Zsiros Géza (EKgP)
DR. ZSIROS GÉZA (FKgP): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Hál+ istennek a mezőgazdasági bizottságban van egy jogász kolléga, aki érti a dolgát. De ez az arány nagyon szerencsés, mert képzeljék el, ha olyan lenne az arány, mint a Parlamentben. Nem bántva a joghoz értőket ugyanakkor, de tudomásul kell venni, hogy a szakmai érvek mellett nekünk bizony sokszor sok másra, jogi, közgazdasági és bizony politikai érvrendszerekre is figyelemmel kell lennünk egyfelől. Másfelől engedjék meg, hogy Szauter képviselőtársam elképzeléseihez egy kis adalékot adjak, illetve hadd védjem meg a szakmai részét, nem vitatva a jog részéről elhangzottakat. Nevezetesen azért teszem ezt, mert egy-egy város vonzáskörzetébe az elmúlt évtizedek során bevontak néhány ezer lakosú kistelepülést is, még olyan esetben is - például Tiszaszőlős esetében -, ahol 2800 fő fölött van a településnek a lélekszáma, a városhoz való távolsága közel tíz kilométer, és mégis odatartozik. És hiába egyeztették le licitálás során a tiszaszőlősiek egymás között, hogy ki hol fog majd licitálni az adott földalapra, a városból már jelezték, hogy majd mi jövünk oda hozzátok, oda abba a faluba. És aztán mi következik ebből? Az őslakosságtól és a hozzá tartozó családtagoktól a földalap nagy részét elviszik azok az emberek, és elvihetik, akik nem is kötődnek ahhoz a településhez. A jó szándék egymagában, tudom, kevés. És pont ezek az aggályok - amiket Kis Zoltán képviselőtársam elmondott - figyelemre méltóak. De ugyanakkor nekünk kell megtalálni azt a megoldást, hogy az a földalap, ami ebben az országban van, miután nem növelhető, a lehető legtisztességesebben azok kezébe kerüljön, akik akarnak, tudnak tenni, és ott képzelik el generációkon keresztül az adott településen az életüket és a kenyérelérhetőségüket is. Köszönöm. (Taps.)