Fodor Gábor (Fidesz)

1993. április 5.

DR. FODOR GÁBOR (FIDESZ): Köszönöm szépen, Elnök Úr, a szót. FIDESZ- képviselőként szeretnék megszólalni ebben a vitában, és csak nagyon röviden szeretném hozzátenni a véleményemet az elhangzottakhoz, amiről Horváth Aladár képviselőtársam is beszélt, és amire Varga János és Speidl Zoltán is reagáltak. Először is szeretném azt elmondani, hogy én is úgy látom, hogy problémák vannak a cigányszervezeteknek a pénzelosztásával idén, és el is szeretném mondani néhány mondatban, viszonylag röviden, hogy én hol látom ezeket a gondokat. Mielőtt erről beszélnék, szeretnék néhány szót szólni arról, hogy viszont a másik oldalról azt hiszem, hogy érthető az Etnikai Hivatalnak az igyekezete is, ahogy próbálta idén megoldani ezt a pénzelosztást. (11.40) Nevezetesen miről van szó? Rettenetesen nagyszámú szervezettel van dolgunk. De most a cigányszervezetekről van szó elsősorban, hiszen a többi nemzeti- etnikai kisebbségnél jóval alacsonyabb a különböző szervezetek létszáma. Tehát ez a közel 180 szervezet óriási problémát jelent, nagyon nehéz igazán igazságosan és objektíven dönteni ezeknél a szervezeteknél. Ezért próbálkozott az Etnikai Hivatal egyfajta pontrendszer kidolgozásával, amiről Horváth Aladár is beszélt az előzőekben, ami valamennyire kapaszkodót adna arra, hogy objektívebben ítéljük meg ezeknek a szervezeteknek a tevékenységét. Tehát olyan fokmérőket alkalmazunk, amelyek a 180 szervezetből mindenkire alkalmazhatók. Idáig ez szerintem teljesen elismerhető, méltányolható igyekezet az Etnikai Hivatal részéről. Ahol a gondok történtek, az két terület, szerintem. Az egyik az, amiről Horváth Aladár már beszélt, hogy az egyes szervezeteknél vitatható a döntés sajátossága. Ezek az úgynevezett objektív mércék nem lettek kellő következetességgel betartva ennél a döntésnél. Erre hozott néhány példát, ahol ő úgy érzi - Horváth Aladár mondta ezt -, hogy ezek nem igazán fedik a valóságot. De van egy második terület, ami szerintem jóval nagyobb gondot jelent. Ez pedig az, hogy ennek hatására az elosztás most jelen pillanatban olyan technikai jellegűvé vált, ami szinte teljesen kiszűri a politikai mérlegelés fontosságát, holott nekünk bizony politikai mérlegelést is kellene alkalmaznunk ebben az ügyben, nagyon fontos lenne. Nevezetesen milyen politikai mérlegelést? Például azt, hogy nem helyes folyamat, hogy évről évre 40-50-60-nal növekszik a magyarországi cigányszervezetek száma. Azért nem helyes, mert olyan példátlan szétaprózódás indult el, amiben lehetetlen a cigányság érdekeit valóban szervezeti szinten, érdekvédelmi szinten felmutatni, hanem - ahogy ezt egyébként egyszer a cigányszervezet vezetője megfogalmazta - ma már a cigányszervezetek érdekei ellentétesek a cigányok érdekeivel. Bizony könnyen előállhat ilyen helyzet! A szétaprózódás ide vezet. Nevezetesen például egy politikai szempont - amit érvényesíteni kellene egy ilyen pénzelosztásnál - az, hogy azokat preferáljuk, akik politikailag társadalmi szinten is fontos munkát végeznek, és próbáljuk ösztökélni őket, hogy ezek a szervezetek egymásra találjanak, képesek legyenek együttműködni, képesek legyenek szövetségeket kialakítani. Ez teljesen hiányzik a szempontrendszereink közül. No, csak ezt szerettem volna elmondani. Én a hibát igazán itt látom a pénzelosztásban. Még egyszer mondom, hogy méltányolva természetesen a hivatal igyekezetét, ahogy próbálja ezt megoldani. Természetes is a hivatal részéről, hogy technikai szinten próbálta ezt a problémát kezelni, de nekünk nem ilyen módon kellene, azt hiszem, hanem vállalnunk kellene a politikai mérlegelés súlyát, hiszen ez a dolgunk. Ezért nem tartom jónak az előterjesztésnek ezt a részét. Egyébként a többi nemzeti és etnikai kisebbségi szervezetre vonatkozó előterjesztést teljes egészében támogatom és helyesnek tartom. Úgy látom, hogy csak a cigányszervezetek körében nézünk szembe ezekkel a problémákkal, ami miatt - szerintem - ez az előterjesztés nem igazán bírja a szimpátiámat. Köszönöm szépen. (Taps.)