Kósáné Dr. Kovács Magda (MSZP)
KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA (MSZP): Köszönöm, Elnök Úr. Tisztelt Miniszter Úr! Öntől természetesen az írásban leírt és benyújtott kérdéseimre szeretném hallani a választ, mégis engedje meg, hogy szóban úgy próbáljam meg előadni a problémát, hogy azok is megértsék, akiknek a kezében nincsen ott a jogszabályi szöveg. A helyzet az, hogy a Parlament elfogadta a társadalombiztosítási törvény módosítását, amely március 1-jén hatályba lépett, és ebben 1995. január 1- jétől felemelte a nők nyugdíjkorhatárát. A felemelés azt jelenti, hogy az 1940-ben született nők 56 éves korukban szerzik meg a jogosultságot az öregségi nyugdíjra, majd minden évjárat egy évvel tovább dolgozik, tehát a +41-ben születettek 57 évesen, a +42-ben születettek 58 évesen, hadd ne soroljam, a +44-ben születettek 60 évesen, 2004-ben szerzik majd meg az öregségi nyugdíjra való jogosultságot. A számunkra is meglepetés volt, hogy ennek a korhatáremelésnek a hatása nemcsak 1995. január 1-je után jelentkezik, hanem, ha úgy tetszik, már ma is. A hatályos jogszabályok ugyanis lehetővé teszik, hogy a munkavállalók a társadalombiztosítási törvényben meghatározott életkornál fiatalabb életkorban is elmehetnek nyugdíjba. Ez az engedmény, illetve az engedményeknek az a köre, amelyekre a kérdésem vonatkozik, alapvetően a foglalkoztatási helyzettel, a munkahelyek hiányával függ össze. A jogszabályok szerint 3 évvel korábban mehetnek el a munkavállalók akkor, ha munkanélkülivé válnak, és már 6 hónapig munkanélküli-járadékot kaptak, 5 évvel korábban mehetnek el, ha a munkáltató számukra évente előre kifizeti a nyugellátás összegét a társadalombiztosításnak, illetve ha legalább 50%-os mértékben csökkent munkaképességűek, de rehabilitációs munkahelyet számukra biztosítani nem tudnak. A március 1-jén hatályba lépett törvény következtében az a helyzet állt elő, hogy ezt a 3, illetve 5 éves engedményt nem az 55 éves életkortól, hanem az adott életkorcsoport számára érvényes életkortól kell visszafelé számolni. Következésképpen egy 1941-ben született munkanélküli, ha ez évben már kimerítette a munkanélküli-járadékát, nem mehet el előnyugdíjba, mint ahogy ezt kiszámította, hanem előnyugdíjra csak 1995-ben, tehát két év múlva szerez jogosultságot, mert ekkor lesz 3 évvel fiatalabb, mint a törvény által megszabott, új nyugdíjkorhatár. Hasonló példát mondhatok az 5 éves kedvezményre, amelyik ebben az évben az 1943-ban született nőket érinti, ők még rosszabbul járnak, hiszen ők 59 éves korukban érik el az öregségi nyugdíjkorhatárt. Tehát ha most 50%-ban csökkent munkaképességűek lesznek, és nincs munkahelyük, akkor további 4 évet kell várniuk arra, hogy az engedményes nyugdíjazás lehetőségével éljenek. Még rosszabbá válhat a helyzet akkor, hogyha azokra gondolunk, akik már ezt az engedményes nyugdíjat élvezik, hiszen ha valaki, aki, mondjuk, 1942-ben született, tavaly élt az engedmény lehetőségével, és megállapodott a munkáltatójával, akkor a munkáltatójának nem 5 év, hanem 8 év nyugdíj befizetését kell vállalnia, ha nem tudja elvállalni, akkor nem tudom mi fog történni. És nehogy úgy tűnjék, hogy marginális problémát feszegetek, a tavalyi évben a három kedvezményt 80044 munkavállaló vette igénybe, feltehetően ennek a meglehetősen nagy számnak a fele nő, és tízezren felül van azoknak a nőknek a száma, akik már élvezik az engedményes nyugdíjat, de kívül kerültek a nyugdíjkorhatáron. Tisztelt Miniszter Úr! Én szívből remélem, hogy ön megnyugtató választ fog adni. Azt kérem azonban, hogy a válaszában - ha lehet - a társadalombiztosítási törvény 39. �-ának (4), (5) bekezdésére ne hivatkozzék, mert meggyőződésünk szerint ez nem érinti az általam hivatkozott, hátrányos helyzetbe került nőket, hanem mindenképpen új, sürgős törvénymódosító döntésre van szükség. Kedvező válaszában reménykedem! (Taps a bal oldalon.)