Szabó Iván (MDF)

1993. március 29.

DR. SZABÓ IVÁN pénzügyminiszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőház! Kedves Képviselőtársam! Először néhány konkrét tényről szeretnék tájékoztatást adni, mely, azt hiszem, nem ismeretlen, mégpedig az, hogy január 1-jével a kétkulcsos áfa-rendszer bevezetésével a lakásszektorban megszűnt a 0 kulcs, és helyette mértékében és összességében korlátozott módon a visszaigénylés rendszere 1994. december 31-ig fennmaradt. Emiatt nem teremtődött meg a szociálpolitikai kedvezmény növelésének a pénzügyi fedezete. Nagyon lényegesnek tartom tehát hangsúlyozni azt, hogy az egyik oldalon szociálisnak vélt indíttatásból az áfa-visszaigénylés rendszerét sikerült elérni az egyeztető tárgyalásokon és a módosító indítványokon keresztül; és mivel a bevételi oldalt kiszavazta a tisztelt Ház, most a másik oldalon megkérdőjelezik, hogy a be nem folyt bevételből miért nem adunk több támogatást. Így +93-ban a szociálpolitikai kedvezmény emelésére nem tudott tehát sor kerülni, azonban a Kormány vizsgálja annak a lehetőségét, hogy +94- től hogyan alakuljon ez a kérdés. Az elfogadott költségvetés szerint szociálpolitikai kedvezmény céljára - 1992-höz hasonlóan - 6 milliárd forint áll rendelkezésre, és a korlátozott áfa-visszaigénylés folytán keletkezett 2 milliárd forintot visszajuttatja az önkormányzatok részére a költségvetés, és az önkormányzatok a területükön élő 20 és 30 év közötti állampolgárok számának arányában kaphatnak ebből a pénzből forrásokat. Természetesen a jelenleg működő rendszer is módot ad arra, hogy a fiatal házasok is lakáshoz jussanak a meglévő szociálpolitikai támogatás mellett, azzal azonban teljes mértékben egyetértek képviselőtársammal, hogy a rendszer lényegét tekintve elavult, és nem talál célba. Ezért, bár voltak már előkészített kormányzati anyagok, ezeknek az átdolgozására kerül sor az elkövetkezendő időszakban, mert úgy hiszem, hogy alapvetően el kell döntenünk azt a kérdést - és ennyiben felelek a kérdésre direkt módon -, hogy a szociálpolitikai támogatást kell-e növelnünk, mikor, mennyivel és így tovább, vagy a fiataloknak a lakáshoz jutási esélyeit kell megnövelnünk, mert a kettő nem ugyanaz. Az én gondolkozásmódom szerint itt is el kell mozdulnunk az irányban, hogy világosan nem alanyi jogon, hanem a megfelelő szociálpolitikai körülmények folytán még növelni is kell és lehet az ilyen célú támogatásokat, de nem biztos, hogy a jelenlegi rendszer keretei között, és ezért ennek vetületei a lakáspolitikai koncepcióban és a meglévő szociálpolitikai támogatási rendszer gyökeres átalakításában vannak. Ez a munka elkezdődött, mert a régi úton magam nem szeretnék végigmenni, és a célzott rászorultsági alapon való nagyobb juttatásnak vagyok a híve. Olvasatlanul, egész egyszerűen a körülmények vizsgálata nélkül megjelenhetett volna már az ígért rendelet; be kell vallanom, lesöpörtem az asztalról, mert nem ezen az úton akarok továbbmenni. Én kérem képviselőtársamat, hogy erre tényleg adjon lehetőséget. A most, azt hiszem, nagyon rövidesen kialakuló lakáspolitikai koncepcióhoz, a Belügyminisztérium részéről előterjesztett lakásgazdálkodási törvénytervezethez teljesen, harmonikusan illeszkedő fiatal házasok lakáshoz jutási esélyeit fogjuk megteremteni. Ebben egy kis türelmet kérek. Ha a Parlament az egyikben döntött, és a koncepciót is be tudjuk terjeszteni, a végrehajtásként megjelenő szociálpolitikai kormányzati rendelet sem fog elmaradni. Nem a régi úton, hanem - remélem - egy olyan úton elindulva, amelyik hosszú távon biztosítékot ad nem mindenkinek, nem a költségvetés minden körülmények közötti ilyen irányú kötelezettségeinek a növelésével, hanem azok számára adva az esélyegyenlőséget, akik más úton, más módszerrel nem tudnak lakáshoz jutni. Képviselőtársam aggodalmát megértem, a kérdés nagyon a körmünkre égett, az egész Országgyűlésnek, a Kormánynak, az önkormányzatoknak egyaránt. Hozzá kell még egy dolgot tennem: ebben a kérdésben azt az ellenmondást is fel kell tudnunk oldani hosszú távra, amelyik aközött áll fenn, hogy a támogatások egy része kormányzati támogatás, a tulajdon pedig magántulajdon vagy önkormányzati tulajdon, tehát itt nagyon nehéz egymás köreibe úgy belenyúlni, hogy ezt mégis mindenkinek a megelégedésére megoldjuk, de megtesszük az erre vonatkozó lépéseket. Kérem a választ tudomásul venni, ami azt is jelenti, hogy rövid távon, egy- két hónapon belül változás nem várható, de azt követően azt hiszem, radikális változások lesznek. (Taps.)