Szabó Tamás (MDF)
DR. SZABÓ TAMÁS tárca nélküli miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A Kormány nevében azért kértem szót napirend előtt, mert az ellenzéki pártok, különösen az SZDSZ által viszonylag korán megindított választási kampányban (Derültség a bal oldalon.) téves és torz információk alapján a Kormány részéről történő állítólagos vagyonkimentésre vonatkozólag a közvélemény hergelése folyik. (Zaj.) Erre a mai sajtóorgánumok bizonyítékul szolgálnak. Hogy mennyire igaz ez a megállapításom, kérem, engedjék meg, hogy tájékoztassam a tisztelt Országgyűlést az alapítványok közpénzből történő támogatásának ügyéről. Az alapítványok működtetése az 1980-as évek második felében terjedt el. Amennyiben az adott alapítvány közfeladat ellátását vagy annak segítését is felvállalta, az általánosan kialakult gyakorlat szerint az állami feladatot ellátó illetékes tárca költségvetésének terhére saját belátása szerint támogatást nyújthatott a kormány tudta nélkül. A kormányok - az akkori kormányok - általában nem is szereztek tudomást a költségvetési pénzek ilyen módon történő felhasználásáról, csak abban az esetben, ha egy alapítvány támogatása az állami költségvetés általános tartaléka terhére történt. Kérem, engedjenek meg erre néhány példát csak a Németh-kormány működésének időszakára visszatekintve. A Németh-kormány például 1990. január 31-én Pro Cultura Hungaria Alapítvány megalapítását hagyta jóvá. A művelődési miniszter a támogatás mértéke vonatkozásában már a Kormány külön jóváhagyása nélkül az oktatás, a kutatás, a művészetek különféle ágainak támogatására, a közművelődés megújítására a tárca költségvetési keretének terhére 1 milliárd 306 millió forintot fordított. És az utolsó példa: április 2-án, 1990-ben, a költségvetés terhére a Németh-kormány a magyar-román értelmiségi találkozó alapítványt támogatta, nagyon helyesen. Talán a fenti példák is igazolják, hogy a közcélokat is szolgáló alapítványok költségvetési pénzből történő támogatása nem az Antall-kormány találmánya, és törvényi feltételei vannak. Az erről való döntés - éppen azért, mert korrigálásra került a korábbi helytelen gyakorlat - kormányszintű döntést követel, és általában úgynevezett 3000-es, belső, nem titkos határozatban történik korábban és jelenleg is. 1990 nyarán a Kormány tehát érzékelte a korábbi időszak helytelen gyakorlatát, és pontosan látta, hogy nincsen áttekintése az egyes tárcáknál folyó ilyen ügyekről, éppen ezért e folyamatok koordinálása és ellenőrzése érdekében az ilyen és hasonló ügyletekre először moratóriumot rendelt el, majd 1990. november 22-én úgy döntött, hogy a központi költségvetési szervek csak a pénzügyminiszter előzetes véleményének figyelembevételével és a Kormány engedélyével vehetnek részt gazdasági társaságok alapításában, alapítvány létrehozásában, támogatásában vagy a meglévők átalakításában, illetőleg idegeníthetik el az ingatlanaik kezelői vagy tulajdonjogát. (15.10) E 3000-es határozatban született döntést később a 4/1991-es pénzügyminiszteri rendelet kihirdetett jogszabályban is elrendelte, mely rendelkezést később az önök által elfogadott államháztartási törvény törvényerőre emelte. Gyakorlatilag tehát a Kormány jelenleg nem tesz mást, mint a hatályos jogszabályok alapján dönt a központi költségvetési pénzeszközök alapítványi célra történő felhasználásának jóváhagyásáról. Ilyen döntés 1990. május 23. óta néhány tucat esetben született. Azokra a hisztérikus kijelentésekre szeretnék kitérni, melyek szerint ezek az úgynevezett vagyonkimentések alapjaiban ássák alá a demokráciát Magyarországon. Felteszem a kérdést - és kérem, hogy mindenki önmagában válaszoljon rá -: mennyiben ássa alá a demokráciát és mennyiben vagyonkimentés például a Kormánynak a hazai román ajkú cigányság nemzetiségi középfokú oktatási intézményét létrehozó Ghandi Alapítvány támogatásáról szóló 3000-es belső döntése, melynek forrása az 1992. évi állami költségvetés általános tartaléka, mértéke pedig közel 40 millió forint volt? Vagy például mennyiben ássa alá a demokráciát és mennyiben vagyonkimentés a Bartók Béla műveinek kritikai összkiadását támogató Bartók Béla Összkiadás Alapítvány létrehozása? Nem kívánom valamennyi, e tárgykörben született 3000-es határozatot ismertetni az idő kímélése érdekében. Engedjék még meg találomra kettőnek a megemlítését. A Kormány +92. december 30-án engedélyezte szintén egy belső 3000-es döntésben, hogy a Honvédelmi Minisztérium az átmenetileg szabad pénzeszközeinek terhére az I. és II. világháborúban elesett katonák és munkaszolgálatosok sírjainak felkutatására, emlékük ápolására, a háborúk idején szembenálló és együttműködő országok közötti kapcsolatok ápolására létrehozza a Magyar Hősökért és Áldozatokért Alapítványt ötmillió forint törzsbetéttel. Vagy +91-ből, amikor a Kormány hozzájárult, hogy a népjóléti miniszter a hajléktalanok megsegítésére saját költségvetési keretének terhére Hajlék Alapítványt hozzon létre. Befejezésképpen a mai sajtó útján szenzációként újabb titkos pénzjuttatás címmel megtámadott Magyar Kultúra Alapítványról szeretnék szólni. A Kormány +92. augusztus 13-án hozta létre a költségvetés általános tartaléka terhére egy nem titkos, hanem - még egyszer hangsúlyozom - a Németh-kormány által is gyakorolt mechanizmusnak megfelelően egy belső kormánydöntéssel. Az alapítvány célja egyébként a környező országokban élő magyar közéleti személyiségek és a hazai kulturális élet kapcsolatainak kiszélesítése. Tisztelt Országgyűlés! Remélem, az általam elmondottak igazolják azt, hogy az alapítványok támogatása terén a Kormány semmilyen titkos - és különösen nem a demokráciát aláásó - dolgokat tesz. Ellenkezőleg: a demokráciában is meglévő közfeladatokat ellátó alapítványok támogatásáról van csak szó. A Kormány természetesnek tartja, hogy az ellenzéki pártok a megindított választási kampányuk során minden lehetőséget kihasználnak a kormányzati működés kritikájára, támadására vagy lejáratására. A Kormánynak csak egyetlen kérése van, hogy lehetőleg ez korrekten, a tényeknek megfelelően, és ne a közvélemény félrevezetésével történjen. Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)