Vastagh Pál (MSZP)
DR. VASTAGH PÁL (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Valóban közel állunk a megegyezéshez, és valóban egy hosszú vita után pontot tehetünk ennek az igen fontos törvényjavaslat sorsának a végére, és azt hiszem, hogy valamennyiünk megelégedettségére elfogadhatjuk a törvényjavaslatot. Változatlanul vitatom azonban - és az alkotmányügyi bizottság ülésén magam is többször elmondtam -, azzal együtt hogy úgy érzem, az ellenzék maximális kompromisszumkészséget tanúsított végig a javaslat tárgyalása során, ezzel is hozzásegítve ahhoz, hogy ez a helyzet kialakulhasson, hogy küszöbön áll a törvény elfogadása - ugyanakkor változatlanul vitatom, bármennyire technikai jellegűnek tűnik a szabályozás, bármennyire egyszerű technikai dolgokról van szó, de az állampolgári jogok országgyűlési biztosának mozgási lehetőségét egy miniszteri jogszabály, álláspontom szerint, nem befolyásolhatja, nem határozhatja meg. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa az országgyűlési képviselők kétharmados többségével megválasztott személy, egy olyan közjogi méltóság, egy olyan közjogi intézmény, amely a Parlament közigazgatást ellenőrző szerepét és feladatát is ellátja. És én ezt látom elsősorban hangsúlyozottan fontosnak. Tulajdonképpen akkor, amikor arról vitatkozunk, hogy vajon egy miniszter - mégha rendkívül kényes területről van is szó: a nemzetbiztonság, rendőrség, fegyveres erők területére történő belépés technikai szabályainak meghatározásában - van-e olyan közjogi helyzetben, hogy ilyen jellegű szabályokat adhat, állíthat egy olyan parlamenti intézmény számára, amelynek éppen az az alapvető rendeltetése, hogy a közigazgatást is ellenőrizze az alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságok feltárásakor. Tehát itt egy közjogi szemléletbeli probléma is mögötte áll az egész kérdéskörnek, nemcsak egyszerűen egy technikai szabályozási szint, és ez a megoldás, amelyet a Kormány javasol, véleményem szerint nem felel meg ennek a közjogi helyzetnek és nem felel meg ennek a közjogi állapotnak. Tehát nemcsak azt kell látnunk az országgyűlési biztos személyében, hogy hozzá fordulhatnak az állampolgárok, nem lehet a köztársasági megbízott egy panaszfal, egy siratófal, ahol elmondják az állampolgárok, hogy milyen bajaik vannak, milyen alkotmányos jogaikat sértették meg. A köztársasági megbízottnak igenis fontos feladata, hogy a Parlament képében, a Parlament intézményeként ellenőrizze a közigazgatást. Ebből következően az a szerv, amelynek ellenőrzésére hivatott, nem hozhat még technikai szabályokat sem az ombudsman, az állampolgári biztos mozgására vonatkozóan. Igaz, hogy az alapjogszabályban szerepel egy olyan félmondat, hogy külön törvény eltérő rendelkezésének hiányában a hatóság helyiségébe beléphet - ez kétségtelen, és tulajdonképpen adhat megfelelő garanciákat arra nézve, hogy egy megkerülő szabályozással esetleg tartalmi korlátozásra nem kerül sor, mégis, miután ez a törvény egészét tekintve kétharmados, így nyilvánvaló, hogy csak olyan törvényben lehet erre garanciát kapni, amely maga is szintén kétharmados. Tehát kérem a kormánypártok képviselőit, kérem a Kormány képviselőit, hogy fogadják el, támogassák azt a módosító indítványomat, amely az összefoglaló jelentés 91. pontjában arra vonatkozik, hogy ez maradjon el, tehát az illetékes szakminiszterek a nemzetbiztonságnál, a rendőrségnél és a fegyveres erőknél ne határozzák meg az ombudsman belépési módját. Nyilvánvaló, hogy egy hivatali együttműködés keretében a belépésnek a mindkét fél által jól felfogott rendje felfogható, de nem ad a törvény a miniszter kezébe egy olyan felhatalmazást, amely esetleg túlnőhet az alaprendeltetésén és az eredeti célján. Úgy érzem, hogy technikai értelemben nem olyan kérdésről van szó, amelyben ne lehetne kompromisszumot találni, és ugyanakkor közjogilag egy konzekvensebb, olyan megoldást fogad el a Parlament, amely megfelel az ombudsman alkotmányjogi helyzetének. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)