Kuncze Gábor (SZDSZ)
KUNCZE GÁBOR, az SZDSZ frakcióvezetője: Köszönöm, Elnök Úr, bár nincs ellenemre, ha képviselőtársaim kiélik magukat. (Derültség.) Ugyanakkor viszont ezzel a módszerrel megtakaríthatnánk stúdióalapítási, újabb és újabb stúdiófelszerelési, műsorkészítő társasággal kapcsolatos - és így tovább - költségek kiadását, és ezeket más célokra használhatnánk, miközben az előbb említett módszerrel az eredeti célnak is kiválóan meg lehetne felelni. Ezt azért tartottam szükségesnek elmondani, mert mindenki, aki erről az ügyről beszél, Duna Televízió-ügyet akar csinálni, és azt kívánja besulykolni a közvéleménybe, hogy mi ez ellen lépünk föl. Ez természetesen nem igaz. Aki ezt Duna Televízió-üggyé akarja degradálni, az arra törekszik, hogy elfedje a lényeget. Mert mi a lényeg ebben a kérdésben? A lényeg az - és Szabó Tamás miniszter úr erről elfeledkezett beszélni -, mi azt kifogásoljuk, hogy a közvagyont magánvagyonként kezelik ebben az országban, és ez az, ami ellen fellépünk, és ez az, amire példákkal szeretnék szolgálni. Emlékeztetem önöket arra a Hungária Televízió Alapítvánnyal kapcsolatos kormányhatározatra, mely a háromezres számot viseli - a 3064-es számot -, és ahogy a miniszter úr mondta, nem titkos. Igaz, hogy a felszínén nagybetűkkel az szerepel, hogy titkos, de fogadjuk el, hogy nem titkos a határozat, amely azt volt hivatva szolgálni, hogy a Hungária Televízió Alapítványt lássuk el működő állami vagyonnal annak érdekében, hogy ennek hozadékaiból tudja finanszírozni a saját költségvetését. Mi ez ellen akkor azért léptünk fel, mert úgy ítéltük meg, hogy nem szerencsés titkos határozatokkal ilyen ügyeket rendezni. Azóta nyilvánosságra került a Művészeti és Szabad Művelődési Alapítvány ügye, amely megkapta a Vigadó épületének a kezelői jogát és a Vörösmarty téri székház tulajdonjogát. A miniszter úr említette a Magyar Kultúra Alapítványt, melyet 1992 augusztusában hozott létre a Kormány 15 millió forintos alaptőkével, költségvetési pénzből. Az alapítvány bejegyzésére egyébként 1993 januárjában került sor. Ezt megelőzően azonban az alapítvány 1992 decemberében tulajdonába kapta a Várban, a Szentháromság téren található Magyar Országos Levéltár épületének háromötöd részét. Ez az épület az egyik legnagyobb épülete a Várnak, és mint ilyen, a világörökség részét képezi. Amiről a miniszter úr beszélt, az az alapítványoknak a különböző módon, folyó forinttal való ellátásáról szólt, és erre is van példa természetesen, mert a Duna Televízió Alapítvány - ugyanazon a kormányülésen egyébként, ahol a 3064-es számú határozat született - 2 milliárd forintos költségvetési támogatásban részesült a Miniszterelnöki Hivatal költségvetésének tartaléka terhére - ez egy más ügy. Ugyanakkor viszont az államháztartási törvény tételesen előírja, hogy minden ilyen vagyonváltozásnak nyilvánosnak kell lennie, és tételesen előírja azt is, hogy ezeknek a vagyonoknak - mármint az állami vagyonnak - az ingyenes átengedése, odaadása bárki részére csak törvényi szabályozás útján lehetséges, csak törvénnyel lehetséges. Azok a hivatkozások, amelyek a vagyonpolitikai irányelvekre hivatkoznak, és azt mondják, hogy a vagyonpolitikai irányelvek ezt lehetővé teszik, tévesek. A vagyonpolitikai irányelvek - az egy határozat.1992-re van ilyen határozat, 1993-ra ilyen határozatot a Ház nem fogadott el. Következésképpen én továbbra is fenntartom azon állításomat, hogy a Kormány ilyen eljárása nem felel meg az államháztartási törvény előírásainak. Miért probléma ez, tisztelt képviselőtársaim? - És én nem vettem volna a bátorságot magamnak természetesen, hogy a Kormány tevékenységét a Németh- kormány tevékenységéhez hasonlítsam. Annyiban is különbség van, hogy az ellen a kormány ellen az ellenzék nem lépett fel az akkori parlamentben - talán nem is volt ellenzéke. Mindenesetre mi úgy gondoljuk, hogy senki nem hatalmazta fel a Kormányt arra, hogy a nyilvánosság kizárásával, bármilyen célra, ingyenesen vagyonokat juttasson. Senki nem hatalmazta fel a Kormányt arra, hogy az állampolgárok, az adófizetők elől eltakarja az állami vagyon mértékének alakulását. Senki nem hatalmazta fel arra, hogy adóforintjaival ily módon is, a nyilvánosság kizárásával, szabadon gazdálkodjon. Ez az, ami ellen fellépünk, és ezen a területen követeljük a teljes nyilvánosságot. Ugyanis például a Magyar Kultúra Alapítvány esetében nem volt módunk megismerni az alapító okiratot. Az is lehet, hogy olyan célokat tartalmaz, amelyeket egyébként támogathatóknak tartunk. Annak érdekében, hogy ez a szükséges nyilvánosság meglegyen, az állami számvevőszéki bizottságban kezdeményezni fogjuk az állami vagyon változásának a vizsgálatát, kezdeményezni fogjuk annak vizsgálatát, hogy a nagyobb állami vállalatok mely alapítványoknak, milyen összegeket juttattak az elmúlt két évben, és ezektől a vizsgálatoktól azt reméljük, hogy nyilvánosság elé kerülnek ezek az adatok, és a továbbiakban a Házban ezekkel a kérdésekkel nem kell foglalkozni. Én majd az állami számvevőszéki bizottság tagjaitól kérem ezen javaslatunk támogatását. Abban az esetben, ha itt semmi takargatni való nincsen, csak esetleg a Kormány ügyetlen intézkedéseivel állunk szemben, egy ilyen vizsgálat tisztázhatja ezt a helyzetet, és elmúlnak a gyanú felhői a Kormány feje fölül. (15.30) Addig azonban kénytelenek vagyunk arra gondolni, hogy további ilyen ügyek vannak, amelyek ugyan még nem ismeretesek előttünk, amelyek viszont könnyedén megismerhetőkké válnak számunkra. Addig is azt tudom mondani önöknek, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége a jövőben is fel fog lépni minden olyan esetben, amikor úgy gondoljuk, hogy az adófizetők, a választópolgárok nem tudhatnak meg valamilyen olyan ügyeket, amelyek az ő tulajdonukat, adóikat érintik, és amely ismeretekre feltétlenül számot tarthatnak. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a bal oldalon.)