Hack Péter (SZDSZ)

1993. április 18.

DR. HACK PÉTER (SZDSZ): Elnök Úr, tisztelt Országgyűlés! Ahogy elnök úr is említette, ennek a törvényjavaslatnak a vitáját több héttel ezelőtt tartottuk - valójában ez már közel három hónapja volt, amikor legutóbb ebben az ügyben megszólalhattam, és akkor azzal fejeztem be a felszólalásomat, hogy remény van arra, hogy egy héten belül megszületik végre, újra egy nagy, kétharmados törvény; hároméves munka után - közel hároméves munka után, hiszen az alap- előterjesztés 1990 őszén került az Országgyűlés elé - megszületik a nép ügyvédjéről szóló törvény, egy olyan törvény, amely egy új intézményt hozna létre a magyar közjogban, egy olyan intézményt, amelyet 1989-ben a nemzeti kerekasztal-tárgyalásokon határozott el valamennyi akkori politikai erő - hogy ezt Magyarországon megalapítjuk. Ezt az intézményt - az országgyűlési biztos intézményét - szeretnénk felállítani, és akkor abban bíztunk, hogy ez egy héten belül megtörténik. Sajnos, reményeink - ahogy már 1990 ősze óta annyiszor - ismét meghiúsultak, ismét közel három hónap telt el, és ez alatt a három hónap alatt némileg sikerült előrehaladni a megállapodás felé. De szeretném a tisztelt képviselőtársaim kedvéért és a vitát esetleg figyelők kedvéért elmondani, hogy mi az az akadály, ami miatt három hónappal ezelőtt nem tudott megszületni ez a törvény. Akkori felszólalásomban két vitatott pontra hívtam fel a figyelmet. Elmondtam, hogy az ellenzék ennél a törvényjavaslatnál - amely a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával születhetne meg - két ponton vitatkozik a Kormánnyal. Az első pont a törvény hatálya. A Kormány előterjesztése arról szól, hogy az országgyűlési biztos az állampolgári jogokat sértő intézkedéseket a törvény hatályba lépése után vizsgálhatná. Az ellenzék - ezen belül a szabaddemokraták - javaslata úgy szólt, hogy tekintettel arra, hogy ennek a törvénynek a megszületése az Országgyűlés hibájából késlekedik, ne a törvény megszületésétől - tehát valamikor a jövőtől kezdődően - vizsgálódhasson az országgyűlési biztos, hanem 1989. október 23- ától, a köztársasági Alkotmány kikiáltásától kezdődően. Úgy tudom, a Kormány úgy tájékoztatott bennünket, hogy ezt az észrevételünket, ezt a kifogásunkat a Kormány elfogadta, a kormányzati többség is támogatni fogja erre irányuló módosító javaslatunkat - tehát ezen a ponton kompromisszum született, az akadály elhárul. Még egy ponton volt akkor vita a kormánytöbbség és az ellenzék között, ez pedig a nemzetbiztonsági szervek és a rendőrség, valamint a honvédség intézményeinél végzett országgyűlési biztosi vizsgálatokra vonatkozott. A Kormány eredeti előterjesztése akadályokat szeretett volna állítani az ombudsman elé, bizonyos jogi korlátokat szeretett volna megfogalmazni, hogy az országgyűlési biztos a nemzetbiztonsági szerveknél és a rendőrségnél, valamint a honvédségnél csak ezen korlátok között vizsgálódhasson. Mi úgy láttuk - és ezt akkor is elmondtam -, hogy a nemzetközi gyakorlat szerint ezek azok az intézmények - tehát a nemzetbiztonsági szervek, a rendőrség és a honvédség -, amelyeknek a tevékenységével kapcsolatban, egyszerűen a tevékenység jellegénél fogva a leggyakrabban előfordul az emberi jogok megsértése. Gondoljanak csak arra, tisztelt képviselőtársaim, hogy a mai sajtó tudósított arról, hogy Los Angelesben az esküdtszék - emberi jogok megsértése miatt - elmarasztalt két rendőrtisztet. Ez egy olyan ügy volt, ahol az amerikai jog szerint a szövetségi kormány pert indított a rendőrök ellen, olyan rendőrök ellen, akiket egyébként már a bíróság egy más ügyben felmentett. Kifejezetten emberijog-sértés volt a pernek a tárgya. A magyar hatályos jog szerint nincs lehetőség egy olyan pótlólagos eljárásra, egy olyan szövetségi eljárásra, amilyen az adott ügyben megtörtént. (16.50) De jól bizonyítja, hogy itt rendőrök sértettek emberi jogokat, és ezt az esküdtszék meg is állapította. A dolog természetéből adódóan erre még további példákat is lehetne sorolni. Azért említettem ezt a példát, mert ez nagyon friss, erről mindenki tudhat. Ezért gondoltuk azt, hogy fontos lenne, hogy a nép ügyvédjeként megjelenő országgyűlési biztos a lehető legkevesebb korláttal vizsgálódhasson az említett intézményeknél. Szeretném emlékeztetni képviselőtársaimat, hogy az országgyűlési biztos csak olyan személy lehet, aki a törvényben meghatározott rendkívül szigorú feltételeknek megfelel. Rendkívül sok összeférhetetlenségi okot fogalmaztunk meg a törvényben, rendkívül sok kizáró okot soroltunk fel. Nagyon kevés ember van, valószínűleg egy kezemen meg tudnám számolni azokat az embereket Magyarországon, akik a törvényben meghatározott feltételeknek megfelelnek. Ezenfelül, ezen szigorú feltételeken felül valamennyi országgyűlési képviselő kétharmadának szavazata - tehát a kormánypárti többség szavazata döntő részben - szükséges ahhoz, hogy az országgyűlési biztost megválasszuk. Akkora többség kell az országgyűlési biztos megválasztásához, amekkora az Alkotmány módosításához szükséges. Tehát az a személy, aki majd ezt a pozíciót betölti - reményeink szerint még a jelenlegi Kormány működése alatt, az a személy -, egy nagyon alaposan kiválasztott személy, nagyon szigorú feltételeknek megfelelő személy, és a kormánytöbbség bizalmát is a megválasztás idején élvező személy. A nemzetközi gyakorlat azt mutatja, hogy ezen országgyűlési biztos, vagy ahogyan többször fogalmaztunk, a nép ügyvédje tevékenységét nem a jogi keretek határozzák meg elsősorban, hanem az a közbizalom, ami a tevékenységét övezi. Ezért mi jónak látnánk azt, hogy ez a biztos csak nagyon szigorúan megfogalmazott feltételek esetén legyen korlátozható tevékenységében. Ennek érdekében, a kompromisszum érdekében született Kőszeg Ferencnek egy módosító indítványa, amely két részből áll. Első részében azt mondja, hogy kétharmados törvény, tehát ugyanolyan törvény, amilyenről most tárgyalunk, korlátozhatja az ombudsmant, az országgyűlési biztost tevékenységében. Tehát az Országgyűlés többségének, kétharmados többségének lehetősége van, hogy ennél a törvénynél szigorúbb korlátokat állapítson meg a jövőben, hogyha ebben a kétharmad újra egyetért. Kőszeg Ferenc módosító indítványának második részében részletezte - hosszú pontokon keresztül -, hogy milyen konkrét korlátokat lehet megfogalmazni már ebben a törvényben az országgyűlési biztos tevékenységével szemben. A Kormány megítélésünk szerint pozitív lépésként elfogadta Kőszeg Ferenc indítványának felét, azt a részt, amely a taxatív felsorolását tartalmazza a korlátoknak, és ezt a taxációt a Kormány egy ajánlás formájában az alkotmányügyi bizottság elé terjesztette. Ez egy többoldalas ajánlás, ahol összesen 13 pontban sorolja fel azokat az intézményeket, azokat az eseteket, amikor az országgyűlési biztos a honvédségnél, rendőrségnél, nemzetbiztonsági szerveknél nem vizsgálódhat. Kompromisszum-készségünket kifejezve szeretném előre jelezni, hogy ezt a 13 pontos taxációt a szabaddemokraták elfogadják. Tehát ezt a korlátozó intézkedéssort elfogadják. Azonban változatlanul vita van közöttünk abban a kérdésben, hogy ez a kétharmados törvény felhatalmazhatja-e az illetékes minisztereket olyan korlátozásra, amely túlmegy ezen a taxáción. Ezért tisztelettel azt javasoljuk a Kormánynak, hogy fogadjuk el a törvényjavaslat mellékleteként a 13 pontos taxációt, amely tudomásom szerint az illetékes tárcák egyetértésével, kívánságára született meg, és ugyanakkor fogadjuk el Kőszeg Ferenc indítványának a törvény 19. szakasz (1) bekezdésére vonatkozó szövegét, amely változatlanul kétharmados törvényhez köti a további, ezen 13 ponton túli korlátozásokat, szemben a Kormány által elfogadhatónak tartott szöveggel, mely a miniszterek szabad belátására bízza. Szeretném hangsúlyozni, hogy nem érthető a Kormány félelme az ombudsmantól. Nem érthető az a félelem, amely a Kormány lépései mögött van. Hiszen az ombudsman a Kormány bizalmát is élvező személy. Természetesen az ellenzék bizalmát is élvező személy lesz. Ez a személy az illetékes szervekkel egyeztetve tudja csak tevékenységét végezni. És ha bármilyen akadályba ütközik, akkor ezt az akadályt a nyilvánosság erejével legyőzheti, ahogy a nemzetközi tapasztalatok ezt bizonyítják. Indokolatlan, érthetetlen, megmagyarázhatatlan az a passzus, amely kimondaná, hogy bármely miniszternek joga lenne megtiltani az ombudsman számára, hogy bizonyos adatokhoz hozzájusson, bizonyos vizsgálatokat végezzen. Az ombudsman emberi jogok megsértését vizsgálja, ennek érdekében széles jogkört kell neki adni, hogy azt a bizalmat, ami a munkájának elengedhetetlen feltétele, élvezhesse. Hiszen ha állandóan azt fogja tapasztalni, amit a parlamenti képviselők is tapasztaltak, amikor a Kormánytól adatokat kértek, hogy mindenféle belső utasításra hivatkozva megtagadja a Kormány az adatok rendelkezésre bocsátását - mint ahogy például a Művelődési Minisztérium egy országgyűlési vizsgáló bizottságot megakadályozott abban, hogy fontos iratokhoz hozzájusson -, akkor ennek az intézménynek - ennek az ombudsmani, országgyűlési biztosi intézménynek - nincs értelme. Nem tartjuk tehát elfogadhatónak azt, amit ez a szöveg tartalmaz, hogy a hatáskörrel rendelkező miniszter által szabályozott módon léphessen be. A belépésnek legyen szabadsága, ezt a miniszter ne szabályozhassa a törvényben meghatározott módtól eltérően. Nem tartjuk értelmesnek és elfogadhatónak Kutrucz Katalinnak azt a javaslatát sem az SZDSZ részéről, amely úgy szól, hogy a törvény hatályba lépéséről külön törvény rendelkezik. Legalábbis az alkotmányügyi bizottság jelentése azt tartalmazza, hogy Kutrucz Katalin javasolta ezt. E törvény hatályba lépéséről külön törvénynek nem érdemes rendelkezni. Ezt ennek a törvénynek kellene hatályba léptetni, és ha már ma megtörténne, akkor is nagyon el lennénk késve. Nemzetközi fórumokon változatlanul nagyon-nagyon nehéz megmagyarázni azt, hogy miért van az, hogy a Magyar Köztársaság Alkotmánya 1989 óta tartalmazza az országgyűlési biztos intézményét, és ma már 1993-at írunk. Ha jövő héten megszületik a törvény, akkor várhatóan +93 őszére megválasztható lesz az országgyűlési biztos, hároméves késéssel. Ez a biztos majd csak hónapok munkájával tudja a saját hivatali intézményrendszerét kiépíteni, előreláthatóan a jelenlegi Kormány tevékenységének vizsgálata majd csak +94-ben kezdődhet meg. Ez a késlekedés nem megmagyarázható, ez a késlekedés állampolgárok sokaságát fosztja meg egy felülvizsgálati fórumtól. Ennek a késlekedésnek a terhét nem viselhetjük tovább, tehát ezért arra kérem a kormányzatot, hogy tegyen egy további lépést: jövő héten szavazzunk ebben a kérdésben, és a szavazás eredményeként végre megszülethet ez a törvény, amely - még egyszer mondom - ezen pontokat leszámítva élvezi az ellenzék támogatását is. Ennek kifejezéseként az ellenzék módosító indítványok nagyon hosszú sorát vonta vissza, és ha még van olyan pont, ami esetleg vitára adhat okot, mi készségesek vagyunk ezeket a vitatható pontokat, vitatható módosító indítványainkat visszavonni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a bal oldalon.)