Jánosi György (MSZP)
DR. JÁNOSI GYÖRGY (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Aligha vitatható, hogy a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvénytervezetnek közvetlen tárgyán túl különleges jelentősége van kül- és belpolitikai szempontból egyaránt. Különleges jelentősége van külpolitikailag, hiszen itt, Kelet-Közép- Európában egy olyan régióban élünk, melyben a keleti blokk szétrobbanása után elementáris erővel törtek felszínre a nemzetiségi konfliktusok. Olyan ultranacionalista törekvések jelentek meg a térségben, melyek tényleges polgárháborút vagy a polgárháború veszélyét idézték elő. Ilyen körülmények között példaértékű lehet az a kormányzati magatartás, amelyik igyekszik preventív intézkedésekkel megakadályozni a nemzetiségi konfliktusok kialakulását, igyekszik visszaszorítani a nacionalista törekvéseket, és példaértékű lehet egy olyan törvénytervezet, amely jogi garanciákkal biztosítja a nemzetiségek békés egymás mellett élésének lehetőségét. Őszintén remélem, hogy olyan törvényt fogunk majd elfogadni, amely példaértékénél fogva méltán tart számot a régió és Európa fejlettebbik részének is érdeklődésére. De különleges jelentősége van a törvénynek belpolitikai szempontból is. Hiszen Magyarországon is az utóbbi időben a növekvő gazdasági bajok következtében kialakuló szociális konfliktusok kezelésére megjelentek a bűnbakképzés tendenciái, az erre utaló törekvések. Olyan törekvések voltak ezek, amelyek felerősítették a közvélemény egy részében az idegengyűlöletet és a kisebbségellenességet. Ezek a hangok időnként még a Parlamentben is megjelentek, olyan formában, miszerint a többségi nemzet érdekei is védelemre szorulnak. Azt hiszem, tudomásul kell venni mindannyiunknak, hogy demokráciákban a pozitív diszkrimináció eszközeivel kizárólag a kisebbségek érdekeit védik. Azt a politikai berendezkedést, ahol a többség életterére hivatkozva a többség érdekeinek védelmét hangoztatják, nem demokráciának, hanem valami egészen másnak szokták nevezni. Ebből a szempontból különleges jelentősége van annak, hogy a törvény egy passzusát mindanynyiunk kötelessége, hogy érvényesítsük. Ez a paszszus úgy szól, hogy a Magyar Köztársaság nem tűr olyan politikát, amely a nemzeti vagy etnikai kisebbségeket vagy kisebbséghez tartozó személyeket üldözi, életkörülményeiket nehezíti, jogaik gyakorlásában akadályozza. Feltétlenül pozitív törekvés ez a törvényben, mint ahogy számos más kérdésben is pozitív, előremutató jegyek tapasztalhatók. Ezeket részletesen elemezte már Tabajdi Csaba, a szocialista frakció vezérszónoka. A kisebbség helyzetét illetően általában és itt a törvénytervezet eddigi általános vitájában is kitüntetett figyelem kíséri az önkormányzatiság lehetőségének biztosítását, a kisebbségek politikai érdekérvényesítési esélyeinek megteremtését. Bizonyos szempontból azonban - úgy vélem - van egy ennél fontosabb kérdés is, a nemzeti kultúra ápolásának, növelésének és elsajátításának lehetősége. Kitüntetett jelentősége van a nemzetiségi, etnikai kultúrának, hiszen ez a legfontosabb eszköze a nemzetiségi identitástudat kialakulásának, a közösségi érzés erősítésének. (11.20) Ez tölti meg tartalommal az összetartozás közösségi kötelékeit, és ennek hiányában üres jogi formulákká válnak a politikai érdekérvényesítés lehetőségei, mert szétesik az a közösség, amelynek az érdekeit meg kell jeleníteni. Így hozzászólásomban én a nemzetiségi kultúra esélyeivel szeretnék foglalkozni. Ezt a területet három kérdéskörben: a közoktatásban, a közművelődésben és az egyházak e téren vállalható tevékenységében érdemes megvilágítani. A közoktatás rendszerében a nemzetiségi anyanyelvi és anyanyelvű oktatás területén egy rendkívül fontos alapelvet rögzít a törvényjavaslat. Ez így szól: "A kisebbségi anyanyelvű vagy anyanyelvi oktatás többletköltségeit törvényben meghatározott módon az állam, illetve a helyi önkormányzat viseli." Ez rendkívül fontos és jó alapelv. Ha azonban a részletek homályban maradnak és nem fogalmazzuk meg világosan, hogy melyek az állam ellátási kötelezettségei és melyek az önkormányzaté, akkor ezen a téren is előállhat az a helyzet, ami korábban már megfigyelhető volt, hogy az állam fokozatosan kivonul ebből az ellátási kötelezettségből, s a terheket az önkormányzatokra hárítja, azokra az önkormányzatokra, amelyek mára már hihetetlenül nehéz helyzetben vannak és vélhetőleg sok területen nem tudják majd finanszírozni ezeket a többletköltségeket. Rendkívül fontos tehát az állam ellátási kötelezettségét pontosan körvonalazni. A közoktatásban én három ilyen területre szeretném felhívni mindannyiunk figyelmét. Az első a kiegészítő nemzetiségi normatív támogatások kérdésköre. Az elmúlt évek egyik rendkívül fontos eredménye volt ennek a kiegészítő normatív támogatásnak a kialakítása. Ezzel azonban több baj is volt az utóbbi években. Mindenekelőtt gyakran előfordult az, hogy az önkormányzatoknak leutalt nemzeti kiegészítő normatív támogatások nem jutottak el az oktatási intézményekhez. Meggyőződésünk, hogy ezen a területen nem szabad érvényesíteni az önkormányzatok kiegyenlítő, újraelosztó szerepét. Ezen a területen garanciákat kell adni arra vonatkozóan, hogy ezek a normatívák közvetlenül az oktatási intézményekhez jussanak el. Ebből a szempontból talán megoldást jelenthet az a követelés, hogy önkormányzati szinten ezeknek a kiegészítő normatív támogatásoknak a sorsáról csak a nemzetiségek képviselőinek egyetértésével lehet dönteni. De baj volt a kiegészítő normatív támogatásokkal abból a szempontból is, hogy ezek nem tudták az elmúlt években megőrizni reálértéküket. Az utóbbi évben mindössze maximum 10%-kal emelkedtek ezek a normatívák, azaz még az infláció mértékét sem tudták követni. Az igaz, hogy a végső összeg, az abszolút érték területén már jelentősebbek voltak ezek az arányok, a normatív támogatások fejkvóta szintjén azonban rendkívül alacsony mértékűek voltak. Ezek a kiegészítő normatív támogatások nem tudják biztosítani a nemzetiségi oktatás többletköltségeit. Hiszen itt olyan többletköltségekről van szó, mint plusz pedagógus státusok, mint a pedagógusok nyelvpótléka; olyan többletköltségekről, amelyek az oktatásban nélkülözhetetlen idegen nyelvű anyagok megszerzését segítik elő, vagy például a nemzetiségi oktatáshoz szükséges tankönyvek megvásárlását segítik. Rendkívül fontos tehát ezeknek a normatíváknak a további emelkedése. Tudom, hogy ez nem ennek a törvénynek a feladata, de a költségvetési törvényben talán érdemes lesz majd visszaemlékeznünk ennek a törvényjavaslatnak a vitájára. A másik terület, ahol az állam ellátási felelősségének érvényt kell szerezni, az már a közoktatási törvénytervezethez kapcsolódik. Meggyőződésünk, hogy kedvezményeket kell majd adni a nemzetiségi anyanyelvi, illetve anyanyelvű oktatás területén az ezt vállaló iskoláknak. Olyan kedvezményeket kell adni, amelyek pozitív törekvésként a mostani közoktatási törvénytervezetben már megjelennek, mely szerint a kötelezően előírt osztálylétszámok 50%-kal csökkenthetők azokban az iskolákban, ahol az ilyen képzést vállalják. Ezeket a kedvezményeket azonban nemcsak a nemzetiségi anyanyelvű képzésben vagy a két tannyelvű képzésben kell kiépíteni, hanem a nemzetiségi anyanyelvi képzés területén is érvényt kell majd ezeknek a kedvezményeknek szerezni. Végül a harmadik terület, ahol az állam ellátási kötelezettségére a közoktatásban mindenképpen szeretnénk felhívni a figyelmet: ez a tankönyvellátás. A tankönyvellátás területén jól érzékelhető, ahogyan az állam kivonul erről a területről és a piaci viszonyoknak enged érvényesülési terepet. Meggyőződésünk, hogy a kisebbségi nemzetiségi oktatásban ezt az állam nem engedheti meg magának. Hihetetlen többletköltségeket jelentenek a családoknak a nemzetiségi anyanyelvű vagy kétnyelvű tankönyvek, ezek hihetetlen terheket rónak a szülőkre. Ezen a területen biztosítani kell azt, hogy ugyanolyan áron tudják ezeket a tankönyveket beszerezni a gyerekek, mint amilyen ár a magyar nyelvű tankönyveknél adódik. Ezt kétféle módon teheti meg az állam: egyrészt úgy, hogy a nemzetiségi tankönyvek területén nem vonul ki, azaz további állami támogatást nyújtva gondoskodik e tankönyvek kiadásáról és az iskolákhoz való eljuttatásáról; a másik lehetséges megoldás pedig az, hogy emelt fejkvótájú tankönyvtámogatást nyújtanak a nemzetiségek lakta területeknek, hogy a gyerekek viszonylag olcsó áron, a magyar tankönyvekhez hasonló áron tudják beszerezni ezeket a tankönyveket. Ezeken a területeken tehát feltétlenül érvényesíteni kell az állam ellátási kötelezettségét, és ezt mindenképpen szeretnénk a Parlament és a Kormány figyelmébe ajánlani. A másik terület, a nemzetiségi kultúra esélyei szempontjából, a közművelődés egész területe. Itt a nemzetiségeket különösen hátrányosan érintette a közművelődési intézményrendszer utóbbi években tapasztalható súlyos válsága. Mindannyian tudjuk: településeken művelődési otthonok, mozik zártak be, a könyvtárak nem tudják a beszerzést biztosítani önmaguk számára. Ezeken a területeken, ahol nemzetiségek laknak, ez különösen hátrányos következményekkel jár, hiszen nyilvánvaló, hogy a nemzetiségi kultúra ápolása - ugyanúgy, mint az oktatás - többletköltségeket igényel, hiszen itt is idegen nyelvű könyvek, idegen nyelvű anyagok szükségesek a közművelődés egész rendszerében. Ezen a területen rendkívül fontos, hogy az állam támogatást nyújtson a nemzetiségi területen működő közművelődési intézmények számára. Ezt oly módon teheti meg - és erre konkrét javaslatot terjesztett be a szocialista frakció - , hogy az oktatáshoz hasonlóan kiegészítő normatív közművelődési támogatást kell biztosítani ezeknek a területeknek, ezeknek az intézményeknek. Rendkívül fontosak a közművelődés területén mindenfelé azok a közösségek, művelődési közösségek, amelyek néhol még vannak, néhol azonban már haldoklanak. Olyan közösségekre gondolok, mint a hagyományőrző együttesek, mint a művészeti amatőr csoportok vagy mint a nemzetiségi klubok kiterjedt mozgalma, amely az utóbbi évtizedben szépen gyarapodott. Ezek támogatását mindenképpen meg kell oldani, mert ha ezek elvesznek, akkor az identitástudat erősítésének esélye vész el a nemzetiségek számára. Meggyőződésünk, hogy az ehhez nyújtott támogatásokra jó lehetőséget fog majd adni a nemzetiségi kisebbségi alap. Ennek az alapnak a kapcsán azonban rendkívül fontosnak tartjuk azt hangsúlyozni, hogy ez feladatfinanszírozó alapként működjön, ne a különböző szervezeteket támogassa, hanem azokat az intézményeket, amelyek a nemzetiségi kultúra szempontjából rendkívül fontos feladatokat vállalnak. Szükség van erre a támogatásra, hiszen valóban elsorvadtak a nemzetiségi kulturális művelődési közösségek. Ahol már korábban erős volt az identitástudat, ott megmaradtak - gyakran a nemzetiségi lakosok pénzügyi támogatásával - ezek a közösségek. Azokon a területeken azonban, ahol ez az identitástudat kevésbé erős, ott ezek a közösségek elsorvadnak és elesnek a nemzetiségi kultúra lehetőségeitől és esélyeitől. (11.30) Végül az utolsó terület, amit mindenképpen szeretnék szóba hozni, az az egyházak e területen vállalható tevékenysége. Egyházakra vonatkozó előírásokat nyilvánvalóan nem tartalmazhat egyetlen törvénytervezetünk sem, hiszen az államtól elválasztott egyház civil szervezet, amelynek működését törvényekkel nem lehet befolyásolni. Meggyőződésem azonban, hogy az egyházak ezen a területen rendkívül jelentős mozgásteret és feladatkört találhatnak maguknak a különböző családi eseményekhez, családi ünnepekhez kötődő vallási szertartások területén, ha ezek nemzetiségi nyelvű végzését föl tudják vállalni. A törvényben legfeljebb azt a garanciát lehet itt beépíteni, hogy a nemzetiségeknek, etnikumoknak joguk van ahhoz is, hogy anyanyelvükön részesüljenek az egyház szertartásaiban, az egyház szolgáltatásaiban. Meggyőződésem azonban, hogy az egyházak önként vállalt feladatként vállalhatják mindezt, és azt is fontosnak tartom rögzíteni, hogy a későbbi nemzetiségi, etnikai alapból ők is támogatáshoz juthassanak, ha ilyen jellegű tevékenységet vállalnak. Talán sikerült ebben a hozzászólásban érzékeltetni, hogy mennyire fontos a nemzetiségi kultúra ápolásának kérdése. Enélkül kiürülnek a közösségi keretek, kiürülnek a jogszabályok, amelyek a politikai érdekérvényesítés esélyeit kínálják. De önmagában a nemzetiségi kultúra ápolásának is van egy rendkívül fontos kül- és belpolitikai vonatkozása. Külpolitikai vonatkozása az lehet, hogy nyilvánvalóan a nemzetiségi kultúra esélyeinek biztosításával Magyarországra hozhatjuk a környező országok, a nemzetiségek anyaországainak kultúráját, és ez, mint már oly sokszor a törénelemben, feszültségoldó hatású lehet. Hiszen ha a környező népek egymás kultúráját közelebbről ismerik meg, akkor ezzel a szomszédos együttélés is erőteljesebben javítható. De ugyanez belpolitikai szempontból is fontos lehet. Fontos lehet, hogy a többségi nemzet is megismerje a nemzetiségek, etnikumok kultúráját, megismerje az azokban rejlő értékeket, mert itt belül, az ország keretei között is rendkívül előnyös lehet ezeknek az értékeknek a kölcsönös áramoltatása, és itt, az ország keretei között ez is feszültségoldó hatású lehet. Azt hiszem, a nemzetiségi kultúra esélyeinek biztosítása közös feladatunk, és nemcsak közös feladatunk, hanem közös felelősségünk is. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)