Schiffer János (MSZP)
DR. SCHIFFER JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Egy hete hagyta jóvá a Parlament a horogkereszt betiltását. (Közbeszólás a jobb oldalról: És a vörös csillagét.) A javaslatot az MDF-es képviselők nyújtották be, gyorsan reagálva arra a jelenségre, provokációra, amely kapcsán egyre több helyen jelent meg a szörnyű múltra emlékeztető jelkép. Varsóban ma emlékeznek meg a gettófelkelés 50. évfordulójáról. Április 22- én Washingtonban több mint harminc állam- és kormányfő jelenlétében avatják a holocaust múzeumát. Több mint negyven évvel a háború befejezése után fontos emlékezni és emlékeztetni, hogy soha többé elő ne fordulhasson az embertelen borzalom. Dokumentumfilm készül Embermentés Magyarországon címmel. A film alkotói a téma fontosságát az osztrák példával támasztották alá, ahol az üldözés és az embertelenség történetét feldolgozzák és kiadják, különösen a jelentkező neonáci törekvések, propaganda hatástalanítására, és annak alátámasztására, hogy az osztrák népben mindig megvolt a hajlam, hogy szembeszegüljön a diktatúrákkal. Magyarországon is megvolt és megvan a hajlam és az akarat is, hogy szembeszegüljön a diktatúrákkal. Rendkívül fontos azonban, hogy a szembeszegülésnek ne csak a temetők, a múzeumok és a házak falán legyen méltó emléke, hanem törvényben is megemlékezzünk róluk, és becsüljük meg az élőket, akik mertek tenni, felemelni szavukat a pusztítás ellen, akik kiálltak és harcoltak a holocaust ellen. Megbecsüljük azokat, akik kezüket is felemelték, hogy mentsék a másikat, hogy a pusztításnak vége legyen. Méltó elismerés illeti őket, ahogy Európában máshol is, azokat, akik tettek, akik harcoltak itthon vagy az olasz, a francia vagy a jugoszláv partizánok oldalán; azokat, akik az Atlanti Charta hadseregeiben, szovjet, angol, amerikai katonák oldalán vívták küzdelmüket az értelmetlen pusztítás ellen. Azt hiszem, hogy az Országgyűlés egyik legszebb feladata lehet, hogy megteremtse az elismerésnek azt a formáját, amelynek adományozása kirekesztés nélkül, csak a tettől és a helytállástól, és nem a politikai mérlegeléstől fog függni. Az Országgyűlés tett már ebben az irányban lépést 1990-ben, amikor határozatában felszólította a Kormányt, hogy nyújtson be törvényjavaslatot a nemzeti antifasiszta ellenállási mozgalomban részt vevők elismerésének és egységes ellátásának rendszeréről. Sajnos, ez nem történt meg. Ahogyan Zimányi Tibor a MESZ nevében az Alkotmánybírósághoz benyújtott beadványában is írja, az antifasiszta ellenállási mozgalomban résztvettek tekintélyes hányada nem részesült sem elismerésben, sem ellátásban, tehát az elismertekkel és az ellátottakkal szemben diszkriminált helyzetben van, volt és van ma is. A Szövetség indítványának és az én javaslatomnak is a célja az ellenállási mozgalomban résztvettek elismerésének, ellátásának, társadalmi és történelmi megítélésének végleges és egységes rendezése. (16.20) Tisztelt Ház! Az elmúlt időszakban kormánypárti politikusok is aláhúzták a kérdés fontosságát. Indítványom ezt akarja alátámasztani, és akarja sürgetni a megoldást, mert azok, akik érintettek, nem lesznek fiatalabbak. A legfiatalabb görgeysták is már jóval elmúltak 60 évesek. És jó lenne, ha nemcsak érmet, hanem igazi kitüntetést kapnának a Parlamenttől. Jó lenne, ha azok tevékenysége, akik nemet mondtak az embertelenségnek, a diktatúrának és a demagógiának - Bajcsy-Zsilinszky, Almási, Kiss János, Mónus Illés, Pálffy György, Szent-Györgyi Albert, Homonnay Tivadar, Mándi Márton István ezredes, s a többi igaz harcostársaik -, akik még élnek, méltó elismerést kaphatnának. Tisztelt Országgyűlés! Holnap szavazunk a gyűlöletet szító szélsőségek elleni országgyűlési határozatról. Fontos kiegészítése lehet ez, az említett osztrák példa kapcsán, annak a nyilatkozatnak, mert a javaslatom azok megbecsüléséről szól, akik a gyűlöletet szítók ellen harcoltak. Kérem, szavazataikkal támogassák a napirendre tűzést. (Taps.)