Kovács Pál (MSZP)
DR. KOVÁCS PÁL (MSZP): Köszönöm szépen, Elnök Úr. Tisztelt Ház! Valóban itt az ideje, hogy egy vöröskeresztes törvényt alkossunk, hiszen amint elhangzott, 1955 óta egy törvényerejű rendelet szabályozza ennek a szervezetnek a működését, és bár ezt a törvényerejű rendeletet 1986-ban módosították, mégsem alkalmas arra, hogy a Vöröskereszt és a mai valóság viszonyát, a Vöröskereszt megváltozott tevékenységét, szervezeti felépítését, nemzetközi szervezethez való viszonyát korszerű módon szabályozni tudja. Szükség van tehát egy törvényre, és én ennek a törvénynek erényeként fogom fel azt, hogy csak hét paragrafusból áll, még akkor is, hogyha ezek közül néhánnyal vannak problémáink. Elhangzott itt is, másutt is mindig elhangzik, hogy vajon miért kell pont a Vöröskeresztről egy külön törvényt alkotni. Nyilvánvaló, hogy azért, mert ez egy különleges szervezet, még akkor is, hogyha a jelenlegi törvényben ez a státusa legfeljebb elrejtve jelenik meg, tételesen kimondva nem. Miben áll a különlegessége? Én néhány pontban sorolnám csak ezt fel a teljesség igénye nélkül. Ezek közül az első az, hogy egy sajátos viszony van a Vöröskereszt és az állam között, és ez abban áll, vagy főként abban áll, hogy a Vöröskereszt ellát a tevékenysége során egy sereg olyan feladatot, amely egyébként állami feladat, amelyet azonban a Vöröskereszt sokkal humánusabban, gyorsabban, rugalmasabban és feltehetően olcsóbban is tud megoldani. Ebből következően ezeket a feladatokat jó a Vöröskeresztre rábízni. Ez a feladatsor a Vöröskeresztnek 112 éves léte során egyre inkább kiteljesedett, egyre inkább kiszélesedett, és ma bizony igen hosszú lista lenne, ha felsorolnánk, hogy melyeket is lát el jobban azok közül a feladatok közül, amelyek az államéi tulajdonképpen. Különös ez a szervezet azért is - amint itt már elhangzott -, hogy kiterjed az egész világra. A világon 250 millió tagja van a Vöröskeresztnek, és Magyarországon is több mint félmillió a tagdíjat is fizető tag. Ebből következik az, hogy valóban társadalmi a szervezet, már méretét és a társadalomba való beágyazottságát tekintve is. Nagyon fontos az is, hogy ennek a szervezetnek a léte, legalábbis nemzetközi viszonylatban, de nemzeti viszonylatban is az úgynevezett humanitárius jogokra épül. Itt felsorolták már az imént azt, hogy a Nemzetközi Vöröskeresztnek milyen alapelvei vannak, a hét alapelvet, amelyet a nemzeti társaságok is magukéinak vallanak. Ezeken túlmenően is olyan nemzetközi megállapodásokra épül a szervezet, amelyek neki különleges státust adnak. Tisztelt Ház! Az országok nagy többségében törvények szabályozzák a Vöröskereszt működését, különösen pedig a Vöröskereszt és az állam viszonyát. Már csak ezért is illő, hogy Magyarországon ez megtörténjék. Különösen fontos az, hogy az Európai Közösség államaiban e tekintetben is elindult az úgynevezett harmonizációs folyamat, amely azt próbálja elérni, hogy ezt a szervezetet szabályozó nemzeti törvények és ezáltal a szervezet működése és státusa is minél inkább közeledjék egymáshoz a közösség országaiban. Számunkra a törvényben néhány probléma adódik még akkor is, hogyha alapvetően az irányultságát el tudjuk fogadni. Ezek között az elsőt már említettem, és ez az, hogy nem mondja ki tételesen, bár implicite benne van a törvényben, hogy ez egy különleges státusú szervezet. Én nem akarok ennek a különleges státusnak minden momentumán végigmenni, csak azt említeném meg, amire már utaltam, hogy olyan feladatokat lát el, amelyeket valakinek a társadalomban el kell látni, s úgy tűnik, hogy eddig ezt a Vöröskereszt tudta a legjobban megoldani. Az igazán nagy problémát számunkra az jelenti, hogy nem tisztázza kellően a törvény az állam és a Vöröskereszt közti anyagi viszonyokat. A Vöröskereszt költségvetése az utóbbi esztendőkben úgy alakult, hogy 260 millió forintos állami támogatást kaptak +92-ben, és 560 millió volt a saját bevételük, 560 millió fölött valamivel. Ez a saját bevétel néhány összetevőből áll össze. Ezek közül a legfontosabbak az adományok, amelyek pénzbeliek, természetbeliek, szolgáltatások, illetve van a Vöröskeresztnek valamilyen vállalkozáshoz közelálló, kvázi vállalkozási, szociális vállalkozási tevékenysége is. Ezekből jön össze a saját bevétel. Itt arról van szó, hogy a Vöröskereszt igen sok olyan természetbeli adományt kap, amelyre az általa támogatottaknak nem úgy van szükségük, ahogyan azt az adományozó a Vöröskereszthez eljuttatja. Ezért ezt az adományt valamilyen módon át kell alakítani. Ezt a Vöröskereszt úgy teszi meg, hogy a megkapott - például a megkapott - ruhákat eladja viszonylag olcsón, igen kis felárral adja el, és a befolyt pénzből nyújtja a szolgáltatásait, tartja el a szolgálatait. Ha ezeket a tevékenységeket nem tesszük szabaddá, hanem terheljük adóval, illetve illetékkel, akkor természetszerű, hogy az ellátandó - mindenképpen ellátandó - szociális feladatokat megnehezítjük. (16.50) Arról van tehát szó, hogy az állam ilyen direkt módon, hogy költségvetési támogatás, és indirekt módon, olyan módon, hogy kedvezményeket ad a Vöröskeresztnek, tudja a szervezetnek a működését támogatni. A Vöröskereszt emberei végeztek egy becslést: milyen lenne a törvény hatása akkor, hogyha nem kapná meg az 55-ös törvényerejű rendeletben meglévő adó- és illetékmentességet, milyen lenne a gazdálkodása, segítségnyújtásra való hatása. Azt találták, hogy amíg most az adományokból befolyó összegeknek 90%-át tudják szociális támogatásra biztosítani, ha a törvény nem ad kedvezményeket, akkor ez lecsökken 42%-ra. Mi ezért azt mondjuk, tisztelt Ház, hogy legalább az eddigi kedvezményeit kapja meg a Vöröskereszt. Jó lenne - most már egy kicsit a törvénytől függetlenül mondom -, hogyha ezen túl a Vöröskereszt, ha már megszületik ez a törvény, szabályozná a kapcsolatait a helyi önkormányzatokkal is. Ez a kapcsolat szintén sokrétű, és amint mondom, nem törvényi szabályozás kell hozzá. De megjelenik olyan momentumokban ez a kapcsolat, hogy például a Győr-Moson-Sopron megyei szervezet a tavalyi esztendőben 200000 forint bérleti díjat fizetett ki, bizony, ha ebben kedvezményt kapott volna, akkor más célra fel lehetett volna ezeket az összegeket használni ugyanazon önkormányzatok területén élő emberek segélyezésére. Az ellenkezőre is van példa, ahol a szervezetektől nem kérnek bérleti díjat, hiszen tudják, hogy a Vöröskereszt gazdálkodása nyílt, lehet ellenőrizni, hogy milyen célra fordítja a megkapott pénzösszegeket. Igen sokféle szabályozás létezik a világban az állam és a Vöröskereszt viszonyában, ezek közül a szabályozások közül mi a legfontosabbnak az adó- és illetékmentességet tartjuk. Ezért javasoltuk is ezt módosító indítványunkban, amelynek egy részét a szociális bizottság támogatni tudta. Az eljárás kivételes volta miatt nincs módunkban ma már ezen a törvényen tovább finomítani. A feltehetően hamarosan megjelenő nonprofit törvény kapcsán ezek a kérdések nyilván újra elő fognak jönni. Mi ezért azt kérjük a Háztól, hogy szíveskedjenek támogatni azokat a módosító indítványokat, amelyekkel kedvezményeket szeretnénk biztosítani a Vöröskereszt számára. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)