Kis Zoltán (SZDSZ)
DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ): Köszönöm szépen, Elnök Úr. Ennek a törvénynek is története van, mint ebben a Házban már korábban megtapasztaltuk, hogy a kárpótlás vonatkozásában igen vontatott és kusza úton halad a jogalkotás, így nem tudjuk kikerülni az olyan jogi nonszenszeket sem, mint amit ennek a törvénynek a többszöri módosításával itt most átélünk. Szauter Rudolf annak idején a kárpótlásra jogosultak körét akarta azzal korlátozni, hogy a megyei jogú városokban, valamint a fővárosban lakókat csak abban a körzetben engedte volna az árverésen részt venni a földalapok tekintetében, akik az adott területen laknak. Ezzel - álláspontunk szerint - szerzett jogokat sértett már akkor, mert ezek a kárpótlásra jogosultak abban a hiszemben nyújtották be az igényüket, hogy szabadon választhatnak, vagy a lakóhely szerint vesznek részt az árverésen, vagy ott, ahol a földjeik voltak, vagy abban a szövetkezetben, ahol tagok voltak valamikor. Most ezt az egyik jogcímet korlátozzuk, ugyanis a megyei jogú városoknál és a fővárosnál vannak olyan területek, ahol természetszerűleg nincs kijelölhető termőföld, így az ott lakók elesnek attól, hogy a peremkerületekben vagy az adott közigazgatási egység határain belül, de lakóhelyükön és saját joguk szerint árverezhessenek. Sérti ez az önkormányzati törvényt, valamint a fővárosról szóló törvényt is, ugyanis mind a két hivatkozott törvény egységes közigazgatásként kezeli a megyei jogú városokat, valamint a fővárost is, és nem önálló kerületenként, mint ahogy Szauter Rudolf annak idején megszületett törvényében ez megfogalmazást nyert. Az Igazságügyi Minisztérium és a Kárpótlási Hivatal már akkor jelezte, hogy alkotmányjogi aggályokat lát ebben a törvényben, és nem javasolta elfogadásra. Sajnos a szavazáskor az Igazságügyi Minisztérium képviselőjét, Isépy államtitkár urat csak akkor nyilatkoztatta meg az ülést vezető elnök úr, amikor már a szavazáson túl voltunk. Ekkor kezdtünk el gondolkozni azon, hogy ismét egy csodálatos művet alkottunk, amellyel szemben bizonyos jogi aggályok fölmerülhetnek. Ez a törvény, azon túl, hogy az általam elmondottak szerint alkotmányellenes, még egy olyan kis szépséghibában is szenvedett, hogy nem lett hatályba léptetve, talán szerencsénkre, mert ez eddig konfliktushelyzeteket nem okozott. Szauter Rudolf barátunk most kívánja ezt hatályba léptetni, amellyel szemben én benyújtottam egy olyan módosító indítványt, hogy helyezzük hatályon kívül ezt a törvényt. Ez egy kicsit elgondolkoztatta az alkotmányügyi bizottságot, lévén ők sem tudnak dönteni, majd az Alkotmánybírósághoz fordulnak, ezért kitaláltak egy olyan módosító javaslatot, amely a következők szerint szól. Az 1. �: "Az 1993. évi I. törvény e törvény kihirdetése napján lép hatályba." Majd folytatódik: "E törvény kihirdetése napján lép hatályba." Hát kérem szépen, ilyen jogi bukfenceket elkövetni a Magyar Köztársaság Parlamentjében - úgy gondolom - nagy vétek lenne, és az egyszerű logikai megoldás az, amit a maga bölcsességével a mezőgazdasági bizottság kitalált, amely a káposztát is és a kecskét is meghagyja, és talán mind a ketten jól is laknak, hogy a Szauter Rudolf által előterjesztett módosító indítványt ne fogadja el a Ház. Így ez a kis törvényünk, amelyről nem tudjuk, hogy alkotmányjogilag belefér-e a normális kategóriába vagy sem, nem lép hatályba addig, amíg az Alkotmánybíróság nem mond erről valamiféle véleményt. És a vélemény ismeretében két perc alatt a Ház megszavazhatja, hogy hatályba lépteti-e ezt a törvényt azokkal a föltételekkel, amelyeket az Alkotmánybíróság megállapít, vagy hatályon kívül helyezi, s ezzel meg van oldva az egész gond és nincs szükség arra, hogy az én módosító indítványomat most prejudikálva elfogadjuk, és ne adj+ isten egy alkotmányjogilag mindenben megfelelő és egy csodálatos törvényt helyezzünk hatályon kívül, vagy nem következik be az a helyzet, amit az alkotmányügyi bizottság javasol, hogy két szakaszból álló és logikailag teljesen fejre állított szakaszokat jelentetünk meg a Magyar Közlönyben, amit esetleg még a Hócipő is átvehet. Én ettől óvnám a Házat, és kérem, hogy mind a Szauter Rudolf eredeti javaslatát, mind az én javaslatomat, mind pedig az alkotmányügyi bizottság javaslatát egyöntetűen utasítsa el a Ház, ne léptesse hatályba ezt a törvényt addig, amíg az Alkotmánybíróság a maga jogi állásfoglalását meg nem adja, és akkor a Ház egy tiszta képet maga előtt látva nyugodt lelkiismerettel dönthet. Köszönöm szépen. (Taps.)