Tabajdi Csaba (MSZP)
TABAJDI CSABA (MSZP): Tisztelt Ház! A nemzeti és etnikai kisebbségi törvénytervezet egyik kulcskérdéséhez szeretnék hozzászólni. Ahhoz a kérdéshez, amelyet a törvénytervezet nem tudott megoldani, a parlamenti pártok egyeztetése nem tudott megoldani - mert nem oldhatott meg. Nevezetesen egy olyan objektív problémáról van szó, hogy Magyarországon a nemzeti és etnikai kisebbségek nem vállalják - történelmi okoknál fogva - a regisztrációt. Amiből az következik, hogy az előttünk fekvő nemzeti és etnikai kisebbségi törvénytervezet esetében van egy belső, nem jelentéktelen ellentmondás. Nevezetesen: a törvény ugyan megfogalmazza, hogy ki a jogalanya egy absztrakt szinten a nemzeti és etnikai kisebbségi törvénytervezetnek, de hogy személy szerint, tételesen kik lehetnek a kedvezményezettjei, jogosultjai és kik lehetnek adott esetben a felelősök, ezt nem fogalmazza meg. Ez az a probléma, amellyel a kisebbségi kérdéssel foglalkozók évek óta küszködnek, amelynek feloldása nem lehetséges, hiszen történelmi okoknál fogva a Magyarországon élő nemzeti és etnikai kisebbségek, ahogyan jellemezni szoktam, bizonyos értelemben rejtőzködő kisebbségek. És ez a rejtőzködés nem valamiféle számukra megbélyegző minősítés, hanem a történelem terméke. Nem véletlen, hogy ebben a században, a holocaust századában a zsidóság valamiféle lista, valamiféle regisztráció segítségével nem akarja megvallani önmagát. Nem véletlen, hogy a Magyarországon élő szlovákság a Benes által kierőltetett, kikényszerített magyar-szlovák lakosságcsere miatt szintén ódzkodik bármiféle regisztrálástól. Még erőteljesebb a félelem a magyarországi németségben, hiszen a második világháború után a németek kollektív bűnössé tételével, a magyarországi németség kollektív bűnössé tételével és kényszer-kitelepítésével olyan helyzet alakult ki, hogy máig, ha az ember elmegy egy németlakta településre, bizony rendkívül erőteljes félelmek, olyan félelmek fogalmazódnak meg, amelyeket talán egy korosztályombeli már szinte megérteni nem is tud. Hasonló félelemérzet van a horvát, a szerb és a szlovén kisebbségben, az ötvenes évek elejének - a "Tito, a láncos kutya" politikája -, Rákosi- politikájának következtében. És egészében véve az elmúlt időszak felerősödött kisebbségellenessége, különösen a felerősödött cigányellenessége miatt szinte valamenynyi magyarországi kisebbség, szinte ezen kisebbségek döntő többsége nem hajlandó valamiféle regisztrációra. Ezt, azt hiszem, nekünk mint a magyar törvényhozásnak tudomásul kell vennünk, és a törvénytervezet megoldásában ezzel a tényezővel és ezzel a körülménnyel, az érintettek ilyen akaratával mindenképpen számolnunk kell; ezt figyelembe kell venni. A mostani kisebbségi törvénytervezet a személyi elvre épül; hiszen nem épülhet területi elvre, mert a Magyarországon élő nemzeti és etnikai kisebbségek területileg szétszórtan élnek, egymással rendkívül és a többségi társadalommal igen erőteljesen keveredve, amiből az következik, hogy egy ilyen személyi elven épülő autonómiánál rendkívül fontos lenne valamiféle nyilvántartás, valamiféle regisztráció. Ez azonban, az általam az előbbiekben vázolt történelmi, kisebbségi lélektani és nagyon is megalapozott félelmek és szorongások miatt, nem lehetséges. Nagy vita, hogy tulajdonképpen a magyarországi kisebbségi törvénytervezet az autonómiának milyen formáját fogalmazza meg. Egy nyilvánvaló, hogy nem a területi elvre épül, mert nem épülhet a területi elvre; a személyi elvre épül, de ugyanakkor a hatpárti tárgyaláson is megerősödött, hogy ez több mint a kulturális autonómia. Hiszen azáltal, hogy a kisebbségek létrehozhatják a maguk helyi önkormányzatait, amelyeknek jogosítványai nemcsak a kulturális területre terjednek ki, ezért én azt hiszem, hogy az a helyes és pontos fogalmazás, hogy a magyarországi törvénytervezet a kulturális autonómia és a közjogi autonómia kombinálására épülő autonómiafelfogás. A kisebbségek vonatkozásában nemcsak ez a probléma - sőt, alapvetően nem ez a probéma -, hogy nincs regisztráció; további problémák forrása, hogy az említett történelmi okoknál fogva nem tudjuk - és a törvény jogalanya és a Pénzügyminisztérium annak idején azért is fogalmazott meg fenntartásokat, mert a pénzügyi kormányzat vagy akár a helyi önkormányzat számára rendkívüli nehézségekkel jár, ha nem tudja -, hogy az ország területén vagy az adott önkormányzati területen hány ember az, aki jogalanya, jogosultja, kedvezményezettje lehet ennek a törvénytervezetnek. Ezen igazán segíteni nem lehet, de van egy olyan javaslat, amelyet két évvel ezelőtt Kovács Péter szakértő dolgozott ki, amely javaslatnak az a lényege, hogy anonim módon, titkosan vallják be a Magyarországon élő állampolgárok a népcsoporthoz való tartozásukat. Ennek az anonim bevallásnak az az oka, hogy a népszámlálások nem adnak megbízható és pontos adatokat. Nem akarom a tisztelt Házat untatni, csupán néhány adatot szeretnék figyelmükbe ajánlani, hogy a népszámlálásnál milyen eltérések vannak. És most nem a nemzeti és etnikai kisebbségi szervezetek által becsült adatokat, hanem a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal által becsült adatokat és az 1990-es népszámlálás adatait szeretném egymással ütköztetni. Amíg a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal a szlovákság számát 110 ezer főre teszi, addig az 1990-es népszámlálásban 5600-an vallották magukat a szlovák nemzetiséghez tartozónak. Egy pillanatra, az érdekesség kedvéért azért hadd mondjam el: nemcsak arra kérdeztek rá, hogy melyik nemzetiséghez tartozik, hanem arra is, hogy mi az anyanyelve. És a szlovákság esetében ez már fölemelkedett 6691 főre, ami azzal magyarázható, hogy sokan azt vallják magukról, hogy szlovák anyanyelvű magyarok. És a harmadik adat, ami nagyon tanulságos a számunkra, hogy anyanyelven kívül beszélt nyelv, és ez a szlovákság esetében 18463 fő. (12.20) Azért érdekes ez a 18 000 fő, hogy mekkora különbség van az önmagát szlováknak valló és a szlovákul tudó 18 000 fő között. Ha most én beleveszem azt, hogy a Szlovákiából kényszerrel kitelepítettek egy része is felsorolta a szlovákot mint olyan nyelvet, amelyet anyanyelvén kívül bír, ez mindenképpen jelzi, hogy a magyarországi kisebbségek jelentős többsége nem vallja magát kizárólag az adott kisebbséghez tartozónak. Egyszerre vallja magát szlováknak és magyarnak, németnek és magyarnak, zsidónak és magyarnak, cigánynak és magyarnak, vagyis a népszámlálási felmérésnek két nagy problémája volt. Egyrészt, hogy nyilvánosan történt, és a rejtőzködő, a jogos szorongásokkal, félelmekkel teli magyarországi kisebbségek döntő többsége nyíltan nem vallotta be kisebbségi hovatartozását. Ez az egyik ok. Legalább ilyen súlyos ok, amit az előbb mondtam, hogy a magyarországi kisebbségek döntő többségének hungarustudata van, hungarustudata is van, kettős tudata is van. Tehát minden olyan kérdésfelvetés, amely csak egy népcsoporthoz tartozásra kérdez rá, eleve hamis válaszokat fog adni. Néhány adatot még, részletezés nélkül: például a horvátok és a szerbek a népszámlálásban együttesen 13266 fő vallotta magát horvátnak és szerbnek, míg a Kisebbségi Hivatal becslése alapján ez a szám 85000 fő. Még egy adat, jellemző a németségre: 17421 fő vallotta magát németnek 1990- ben, németajkúnak 21000, és hogy anyanyelven kívül beszélt nyelv - itt már a többségi társadalom nyelvtudása is benne van - közel 50000 fő, míg a Kisebbségi Hivatal becslése szerint számuk 200-220000 fő. Ennek a helyzetnek, ha nem is teljes orvoslására, szeretnénk mi beterjeszteni egy olyan jellegű javaslatot a kisebbségi törvénytervezet szerves részeként, lehetőség szerint valamennyi parlamenti pártot megnyerve ehhez, amelynek a lényege a következő: a mindenkori önkormányzati képviselők és polgármesterek választása idején egy olyan pótlólagos urnát helyeznénk el a választóhelyiségben, a szavazóhelyiségben, amely urnába dobnának be egy külön elkészített szavazólapot. Ez a külön szavazólap a nemzeti és etnikai hovatartozás anonim bevallására szolgál. Ez a szavazólap - és még nincs végleges szövege - körülbelül azt tartalmazná: Ön, mint magyar állampolgár, anyanyelve, családi körben leggyakrabban, legszívesebben használt nyelve, vagy az önhöz legközelebb állónak érzett kultúra figyelembevétele alapján milyen nemzeti kisebbséghez vagy kisebbségekhez tartozónak vagy népcsoporthoz tartozónak vallja magát? Az alább felsoroltak közül ezt jelölje meg. Ha ön egyszerre több csoporthoz tartozónak érzi magát, több népcsoport is megjelölhető. Itt, a névsorban magyar, bolgár, cigány, görög, horvát, lengyel, német, örmény, román, ruszin, szerb, szlovák, szlovén, ukrán, zsidó népcsoportok szerepelnének. A fenti megoldás - mint az előbbiekben jeleztem - tükrözné a kettős kötődést is. Mivel ez a bevallás anonim lenne, névtelen lenne, sokkal pontosabb adatokhoz jutnánk, statisztikai becslésekkel korrigálhatók lennének a választási résztvevők arányaiból, hiszen az mindenkor torzíthatja ezeket az adatokat, a statisztikai adatokat. Én azt hiszem, hogy így, helyi települési szinten is, ha nem teljes biztonsággal, de nagyobb biztonsággal lehetne adatokhoz jutni, és mindenkit, aki a magyar mellett megjelöl más népcsoportot is, ahhoz a kisebbséghez tartozónak lehetne sorolni, éppen a magyarországi kisebbségek kettős avagy többes kötődése következtében. Tisztelt Ház! Kérném majd a tisztelt Ház támogatását, hiszen erre valamennyiünknek, kormánypártiaknak, ellenzékieknek, törvényhozásban, Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatalban és a helyi önkormányzatokban nagyon nagy szükségünk lehet, hogyha név szerint nem is tudjuk az adott településen élő, a nemzeti és etnikai kisebbségekhez tartozó személyeket, de legalább azok arányairól, az adott település arányairól, illetőleg országos arányairól szerezhetnénk vélhetőleg több és pontosabb adatokat. Tisztelt Ház! Ma Bratinka József képviselőtársam és Csapody Miklós utalt néhány nemzetközi vonatkozására a nemzeti és etnikai kisebbségi törvénytervezetnek. Bratinka József elmondta, hogy Lukács Tamás, az emberi jogi, vallásügyi és kisebbségi bizottság alelnöke, aki azt a szakmai albizottságot vezette az emberi jogi bizottságon belül, amely ennek a törvénytervezetnek a szakmai feldolgozásával foglalkozott, ezt a tervezetet megküldte az Európa Tanácsnak, és az Európa Tanács - mint ma már említették - emberi jogi, jogi és emberi jogi bizottsága két ülésen, legutoljára +92. november 11-12-én, Velencében részletesen megvitatta. Erről szólt részben Bratinka József, és szólt Csapody Miklós képviselőtársam is. Karcsay Sándor képviselőtársammal vettünk részt ezen a bizottsági ülésen, ahol én elmondtam a magyar küldöttség nevében, hogy mi ezt nem azért küldtük el, hogy minket megdicsérjenek, és a vállunkat megveregessék; itt ma már sok minden elhangzott a pozitívumok közül, néhány kritikai észrevétel is. Én fontosnak tartanám, hogy jelezzük az Európa Tanács parlamenti közgyűlése jogi és emberi jogi bizottsága felé, hogy az általuk megküldött véleményt mi komolyan vesszük, különösen annak a kritikai észrevételeit. Én ezekre a kritikai észrevételekre szeretnék reagálni, hogy azok a bíráló vagy jobbítást sürgető észrevételei ennek a véleménynek hogyan jelentek meg a törvénytervezetben, de még inkább, hogyan jelentek meg a hatpárti egyeztetés során. Ez a vélemény felvetette, hogy a magyar törvénytervezetben miért szerepel a görög kisebbség, hiszen megítélése szerint a görögök az 1949-es polgárháború után kerültek Magyarországra. További kérdés, hogy a példálózó felsorolásból miért hiányzik a magyarországi zsidóság. Ami a görögséget illeti, ott, a bizottság ülésén elmondtam, hogy ez egy tárgyi tévedés, hiszen a magyar kereskedelem megszervezésében a XIX., sőt a XVIII. században a görögök, az örmények, majd később a zsidók nagyon tevékeny szerepet vállaltak. Ami pedig a zsidóság kérdését illeti, elmondtam, hogy a magyarországi zsidóság azért nem szerepel a példálózó felsorolásban, mivel a Magyarországon élő zsidó közösségek szervezeteinek döntő többsége, a MIOK, ZSVK illetékes szerve, de számos állampolgár is kategorikusan elzárkózott attól, hogy a zsidóság akár nemzeti, akár etnikai kisebbségként a törvénytervezet jogalanyát képezze. Ez egy hosszú évek óta folyó vita a magyarországi zsidó közösségen belül. A magyar törvényhozásnak ezt a kérést mindenképpen figyelembe kellett vennie, de számolnia kellett azon emberek, azon magyarországi zsidó állampolgárok jogos igényével is, akik igényelték, hogy a zsidóságot ismerjék el kisebbségként. A törvénytervezetbe ezért került bele az a 2/2. �, amely 1000 állampolgár által kezdeményezett eljárással ezt lehetővé teszi. Korai lenne elébevágni, nincs is felhatalmazásom, hogy szóljak a hatpárti tárgyalásokról. Pusztán jelzem, hogy a hatpárti tárgyalásokon politikai konszenzus volt a tekintetben, hogy ennek az 1000 állampolgár által kezdeményezett eljárásnak a jogosságát ne hozzuk a magyar Országgyűlés elé, ne politizáljuk át ezt a kérdést, hanem Lukács Tamás képviselőtársam javaslatára hat parlamenti párt elfogadta, hogy a bíróság döntsön ennek a kérésnek a jogosultságáról. A vélemény második kritikai felvetése - ez a legfőbb kritikai felvetés -, és Pan úr, aki a bolsanói egyetemen tanít, aki az európai föderalista népcsoportok európai közösségének egyik szakértőjeként is küldte meg a véleményét, amelyre Csapody Miklós képviselőtársam utalt - szintén felveti azt a problémát, hogy a magyar törvénytervezet túlzottan uniformizált, valamennyi kisebbségre azonos szabályokat állapít meg, holott lényeges létszámbeli, területi, vallási és egyéb különbségek vannak a különböző népcsoportok, például a szlovákok, a németek és a cigányok között. (12.30) Kétségtelen, a magyarországi kisebbségi törvénytervezetnek ez egy jellegzetessége és sajátja. Ott is elmondtam, most is szeretném megerősíteni, hogy mivel önkormányzati formából is több van, és más területeken is több lehetőség van válogatásra az adott kisebbség lehetőségeinek megfelelően, tulajdonképpen ebből a kisebbségi törvénytervezetből, ahogyan Horváth Aladár is joggal említette, egyedül a magyarországi cigányság lóg ki kissé - hogy ilyen pongyolán fogalmazzak -, nevezetesen, hogy a magyarországi cigányság esetében olyan feszítő szociális problémák vannak, amelyeket ezzel a törvénytervezettel rendezni és kezelni nem lehet, ehhez szükség van egy külön válságkezelő cigányprogram elfogadására, hiszen az etnikai kérdéseknél sok esetben talán súlyosabbnak tűnnek ma a munkanélküliség, a szociális ellátatlanság problémái. A harmadik kritikai észrevétele volt ennek a véleménynek, hogy magasnak tartja a helyi önkormányzatok megválasztásának plafonját, ami az Európa tanácsi vélemény szerint nem teszi lehetővé a szórványban élő kisebbségek, különösen a cigányság helyi önkormányzatainak létrehozását. Szeretném jelezni e tekintetben, hogy itt vannak bizonyos félreértések, mert állandóan csak az 50% és a 30% szerepel; öt állampolgár kezdeményezheti azt, amit eddig úgynevezett településrészi önkormányzatnak neveztünk. A hatpárti megállapodás nyomán ezt közvetlen módon közvetlen helyi kisebbségi önkormányzatnak nevezzük, ami lehetővé teszi lényegesen kisebb szám, tehát öt állampolgár kezdeményezése után, hogy létrejöjjön helyi kisebbségi önkormányzat. Az Európa tanácsi vélemény szerint a tervezetből hiányzik számos kérdés. Egy: parlamenti képviselet szabályozása. A velencei ülésen elmondtam, hogy ezt a magyar törvényhozás külön tervezetben tárgyalja, és a törvényhozás előtt két változat is van; a Kormány által beterjesztett parlamenti képviselet és Jakab Róbertné képviselőtársammal közösen beterjesztett szocialista párti törvénytervezet. Hiányolta a Worms-jelentés a kisebbségi oktatás szabályozását. A hatpárti tárgyalásokon ez képezte az egyik legfőbb kulcselemet, és lényegesen sikerült javítani - bár meggyőződésem, még mindig nem eléggé - a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvénytervezet oktatásra vonatkozó fejezeteit. Hiányolta az ombudsman jogállásának meghatározását. Ezt Józsa Fábián és az MDF delegáció felvetette a hatpárti tárgyalásokon, amelynek nyomán a hat parlamenti párt egyetértett azzal, hogy a szövegbe kerüljön bele, hogy jöjjön létre kisebbségi ombudsman. A kritikai észrevételek sorában szerepelt, hogy a magyar törvényhozás vesse össze - ez már nem is kritika volt, hanem javaslat - az oktatási és kulturális jogokat tartalmazó részeket a Regionális és Kisebbségi Nyelvi Charta megfelelő III. fejezetével. Ott is elmondtam, hogy Magyarország elsőként írta alá az Európa Tanács által elfogadott Regionális és Kisebbségi Nyelvi Chartát. Azt is elmondhatjuk, anélkül, hogy megveregetnénk a vállunkat, hogy mivel ez a nyelvi charta alapvetően menüszerű ajánlásokat tartalmaz, a puha ajánlásoktól halad a keményebb kötelezettségvállalások irányába, ha részletesen megnézzük - és ezt az elemzést a napokban elvégeztem -, a magyarországi kisebbségi törvénytervezet szerencsére mindenhol a keményebb állami garanciavállalásokat tartalmazó oktatási jogosítványokat fogalmazza meg. Rögtön hozzáteszem, hogy nem a mostani változatában, hanem elsősorban abban a változatában, ami majd a hatpárti után vélhetőleg a Parlament elé kerül. Mert a mostani változatban - és ebben Horváth Aladárnak joggal igaza van, én magam is a vezérszónoki beszédemben elmondtam - az oktatási rész rendkívül elnagyolt. A bizottság kevésnek találta a két évet arra, hogy a magyar szervek felmérjék a törvénytervezet hatását, a tényleges megvalósulását, a de jure és a de facto helyzet közötti különbséget. Azt hiszem, ezt nem kell különösebben kommentálni. Meglátjuk, két év tényleg viszonylag kevésnek tűnik. De rögtön hozzáteszem: mivel az átmeneti rendelkezések a hatpárti megegyezés nyomán kikerülnek a szövegből, ezért ennek felmérésében már az alapmechanizmus, az alapszerkezet hatását tudjuk megvizsgálni. És végezetül az utolsó kritikai megjegyzés, hogy a magyar törvényhozás egyeztessen az érintett kisebbségi szervezetekkel, különösen a cigányszervezetekkel a törvény megalkotása során. Ez a hatpárti tárgyalások után egyszer már megtörtént az elvi politikai koncepciónál. De a hat parlamenti párt a megegyezésen akceptálta a kisebbségi szervezeteknek azt a kérését, hogy igazán csak úgy tudnak véleményt mondani, amikor a hat parlamenti párt elkészült normaszövegét is látják, és a hat parlamenti párt elfogadta, hogy a kisebbségi szervezetekkel együtt újra megvitassa még, tehát egyeztessen a kisebbségi törvénynél. Ezeket szerettem volna elmondani, és szeretném javasolni, hogy amennyiben a kisebbségi törvényt remélhetőleg egy-két hónapon belül végre elfogadja a tisztelt Ház, akkor köszönjük meg azoknak a szakembereknek, az Európa Tanácsban Worms úrnak, a FUE, az Európai Népcsoportok Föderalista Uniója képviselőinek a tevékenységét. Küldjük el a végleges változatot, és tételesen válaszoljunk azokra a kritikai észrevételekre, amelyekből okultunk, amelyek segítették a munkánkat, anélkül, hogy szentírásnak vettük volna az Európa Tanácsnak valamiféle véleményét. De mindenképpen hozzásegítette a magyar Országgyűlést a behatóbb szakmai, politikai törvényalkotáshoz és az érintettekkel való fokozottabb egyeztetéshez. Köszönöm a figyelmüket! (Taps.)