Szabó Iván (MDF)
DR. SZABÓ IVÁN pénzügyminiszter: Elnök Úr! Tisztelt Képviselőház! Kedves Képviselőtársam! A képviselő úr kérdésével egy olyan ügyben sürget intézkedést, amelyről ez az Országgyűlés hónapokkal ezelőtt már döntött. A központi költségvetésnek mind az elmúlt évi várható hiánycsökkentő módosításáról, mind az 1993. évi előirányzatáról a tisztelt Ház törvényt alkotott. Ezért a Kormánynak nincs módja arra, hogy - ahogy a képviselő úr mondja - a koncepció nélküli rombolás megszüntetésére azonnali, a törvénnyel szemben álló intézkedéseket tegyen meg. Részleteiben: mint emlékezetes, 1992 októberében a Kormány pótköltségvetést terjesztett a tisztelt Ház elé, melyben az egyensúlyi helyzet javítása céljából javaslatot tett a központi költségvetési szervek támogatásának csökkentésére is. Az Országgyűlés döntésével valamennyi ágazatban sor került a támogatások évközi visszavételére. A Művelődési és Közoktatási Minisztérium e kötelezettségének teljesítésére intézményeinél egységesen 7,7%-kal csökkentette az előirányzatot. Erre a tárcát tehát nem a képviselő úr által hivatkozott pénzügyminisztériumi útmutató kényszerítette, az ugyanis nem más, mint a költségvetés-tervezés technikai segédanyaga. Éppen ez a széles körű báziscsökkenés teremtett fedezetet arra, hogy a felsőoktatás bekerülhetett a közé a csekély számú ágazat közé, amely 1993-ban a támogatásnövelés szempontjából prioritást élvez, mindenekelőtt a hallgatólétszám felgyorsult növekedésére figyelemmel. A felsőoktatás kiemelése semmiképpen nem látványos, azonban átlagon felüli. Az 1992. évi előirányzatokhoz képest a növekedés a központi költségvetési szervek összességében 12,8%, ugyanez a felsőoktatásban 15,2%. A felsőoktatásra jutó 5,4 milliárd forintos támogatási többlet kétségtelenül nem az intézmények fenntartási hiányainak pótlására szolgál, hanem elsősorban a hallgatólétszám emelkedésével kapcsolatos pénzügyi juttatások és képzési költségek többleteire, béremelésre, új oktatási, kutatási programok támogatására, felújításokra. Számos más terület ilyen lehetőségeket nem kapott. A Kormány tudatában van annak, hogy az 1993. évi költségvetési törvényben jóváhagyott előirányzatok feszítettek. Ezt előre látva az Érdekegyeztető Tanács 1992 novemberében úgy foglalt állást, hogy a költségvetés központi tartaléka az esetlegesen működésképtelenné váló intézmények számára biztosítson működési garanciát. Az intézmények, köztük a felsőoktatás helyzetének áttekintését követően az esetleges intézkedésekre csak akkor tudunk javaslatot tenni, ha a tartalék alakulása, a költségvetés helyzete ezt lehetővé teszi. A Pénzügyminisztérium számtalan alkalommal hangsúlyozta, hogy nem egyszerűen a támogatásokat kívánja lefaragni. A gazdasági korlátokra figyelemmel is változtatni kellene az előirányzatok intézményenkénti örökkévalóságának gyakorlatán, a kiadásokat meghatározó tényezőkön. Többek között az erre irányuló döntések jelentenék az államháztartás sokak által, így a tisztelt képviselő úr pártja által is szorgalmazott reformját. Egyébként jelezni szeretném, hogy megállapodtam dr. Mádl Ferenc miniszter úrral, hogy ilyen szellemben közösen áttekintjük a felsőoktatás finanszírozási problémáját, és a felülvizsgálat alapján döntünk a megteendő lépésekről. Kérem, tisztelt képviselőtársam is engedjen meg még egy megjegyzést: nem biztos, hogy a Parlament vagy különösképpen a Kormány keresendő minden pénzügyi nehézség mögött. Nem ártana, ha az intézményekben a gazdálkodás színvonala is emelkednék, és főleg a költségvetés rendelkezésre bocsátotta pénzösszegekkel rendeltetésüknek megfelelően gazdálkodnának. A pénzügyi vezetés előtt nem egészen egyértelmű a romboló hiánygazdálkodás emlegetése pont most, ebben a pillanatban, akkor, amikor csak az 1993. I. negyedévében éppen a felsőoktatási intézmények összesen 688,6 millió forint átmeneti forrástöbbletet kincstárjegyvásárlásra fordították. Kérem válaszom elfogadását. (Taps.)