Csapody Miklós (MDF)

1993. április 13.

DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Magyar Köztársaság leendő kisebbségi törvényének jelenlegi jelentősége valamennyi képviselőtársam, az egész magyar közvélemény és közelebbi, távolabbi szomszédságunk előtt egyaránt jól ismert; ennek részletezésébe vagy ennek aláhúzásába sem az általános, sem pedig a részletes vitában nem szeretnék belebocsátkozni. Csupán annyit szeretnék kiemelni, hogy ennek a törvénynek nem pusztán külpolitikai vonatkozásai, hanem igen jelentős, teljes külpolitikai dimenziója is van. Ezért szeretnék röviden visszautalni egy 1993-as március 9-i hozzászólásra; nevezetesen Wekler Ferenc képviselőtársamnak rendkívül alapos és körültekintő hozzászólására, amelyben több jelentős kérdésről szólt. Szólt ezek sorában finanszírozási, támogatási, önkormányzati, valamint a kisebbségi pedagógusképzés számos kérdéséről. Ezek sorában azonban, amiért én őt most idézem, az voltaképpen két ügy, két szempont. Az egyik, az első, az, amiben vele egyetértek és amit örömmel idézek vissza emlékeztetőül. Ez pedig az, hogy álláspontja szerint - és az én álláspontom szerint is - a kisebbségi törvénynek - nem nemzetiségit használok - az alapvető feladata az lenne, hogy a Magyarországon élő kisebbségek számára megteremtse az identitás megőrzésének lehetőségét. Megteremtse annak lehetőségét, hogy Magyarországon az anyanyelvükkel élni tudjanak és az anyanyelvüket ápolni tudják: a kisebbségi kultúrát ápolni tudják azok, akik Magyarországon ma még ebben a kisebbségi körben megtalálhatók. Amit ő még említett ezzel kapcsolatban, az a következő - és szintén teljes egyetértésemmel találkozik: a kisebbségi törvénynek alapvető feladata az, hogy ezeknek a felsorolt kisebbségi állampolgároknak segítsen, ezeknek az állampolgároknak nyújtsa azokat - ha úgy tetszik - a többletjogokat, azokat a garanciákat, amelyek lehetővé teszik, hogy Magyarország színes nemzetiségi palettája megmaradjon, mindannyiunk, a magyarság, tehát a magyarországi magyarság érdekében is, mert ezek a szigetek jelentik azokat a kapcsolatokat, amelyekről már többen beszéltek előttünk - mármint akkor! Ezek jelentik az ország sokszínűségét, ezek jelentik azt a kulturális értéket, ami többé teszi Magyarországot, mint hogyha csak egy nemzetiség lakná. Ezzel kapcsolatban jelentkezik aztán az a kérdés, amivel már kevésbé tudtam, tudok egyetérteni - és ez pedig a törvényjavaslat és a törvénytervezet mikéntje. Wekler Ferenc képviselőtársam egyetértőleg idézett kitételeit követően elmondta azt is, hogy számára érthetetlen, hogy a Kormány által 1992 júniusában beterjesztett törvényjavaslat eltér a magyar nemzetiségek által - ezt idézem tőle - "támogatott és a Kormánnyal közösen kidolgozott törvényjavaslattól". Képviselőtársamat megdöbbentette és nem egyedül volt ezzel a döbbenettel - és aztán azzal sem, amit ezzel keltett -, hogy a Kormány nem terjesztette ezt a Parlament elé, holott ez - idézem: "európai szinten is bemutatásra került" - idézőjel bezárva. (11.00) Ezzel kapcsolatban a következőkre szeretnék rámutatni, szeretnék és kell is, még ha nem is szeretnék, mert olyan tényeket szeretnék sorolni, nemzetközi szakirodalomból vett vélemények közül, amelyek az általános vita keretében éppen külpolitikai dimenzióban aláhúzzák törvényünk fontosságát. Először arra, hogy nem volna szabad összetéveszteni a törvénytervezet műfaját a törvényjavaslatéval, mert míg az előbbi a Parlamenthez történő beterjesztés előtti dokumentum neve, az utóbbi már a Kormány által elfogadott és a Parlament elé terjesztett dokumentum neve. Ezzel európai szinten is tisztában vannak. A nagymúltú angol parlamentben például az egyiket draftnak, a másikat billnek hívják, vagy németül: Gesetzentwurf és Gesetzvorlage. Másodszor arra kell rámutatnom, hogy a +91. szeptemberi változat az, mely valóban a legmarkánsabb volt a tucatnyi tervezet között, idézem "nem a nemzetiségek és a Kormány közötti egyetértést tükrözte, hanem a Magyarországi Kisebbségek Kerekasztala és a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal közötti politikai természetű megállapodást". Mint ahogy a Kerekasztal nem azonos a hazai kisebbségek teljes körével, úgy a Kormány maga sem azonos egyik hivatala véleményével, pontosabban strukturálisan sem azonos a hivatal a Kormánnyal. Harmadszor arra szeretnék rámutatni, hogy a +91. szeptemberi tervezet - hangsúlyozom, tervezet -, jogalkotási szempontból laikus személyek munkája, akiknek ez az óriási érdeme ugyan áll, és ebből indult ki aztán később a jogszabály előkészítőinek a köre. Ez az érdem bizonyos körülmények között nyilván nem bizonyult elegendőnek ahhoz, hogy kész szövegnek tekinthessük. A megállapodásból aztán később jogszabályt kellett készíteni, hiszen egy szöveg nem attól lesz jogszabály, hogy pontokba, vagy ha úgy tetszik, paragrafusokba szedjük. Ezért a Kormány ezt követően egy kodifikációs bizottságot kért fel jogszabályszerkesztésben járatos szakemberekből, akik a szeptemberi változatot a kisebbségi szervezetek képviselőinek bevonásával jogszabállyá formálták, lehetőség szerint tiszteletben tartva a +91. szeptemberi változat alapszövegét. Ezt követően pedig a jogalkotásról szóló +87. évi XI. számú törvény előírásai szerint le kellett folytatni a szükséges egyeztetéseket, részben az államigazgatásban, részben pedig az érdekelt társadalmi szervezetek körében. Az egyeztetés során természetesen érkeztek be észrevételek, módosító javaslatok, olyanok is, amelyeket szakmailag is érdemes volt figyelembe venni, és kellett is figyelembe venni, hiszen mi más célt szolgált volna maga az egyeztetés? A törvénytervezetet több mint száz fórumon megvitatták, egyebek között helyi és országos kisebbségi szervezetek, kisebbségi települések polgármesterei, megyei közgyűlések kisebbségi bizottságai. A Kormányt e kötelezettsége, mármint az egyeztetés kötelezettsége alól az sem mentette fel, hogy a Kisebbségi Kerekasztal nem mindig tartotta fontosnak az érintett közösségeket megkérdezni. Negyedszer arra kell rámutatnom, hogy teljesen érthető ezek után, hogy a törvény által kötelezően előírt egyeztetés során változott a szeptemberi dokumentum szövege. E változások szakmai szempontból erősen javították a szöveget, és megjelenítették mind a végrehajtásban érdekelt kormányszervek, mind az önkormányzatok, mind pedig a kisebbségi közösségek egyeztetés során tett bedolgozható, és aztán be is dolgozott észrevételeit. Itt mondom el, természetesen nemcsak azoknak a nevében vagy részéről, akik részt vettek a kisebbségi törvény hatpárti egyeztetésében, hogy ebben a nem minden fáradtság nélküli, többfordulós munkában is számos olyan javaslat született, amely álláspontom szerint hasznára vált a szövegnek. Fontosabb ennél, hogy a kisebbségek bevonásának hasonló intenzitására aligha van példa a jogalkotás területén. Nem ismerünk más olyan, kisebbségekkel kapcsolatos törvényt a nemzetközi palettáról, amely ennyire szövegszerűen is magán viselné a kisebbségek keze nyomát, mint az előttünk fekvő törvényjavaslat. Ötödször el kell mondanom, hogy a +91. szeptemberi tervezet és a +92. évi júniusi javaslat között lényegi egyezés van a legtöbb kérdésben. Ugyanaz a személyi hatály, a definíció, az önkormányzati elv, a kulturális autonómia elve, e kérdésekben a fejlett demokratikus országokban teljes az egyet nem értés. Az eltérés a részletszabályozásban van. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy a törvényjavaslatról ugyanazok a nemzetközi fórumok mondtak igen jó véleményt, amelyek a +91. szeptemberi tervezetet is ismerték már. Fel sem merült, hogy visszalépésként értékelték volna, sőt, aggodalmukat fejezték ki amiatt, hogy a Kormány képes lesz-e majd a javaslatban vállalt kötelezettségek teljesítésére. E nemzetközi fórumok számára természetes, hogy a tervezetektől a javaslatokig és a javaslattól a törvényig a szövegek változnak. Elég, ha csak a Kisebbségi és Regionális Nyelvek Európai Chartájára utalok, melynek szövege az egy évtizedes előkészítés minden egyes lépcsőjében folyamatosan változott. De ígéretem szerint, és pusztán az argumentáció részletes, mert maga a tárgykör a törvény általánosságához tartozik, legyen szabad idéznem e nemzetközi fórumok megállapításaiból. Általános tekintetben az Európa Tanácsban dr. Christoph Pan, a FUEV elnöke kiemelte, hogy - idézek - "A törvényelőterjesztés messzemenően figyelembe veszi az emberi jogokkal kapcsolatos népcsoportokról folytatott nemzetközi vita legújabb eredményeit. Ily módon haladó példaként szolgálhat arra, hogyan ültethetők át a modern felismerések a belső állami jogba." A javaslat - idézem - "messzemenőkig modern kisebbségvédelmet kíván megvalósítani". Itt nyilván a FUEV elnöke azt érzékeltette, azt szerette volna megfogalmazni, hogy viszonylag friss, tudományos elméleti eredmények rögtön tükröződnek egy olyan törvényben, aminek a gyakorlatában Nyugat-Európa is számos dilemma előtt áll. Vagy Worms úrnak, az Európa Tanács kijelölt raportőrének a bizottság véleményét tükröző álláspontja szerint a kisebbségek védelmének jogi megközelítése tekintetében a javaslat kétségkívül az európai élvonalban helyezkedik el. A magyar törvényjavaslat hivatkozási alapként szolgálhat a kisebbségek védelmének új útjait kereső minden országnak is. Az Európa Tanács Jogi és Emberi Jogi Bizottságának velencei, +92. novemberi ülésén számosan nagyra értékelték, hogy a Magyar Országgyűlés egy, még el nem fogadott törvényjavaslatot bocsát nemzetközi fórum elé, véleményezés céljából. Azt is igen pozitívan fogadták, hogy a magyar törvényhozás messzemenően figyelembe vette a nemzetközi jogi normákat. Ugyane bizottság vita során a magyar törvényjavaslatot - idézem - "a legelőremutatóbb, legprogresszívebb európai jogi megközelítések egyike"-ként értékelte. Pozitívumként hangsúlyozta, hogy a törvényjavaslat részletesen szabályozza a kisebbségi lét szinte valamennyi vonatkozását. A jogalanyisággal kapcsolatban dr. Christoph Pan állásfoglalásában azt emelte ki, hogy a törvényjavaslat - idézem - "világos különbséget tesz a hagyományos népcsoportok és az úgynevezett új népcsoportok (tehát vándormunkások - nyilván ez vendégmunkásnak fordítandó magyarra -, menedékjogot élvezők) és mások között. Az érintett népcsoportok definíciója megfelel a nemzetközi vita legvégső állásának." Kiemelte továbbá, hogy a javaslat 13 Magyarországon élő népcsoportot ismer el és sorol fel a törvény jogalanyának, és a felsoroltakon kívül minden további kisebbség - viszonylag egyszerű eljárás eredményeként - elismertetheti magát a feltételek megléte esetén a törvény hatálya alá tartozónak. Worms úr, a raportőr, nagyon fontosnak ítélte azt az elvet, hogy egy kisebbséghez való tartozás kizárólag egyéni elhatározás dolga. Álláspontja szerint ez az elv a magyar törvényjavaslatban megvalósul, mivel a javaslat meghatároza, hogy mely kisebbségekre terjednek ki a törvényben foglalt jogok, és egyúttal lehetőséget nyújt ezer fő kezdeményezése esetén más kisebbségeknek is arra, hogy külön népcsoportként regisztráltassák magukat. A törvényjavaslat azzal a figyelemreméltó újításával - mondja a jelentés -, hogy a legalább egy évszázada magyar területen élő csoportokat fogadja el honos kisebbségként - idézem - "választ adott a nemzetközi szervezeteket és köztük az Európa Tanácsot is foglalkoztató egyik legkényesebb kérdésre". A bizottság szerint a kisebbségek meghatározása figyelemreméltó adalék a definiálás körül évtizedek óta tartó nemzetközi vita számára is. E jegyben pozitívum, hogy a magyar javaslat megjelöli, mely népcsoportokat ismer el a magyar állam a törvény jogalanyának. Nagyon jelentősnek ítélik meg, hogy lehetőség van az ezer állampolgáros kezdeményezéssel kapcsolatban a kisebbségi státus elnyerésére. Azt is kiemelték, hogy az általunk szabadidentitás-választásnak nevezett elv nemzetközi viszonylatban elsőként kerül be egy nemzeti törvénybe. A honosság meghatározott időtartamhoz való kötését szintén figyelemreméltónak ítélték. (11.10) Ami az egyéni és a közösségi jogokat illeti Pan szerint a törvényjavaslat következetesen végigviszi az egyéni és a csoportos jogok között alkalmazott világos különbségtételt. Míg Worms úr, a raportőr közvetítésében a bizottság azt húzta alá nyomatékosan, hogy a törvényjavaslat - idézem - "Igen figyelemreméltó módon helyezi a hangsúlyt a kisebbségek egyéni és kollektív jogainak tételes felsorolására, az önazonosság megőrzésének és a földrajzi kötődésnek a szavatolására. A kisebbségek kulturális autonómiájának területén kiemelt figyelmet fordít mind a közoktatás, mind a magánoktatás kérdéseire." Megítélésünk szerint a kisebbségek egyéni és kollektív jogait rögzítő fejezetek a jogok megfelelő felsorolását tartalmazzák. "A különböző országokban kevés olyan törvény létezik - írja -, amely jogokkal ruházza fel a népcsoportokat, ezen kívül a kollektív jogok nem nyertek még nemzetközi szintű elismerést." A bizottsági vita szerint az egyéni jogokon túlmenően a kollektív jogok részletes felsorolásának nagy jelentőségét az is adja - és itt kérem a figyelmüket -, hogy a nemzetközi jog nem ismeri el a kollektív jogokat. A magyar tervezet garanciákat biztosít a kisebbségek önazonosságának megőrzésére. A magyar tervezetben biztosított állami tervezetben állami és magánoktatási rendelkezések összhangban vannak a most elfogadott regionális vagy kisebbségi nyelvek európai chartájával. Ami pedig a hatpárti egyeztetésen is oly sokat vitatott önkormányzatiságot illeti, véleményük szerint a törvényjavaslat az önkormányzatokra vonatkozóan olyan részletes szabályozást tartalmaz, amely az országos szinttől a legkisebb közigazgatási egységig elvileg minden igazgatási szintet átfog. A raportőri anyag kiemelte, hogy a bizottság nagyon eredetinek tekinti a kisebbségek önkormányzataira vonatkozó rendelkezéseket, s egyetért a helyi önkormányzatok kisebbségi képviseleti hatáskörének terjedelmes felsorolásával is. Egyetértettek ugyanakkor azzal, hogy a kisebbségi jogok gyakorlásában nagy fontosságú a helyi önkormányzatok létrehozásának lehetősége, és különös jelentőségű, hogy a magyar javaslat biztosítja a kisebbségek számára helyi és országos önkormányzataik létrehozásának jogát. Ezt nemzetközi szempontból referenciaértékűnek ítélték meg. Ami pedig az ombudsman kérdését illeti, a sokféle igazgatási szintnek megfelelően elismerik, hogy a magyar törvényjavaslat megteremti a népcsoport ombudsmanalakját. Ezt örömmel köszöntötték és a bizottsági vélemény szerint a helyi szószólóra vonatkozó javaslatnak azon rendelkezése, mely fontos hivatkozási alap lehet mindazoknak az európai szinten kibontakozó kezdeményezéseknek a sorában, amelyek az etnikai viszályok békés megoldását szolgáló mechanizmus megteremtését célozzák, világossá teszi, hogy a magyar törvényhozók szándéka nem pusztán a hazai nemzeti és etnikai kisebbségek kérdéseinek lehető legjobb szándékú és szakmailag lehető legmagasabb szintű rendezésére irányul, hanem az egész kérdéskört biztonságpolitikai vagy egy szélesebb kontextusba helyezik, ezzel a megfogalmazással ezt is érzékeltették. Ami az autonómiát és a nyelvhasználatot illeti, Christoph Pan véleménye, hogy a javaslat biztosítja az anyanyelven történő oktatást, és az állam kész az ezzel kapcsolatos többletköltségek átvállalására is. Több bizottsági képviselő felvetette, hogy - idézem - "A magyar törvénytervezet oly mértékben nem tartalmaz kötelezettségeket a kisebbségek részéről, oly mértékben liberális, hogy hasonló törvény alkalmazása más európai országokban veszélyes lehet" - fogalmazza a jegyzőkönyv. "A kisebbségi fanatikusok és a radikálisok könnyen visszaélhetnének ilyen jogi szabályozással." Az ottani magyar tárgyaló delegáció erre azt válaszolta, hogy a liberális, sok jogosítványt és kevés kötelezettséget előíró magyar megoldás - úgy látjuk - semmiképpen sem jelent veszélyt a belső stabilitásra. Mondandómnak lassan a végére érve szeretném a tisztelt Ház figyelmét végezetül arra felhívni, hogy az a fajta konszenzuselv - amelyiket sokunk talán félreértésből adódóan fetisizál - sokszor állította már lehetetlen megoldások elé és lehetetlen helyzetbe a jogalkotókat, és igen sokszor eredményezett már szakmailag hibás és végrehajthatatlan jogszabályokat. Tehát érdemes azon elgondolkodnunk, hogy ez a fetisizálás, ez az abszolutizálás valóban a társadalmi részvételt mélyíti-e el, vagy éppen azt helyettesíti bizonyos megkérdőjelezhető legitimitású korporációknak az érdekeltek feje fölött történő egyezkedésével. Mindezek ellenére, hála istennek és hála mindazon kormánypárti, ellenzéki és független képviselőtársaim szakmai munkájának, valamint a megbízható, és hozzáteszem, szívós - mert azért nem mindennapi ütőképesség, nem mindennapi harcedzettség kell egy ilyen elképzelésnek a végigviteléhez, szövegformába öntéséig - hála mindazoknak, akik ebben a törvényben a maguk jó szándéka és képességei szerint közreműködtek, a felsoroltak ellenére, számos kitérő ellenére ez a törvény kész. Úgyhogy részben mint egyik előkészítő, részben mint a hatpárti tárgyalásokon részt vevő egyik képviselő, az egyik delegáció, a Magyar Demokrata Fórum delegációja részéről, részben pedig mint a Magyar Demokrata Fórum képviselője, ezt a törvényjavaslatot a tisztelt Háznak elfogadásra ajánlom és megköszönöm a figyelmüket. (Taps.)