Kelemen András (MDF)

1993. március 29.

DR. KELEMEN ANDRÁS (MDF): Az elhangzott hozzászólások kapcsán fölmerült bennem az, hogy kicsit eltolódott egy irányba a jelenségnek az értelmezése. Itt a vagyon oldaláról fogták meg többen képviselőtársaim közül a kérdést, holott itt egy vagyon működtetéséről, egy bizonyos szolgáltatás ellátásáról van elsősorban szó, és arról, hogy egy privatizáció során hogyan válik ez legjobban működtethetővé. A közüzemi minősítésnél sem az a probléma, hogy mi minősíthető közüzemnek, és mi nem, hanem hogy a tanácsoknak furcsa módon egy olyan gyakorlata támadt, hogy pillanatnyi érdekeik alapján minősítették közüzeminek vagy nem közüzeminek ezeket a létesítményeket. Egy teljes rendezetlenség állapota alakult tehát ki ebben a helyzetben, és ez az igazi probléma, azt hiszem, amit nagyon nehéz volt, és mind a mai napig nem igazán tudtunk meghaladni. Ami viszont a privatizáció környékén problematikus, és hadd hívjam fel a képviselőtársak figyelmét egy momentumra, az, hogy a gyógyszertári központok függvényében jelentkeztek a gyógyszertárak a korábbi rendszerben. Az itt a kérdés, hogy mi a szerencsés privatizáció, az, ha együtt kerülnek privatizálásra a gyógyszertári központokkal, megörökölve a struktúra összes korábbi hibáját, vagy pedig a gyógyszertári központoktól elválasztva mint önálló üzemek, mint önálló szolgáltató egységek kerülnek privatizációra. Ez utóbbi volt az, ami mellett annak idején állást foglaltunk. S hadd jegyezzem meg azt, hogy éppen azért nagyon jó volna ennek az ügynek a minél gyorsabb lezárása, mert éppen azzal kapcsolatosan, amit az előttem hozzászóló képviselőtársam említett, hogy végül is bárki nyithat gyógyszertárat, ezzel gyakorlatilag olyan helyzet alakult ki, alakulhat ki, hogy ennek a privatizációnak az elhúzódása következtében már ezeknek a szóban forgó gyógyszertári egységeknek a privatizálhatósága romlik. Köszönöm. (Taps a jobb oldalon.)