Futaki Géza (SZDSZ)
DR. FUTAKI GÉZA (SZDSZ): Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Engedje meg miniszter úr, hogy egy Békés megyei példát említve világítsak rá egy válságosnak tekinthető gazdasági és pénzügyi csődhelyzetre, amely ma hazánkban, sajnos, tipikusnak tekinthető. Egy-egy nagyobb vállalatnál emberek százai kerülnek munkanélküli állományba, lehetetlen helyzetbe hozva ezzel például a mezőgazdaság kapcsán többezer beszállítót is, holott ennek feltétlenül nem kellene így történnie. A példám szerinti, felszámolás alatt lévő Békéscsabai Konzervgyár a veszteséges tevékenység szüneteltetésével, egyéb termelése révén a folyó költségeit fedezni tudja, működésével még némi nyereséget is termel. Lejárt adósságállományát ugyanakkor nem tudja visszafizetni, viszont képes társadalombiztosítási járulékot fizetni és egyéb kötelezettségeinek is eleget tesz, így például lízingdíjakat is fizet. A vállalat - mint említettem - hitelállományát képtelen visszafizetni. Az állami hitelezők, melyek a csődeljárás folytán rendelkezési jogokhoz jutnak, nem reális magatartást alakítanak ki. Formálisan nem ismerik el a saját, nagy veszteségeiket, s így az eladáskor indokolatlanul nagy követelményeket szabnak. Sajnos, sok esetben a felszámoló sem érdekelt a gyors eladásban, hiszen a felszámolás két évig működhet, s ezalatt nagy bevételekre tehet szert. A felhalmozott hitelek után a kamat egyre nő, a piac- és a létszámvesztés folyamatos, és fennáll annak a veszélye, hogy a tb.-járulék fizetése helyett, ami bevétel a tb.-nek, az elbocsátott dolgozók után az állam által fizetendő munkanélküli-járadék hasonló nagyságrendű, de ellentétes előjelű kiadás a költségvetésnek, nem részletezve most az egyéb hátrányokat. A csődtörvény meghozatalakor mindannyiunk célja az volt, hogy olyan helyzet alakuljon ki, amelyben a vállalatok a csőd elkerülése érdekében a vállalatok átszervezésére törekedjenek. Míg azonban a csődtörvény ezt csak részben tudta biztosítani, sok más, önmagát fenntartani képes gazdasági egység munkájára viszont bénítólag hatott. Így ma megállapítható, hogy ez hozzájárult a tömegessé vált munkanélküliséghez, s ez durva társadalmi feszültségeket idéz elő. Mindez természetesen kedvezőtlen gazdasági és társadalmi következményekkel is jár. Igen tisztelt miniszter úr! Hogyan kívánja azt biztosítani, hogy az átalakulás minél ritkábban hozzon létre az említett példához hasonló válsághelyzetet? Hogyan lesz képes az állami szabályozás az általam megfigyelt válság tipikussá válását megakadályozni? Köszönöm. (Taps az SZDSZ padsoraiban.)