Szabad György (MDF)

1993. március 28.

ELNÖK: Megköszönöm Király Zoltán felszólalását, s legyen szabad, nem személyemben, hanem az elnöki eljárást illetően néhány reflexióval élnem. A házbizottság múlt csütörtöki, március 25-i ülésén 3 órakor a terembe lépve kaptam kézhez Torgyán József két nappal korábban keltezett, hozzám címzett, de csak a házbizottság üléstermében kézbesített, másolataiban a házbizottság tagjaihoz korábban, mint hozzám, eljutott előterjesztését. Annak rendje és módja szerint a házbizottság ezzel foglalkozott, ennek eredményéről megfelelő időpontban az előterjesztés el fog hangozni, és a Ház elnöke - remélem - házszabályszerűen el fog járni. Legyen szabad azonban mind Torgyán Józsefnek, mind Király Zoltánnak más és más megfogalmazású, de rokon irányultsága folytán (Derültség a jobb oldalon.) a figyelmét a következőkre felhívni: A Ház elnöke a házbizottság, tehát a Ház valamennyi pártját és frakcióját képviselő testület e kérdésbeni tárgyalásainak lezárásakor tudomására hozta, hogy még aznap, tehát csütörtökön, anélkül, hogy közben a belügyminiszterrel értekezett vagy értekezhetett volna, tehát Torgyán József figyelmét felhívom: nem belügyminiszteri intencióra, hanem a Ház elnökének mérlegelése és döntése alapján, amelyet azon nyomban a házbizottsággal közölt, ennek nyomán az ülés során jelzést adott a Legfőbb Ügyészség vezetőjének, kérve, hogy álljon rendelkezésre, hogy elébe egy fontos okmányt tárjon. (15.30) Ez meg is történt, közvetlenül a házbizottság ülése után. Miért tette ezt a Ház elnöke? Nem azért, mert nincs tisztában a hatalmi ágak megoszlásával, hanem amiatt tette, mert a házbizottság határozata értelmében ma délután kell az előterjesztést megtennie. Az előterjesztett anyagban azonban olyan súlyos vádak fogalmazódtak meg, hogy a házbizottságban kifejtett vagy adott jelzés szerint a Ház elnöke úgy tekintette, hogy ez ügyben nem várhat csütörtök délutántól hétfő délutánig, hanem el kell hárítania az időmúlásból, az esetleges nyomozás megindítása szempontjából fontos veszteséges időnek a következményeit. Ezért úgy járt el, hogy egyfelől az anyagot nyomban eljuttatta a nyomozó hatóságok vezetőihez, másfelől megtette a szükséges lépéseket, hogy ma az Országgyűlés annak rendje és módja szerint döntést hozzon. Ami a belügyminiszter úr felszólalási szándékát illeti, az közvetlenül most az ülés előtt, telefonon hangzott el, és nem az indítványra vonatkozott, hanem azokra a sajtóban és egyéb médiumokban elhangzottakra - én most egy telefonbeszélgetésről szólok -, amelyek kapcsán a belügyminiszter úr jelzést adott, hogy ő szólni kíván. Az Országgyűlés elnöke, miután ezzel a felszólalással a kötelességszerű előterjesztéssel kapcsolatban semmiféle mulasztást nem követ el, viszont a Házszabályoknak és más törvényes előírásoknak megfelelően köteles biztosítani a Kormány felelős tagjának a felszólalási lehetőséget, adta meg a szót Boross Péternek. (Taps a jobb oldalon.) Ennyit röviden a történtekről. Engedjék meg, hogy ügyrendi kérdésben ebben az ügyben a magamra háruló kötelességemnek úgy gondolom, eleget tettem. Jelezni szeretném, miután Torgyán József ismét megnyomta a gombot, hogy Torgyán József természetesen élni fog a képviselői önálló indítvány előterjesztésével kapcsolatos minden jogával. Érintettként felszólalni kíván Isépy Tamás igazságügyi államtitkár úr.