Józsa Fábián (MDF)
DR. JÓZSA FÁBIÁN belügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Én nagyon megköszönöm Keleti György képviselő úr nagyvonalúságát, és engedje meg, hogy a nagyvonalúságot egy hasonló nagyvonalúsággal honoráljam. Nevezetesen, bár ő nem kívánja azt, hogy a tűzoltósággal kapcsolatban felvetett kérdésre reflektáljak, mégis megteszem, függetlenül attól, hogy ő kívánja-e vagy sem. És akkor így a nagyvonalúság tekintetében egyenlőek vagyunk, azt gondolom. Megítélésem szerint tisztelt képviselő úrnak az imént feltett kérdése - ami két különböző kérdés egyébként - meglehetősen tendenciózus, és éppen a belügyminiszter tevékenységét meglehetősen tendenciózusan próbálja megítélni és beállítani az ország közvéleménye előtt. Nem tudom ezek után, hogy remélhetem-e azt, hogy mögötte csak és kizárólag az a szándék húzódik, hogy közös erővel, végre társadalmi összefogással tegyünk meg mindent az önkéntes tűzoltóság életrekeltésére, sok önálló szervezet mielőbbi létrehozására. Ha így van, azt a kormányzat nevében tisztelettel megköszönöm, de ha ilyen alapállásban vizsgáljuk az ügyet, akkor az egész kérdés, amit igen tisztelt képviselő úr felvetett, pusztán egy adminisztrációs kérdés és adminisztrációs probléma. Miről van szó? A valóságnak az felel meg, hogy alapos előkészítő munka és számos szakmai egyeztetés után a miniszterelnök úr a tavalyi év végi állapotnak megfelelően terjesztette elő a kormányzat törvényalkotási csomagtervét, amelyet képviselő úr is citált. Ez az 1993. évi törvényalkotási program. Akkor úgy ítéltük meg, hogy 1993-ban a belügyi ágazat rendészeti igazgatási területén az elsődleges feladat a katasztrófavédelmi törvény megalkotása, és ezt később, 1994-ben követné a tűzoltóságról szóló önálló, külön törvényjavaslat. Azóta azonban nagyszámú polgármester és önkéntes tűzoltó-egyesület részéről fogalmazódott meg a mielőbbi új törvény szabályozása iránti igény. Kis túlzással azt is mondhatnám, hogy a Belügyminisztériumban ostromállapot van, az ország legkülönbözőbb pontjairól a tűzoltó-egyesületek, -szervezetek, érdekvédelmi csoportok képviselői a minisztérium politikai vezetésénél szinte egymásnak adják a kilincset. És ez nem véletlen, mert azt gondolom, másokkal is egyetérthetünk abban, hogy itt nagyon fontos társadalmi kérdésről van szó. A jelzések nyomán részletesen felmértük nemcsak a hivatásos, és nemcsak az önkéntes tűzoltóságok jelenlegi helyzetét, hanem a továbblépés lehetőségeit, alternatíváit is. Erről Boross miniszter úr március 9-én részletesen szólt a Parlamentben. Ilyen előzmények után került sor annak mérlegelésére, hogy mikor nyújtsuk be a tisztelt Ház elé a tűzoltóságról szóló törvényt. Megnyugtatom Keleti György képviselőtársamat, hogy semmiféle rögtönzésről nincsen szó, továbbá nem akarjuk mintegy behelyettesíteni, vagyis egy másik törvény helyett az Országgyűlésre ráerőltetni ezt a törvényjavaslatot. Ahhoz azonban úgy gondolom, hogy a Kormánynak messzemenően joga van, sőt felteszem, hogy kötelessége is az, hogy a jogos társadalmi igények kielégítése érdekében adott esetben eltérjen saját korábbi javaslatától, időközben módosítsa azt. Hogy megszületik-e a törvény a tűzoltóságról még ebben az esztendőben, ismerve a Ház munkaterhét, én képviselő úrnak nem tehetek ígéretet. Mindenesetre azt viszont kérném képviselő úrtól, és kérném pártjától, a szocialista párttól is, hogy támogassa az előterjesztendő törvényjavaslat sürgős megtárgyalását. Ami az Oroszlányi Szénbányák Vállalat lakásainak az értékesítését illeti, én azt gondolom, hogy egyetlenegy további napig sem kell várnia a képviselő úrnak, mert tőlem meg fogja ma kapni a választ. A következőkről szeretném tájékoztatni a képviselő urat és az ország nyilvánosságát: A hatályos jogszabályok alapján félreérthetetlen és világos, hogy mi a felszámolószervezet lehetősége és kötelezettsége a vállalati vagyonnal, így a vállalat lakásvagyonával kapcsolatban is. Ugyancsak egyértelmű a jogi helyzet a bérlők jogait, jogosítványait illetően. A felszámolás alatt lévő vállalat lakásait a 32/1969. kormányrendelet alapján lehet elidegeníteni, az e jogszabályban írt feltételek szerint. A bérlők feje fölül nem lehet eladni a lakást, csak abban az esetben, ha a bérlők úgy nyilatkoznak, hogy nem kívánják ők saját maguk megvásárolni azt. Ha Oroszlányban nem így történt volna, akkor - és ezt szeretném nyomatékkal hangsúlyozni - nem a jogszabálynak megfelelően járt el a felszámolószervezet. Úgy gondolom, tisztelt képviselő úr egyetért velem abban, hogy a polgári jogállamban nem az ország miniszterelnökének kell tisztáznia, hogy mi történt a pusztavámi lakásokkal. Annál is inkább nem, mert a felszámoló - törvényeink értelmében - kizárólag a hitelezőknek tartozik felelősséggel azért, hogy a felszámolt vállalat vagyonát milyen feltételekkel értékesíti. Ez nem jelenti azt, hogy egyéb jogszabályok rendelkezéseit megkerülhetné. Tájékoztatásul megjegyzem, hogy az okozott vitát, az értékesítés feltételeit illetően: a vállalati lakásokban lakók bérlők-e avagy albérlők? Ezt a kérdést kell eldönteni. Ha ebben jogvita keletkezik, akkor az államhatalmi ágak megosztásának elvéből fakadóan azt bíróságnak, mégpedig polgári bíróságnak kell eldöntenie. Ha törvénysértés történt, ez bírói úton orvosolható. Kérem válaszom szíves tudomásulvételét. (Taps a kormánypártok soraiban.)