Csapody Miklós (MDF)
DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a lehetőséget, igyekszem azon belül maradni. Abban a hitben voltam, hogy világosan és egyértelműen fogalmaztam akkor, amikor különbséget próbáltam tenni törvénytervezet és törvényjavaslat között. Még egyszer elmondom, hogy míg az előbbi a Parlamenthez történő beterjesztés előtti dokumentum neve, addig az utóbbi a Kormány által elfogadott és a Parlament elé terjesztett dokumentum neve. Ezzel kapcsolatban még azt szeretném kiegészítésként hozzáfűzni, hogy arra a kérdésre, hogy miért volt olyan hosszú a törvény előkészítése, az a válasz adható, hogy jogtechnikai szempontból elég bonyolult törvényről van szó. Itt elég csak a közhiteles választásra, személyi regisztrációra utalni. Továbbá, hogy nem volt átvehető európai minta, a szomszédos országok nyelvtörvényei számunkra nem jelentenek ilyet. A kisebbségi kerekasztalon belül sem volt meg az egység, ugyanis más a választási szisztéma, más a kívánatos szisztéma egy félmilliós és más egy néhány ezres, tízezres kisebbség számára. Megemlítem azt, hogy a Kormánynak feltett szándéka volt a széles körű egyeztetés az érdekeltekkel, hiszen ezt törvény is előírja számára, ez azonban rendkívül időigényes munka. A Kormány azonban nem csupán egyeztetett, de a kisebbségi kerekasztalt szerzőtársnak fogadta el. Egy szűkebb körű szokásos, de még a törvény keretén belüli egyeztetéssel a Kormány már +91 őszén a Parlament asztalára tehette volna a javaslatot. Azonban az előbb említett jogtechnikai bonyolultsághoz és egyeztetési procedúrához viszonyítva azt is el kell mondanom, hogy nem volt hosszú az egyeztetési munka. Végezetül +91. drámai őszéhez, mi történt akkor? A politikai konszenzus nem a Kormány és a kisebbségek, hanem egy kormányhivatal és a kisebbségi kerekasztal között jött létre. Természetes, hogy a tervezet a későbbi egyeztetések során változott. A kisebbségi kerekasztallal készített tervezet egy kodifikációs bizottság szakmailag tökéletesedett munkájává vált aztán, a lényeg megváltoztatása nélkül. Ezen jelen voltak a kerekasztal képviselői is, egyebek között hozzá kellett igazítani azt a magyar jogrendhez. A politikai jellegű szöveget aztán jogszabályi formába kellett önteni. Említettem immár másodszor vagy harmadszor azt, hogy a jogalkotásról szóló törvény egyeztetést ír elő egyfelől az államigazgatási szervek, másfelől a kisebbségi társadalmi szervezetek, harmadsorban megyei önkormányzatok kisebbségi bizottságai és más közösségek felé. (12.40) A Kisebbségi Kerekasztallal történt tárgyalások lényegesen meghatározták a tervezetet, de nem mentették fel a jogalkotót a törvényes egyeztetési kötelezettség alól. Természetes tehát, hogy a törvényjavaslat szövege ennek az egyeztetésnek a hatására is tovább módosult. Lassan ott ér véget a lánc a mondandómban, ahol Tabajdi Csaba is befejezte, hiszen ezután került a javaslat a Kormány elé, ahol a viták során felmerülő további észrevételeket kellett figyelembe venni. Eztán vált törvényjavaslattá, ami a Parlament elé került, közben volt a kerekasztallal az egyeztetés. Itt ér véget a sor, a hatpárti szakértői, hatpárti politikai egyeztetésnek a sora. Ezzel kapcsolatban azonban - tényleg befejezésként - ki kell hangsúlyoznom, hogy a törvény szövegének a megalkotása, a törvény meghozatala a Parlament feladata, a Parlament felelőssége. A mostani szövegről a kisebbségek képviselőinek tájékoztatás adható, azonban a szerzőtársi szakasz itt most már véget ér, a törvény szerzője a Parlament lesz. Köszönöm, és elnézést kérek a túllépésért. (Taps.)