Haraszti Miklós (SZDSZ)
HARASZTI MIKLÓS (SZDSZ): Köszönöm szépen a szót, Elnök Úr. A gazdasági bizottság a frekvenciagazdálkodási törvény tárgyalásának az utolsó szakaszában egy eléggé mélyreható közös bizottsági módosító indítványt fogadott el, amely azóta minden érintett bizottságon keresztülment, és mindenütt a kormánypárti képviselők teljes támogatásával találkozott. Ez természetesen nem véletlen, hanem annak a következménye, hogy a javítás lényege magától a Kormánytól származik. E javítás következtében alkotmányos szempontból is mélyreható változás ment végbe a törvényben. Mint ismeretes, annak idején a törvényt a rádió-, televíziótörvénnyel összekötve készítették elő, és egy fontos ponton, nevezetesen a 10. � (3) bekezdésében csatlakozott a médiatörvénynek ahhoz az elképzeléséhez, hogy a műsorszórási célú frekvenciaengedélyezés és a műsorszóró rádió- és televízióállomások későbbi ellenőrzése az Alkotmány által megkövetelt sajtószabadsági garanciák teljesülése mellett menjen végbe. Ezért ott az szerepel, hogy a frekvenciagazdálkodási törvény alapján ki lehet majd adni műsorszórási engedélyeket, de csak akkor, hogyha ezt a sajtószabadsági garanciát teljesítő, törvényben meghatározott előzetes engedély megvan, és az arra meghatározott célra szabad csak kiadni ezt az engedélyt. Az a változás, ami itt történt, az látszólag egy szó, valójában, sajnos, ebben az összefüggésben egy csapásra alkotmányellenessé, mégpedig az Alkotmány előírásait meglehetősen célzatosan megkerülővé teszi a frekvenciagazdálkodási törvényt, ugyanis a "műsorszolgáltatási engedély" szó helyébe a "stúdióalapítási" szót tetette be a Kormány. Miért? A törvényanyagban ez egy létező fogalom, az 1986. évi úgynevezett sajtótörvényben szerepel. Azt jelenti tehát, hogy a Kormány a jövőben műsorszórási engedélyeket az 1986. évi úgynevezett sajtótörvény alapján akar kiadni, ennek a meglevő fogalmát teszi be, és az a külön törvény, amelyre így a frekvenciagazdálkodási törvény utal, ettől kezdve nem az Alkotmány 61. �-a által megkövetelt sajtószabadságot garantáló törvény, hanem az 1986. évi sajtótörvény, amely a pártállamon belül jelentős fejlődés volt. Annak idején valami köze a sajtószabadsághoz volt, később többször javították is, sajnos azonban az Alkotmánybíróság tavaly májusi és az idei márciusi határozatának nem felel meg. Ugye ismeretes, hogy az Alkotmánybíróság Dornbach képviselő úr kérésére, elvi éllel is, meghatározta, hogy mi az a törvényi rendezés, amely megfelel az Alkotmány 61. �-ának. Három feltételt szabott az Alkotmánybíróság. A törvénynek kétharmaddal elfogadottnak kell lennie, új törvénynek, eddig még meg nem hozott törvénynek kell lennie, és a sajtószabadság szempontjából részletesen tartalmaznia kell azokat a garanciákat, amelyek a rádiózás, televíziózás engedélyezését és felügyeletét szabályozzák. Remélem, előzékenységnek veszik a kormánypárti kollégák vagy a javaslat mellett érvelő minisztérium, ha megengedem azt, hogy az 1986. évi törvény kétharmados volt - a pártállam majdnem minden törvénye kétharmados volt -, sajnos azonban nem tesz eleget az alkotmánybírósági határozatokban foglalt elvárásoknak - márpedig az Alkotmánybíróság aktívan ki is mondta, hogy semmilyen korábbi törvény nem felel meg ezeknek az elvárásoknak. Ezért én azt gondolom, hogy érdemes ezt az ügyet kezelni. (12.50) A KHVM, a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium a következő érvelést adja elő ennek a paragrafusnak a védelmében. Azt mondja - és ebben feltétlenül igazság van -, hogy ez a tövény nem tudja kezelni a sajtószabadság garanciáit. Ebben az esetben viszont nem engedhető meg, mert egy csapásra alkotmányellenessé válik a törvény, hogy mivel nem tudja ezt megtenni ez a törvény, ugyanakkor e törvény alapján, illetve a +86-os sajtótörvény alapján, alkotmányos garanciák nélkül a Kormány engedélyezhessen műsorszolgáltatásokat. Ezért egyetlenegy megoldás lehetséges. Nevezetesen: elfogadva azt az érvet, hogy a műsorszolgáltatási engedély nem szerepel jelenleg a törvényanyagban; nem elfogadva, de tudomásul véve, hogy a Kormány egyelőre nem hajlandó a médiatörvényt ismét a Ház asztalára helyezni; nem elfogadva, de tudomásul véve, hogy a Kormány visszavonta a sajtószabadságról szóló törvényjavaslatot, amely a másik olyan új kétharmados törvény lenne, amely eleget tehetne az Alkotmánybíróság feltételeinek, egyetlenegy alkotmányos megoldás van - és abban szeretném sürgetni a Házat, tegye meg, hogy ez a frekvenciagazdálkodási törvény alkotmányos lehessen és el lehessen fogadni -, ott, ahol műsorszórási engedélyezésre adna fölhatalmazást a törvény, ki kell kötni, hogy ezt a megfelelő alkotmányos törvény alapján teheti csak meg az itt felhatalmazott hatóság. Négy ilyen lényeges pontot találtam a törvényben. Mindegyik szó szerint is hozza az Alkotmányban nevesített témát: a rádióállomások létesítésének és működésének engedélyezésekor, valamint ezek ellenőrzésekor ad a miniszternek teljes körű felhatalmazást a gazdasági bizottság módosító indítványa. Ebből a műsorszórásit ki kellene venni, és az Alkotmány 61. �-a alapján meghozandó külön törvény értelmében lehetne utána a miniszternek felhatalmazást adni; ahol a polgári célú frekvenciaengedélyekről beszél, ugyanúgy meg kellene tenni ezt. Ott, ahol a frekvenciakijelölési eljárás és a frekvenciakijelölési határozat kiadásának feltételeit a miniszter határozza meg, ugyanúgy el kellene különíteni a műsorszórási célút. És végül a kulcsparagrafusban, az együttes jelentésben 61-es szám alatt szereplő mondatnak, elfogadva a KHVM érvelését, hogy a műsorszolgáltatási engedély nem szerepel a törvényi anyagban, úgy kellene módosulnia, hogy "Műsorszórási célra frekvenciakijelölést csak az Alkotmány 61. � (4) bekezdése alapján meghozandó külön törvényben meghatározott előzetes engedélyben megjelölt célra szabad kiadni." Ha ezt nem tesszük meg, akkor a törvény alkalmassá válik - az Alkotmánybíróság előzetes, megcélzott figyelmeztetése ellenére - arra, hogy e törvény alapján adjanak ki műsorszórási célú frekvenciaengedélyeket. Nagyon remélem, nem az Alkotmánynak ez a célzatos megkerülése volt a célja azoknak, akik javasolták ezt a szövegváltozatot. Elfogadva az érvüket, a külön törvényt így pontosan értelmezve, a törvény alkotmányossá tehető. Kérem a Házat, ellentétben azzal, ahogy ez már néhányszor megtörtént, a kifejezett és pontos alkotmányos utalást ne tévessze szem elől, és ezt a gazdasági szempontból oly fontos és minél gyorsabban meghozandó törvényt tegye alkotmányossá. Kérem tehát, fogadják el javaslatunkat. Köszönöm szépen. (Taps.)