Fodor András Attila (MDF)
DR. FODOR ANDRÁS ATTILA (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Ki tudná megszámolni vagy megmondani, hogy a Magyar Országgyűlés hányszor foglalkozott már a bős-nagymarosi vízlépcsőrendszerrel, és most mégis azzal a ténnyel kell szembenéznünk, hogy szlovák oldalon megvalósult egy olyan létesítmény, amelynek a megvalósulását igazából nem akartuk, sőt minden erőnkkel szerettük volna elkerülni, és ez a sok-sok országgyűlési határozat és szavazás, tömegdemonstrációk, környezetvédelmi szervezetek tiltakozása ellenére mégis áll. Ez az oka annak, hogy most a kialakult helyzetben Magyarország kénytelen a Hágai Nemzetközi Bírósághoz fordulni, és diplomáciai tárgyalások eredményeként sikerült Szlovákiával megegyezni abban, hogy ezt a két ország közösen kérje. Amennyiben önmagában ezt a tényt nézem, ezt akár diplomáciai sikernek is lehetne nevezni, ha a kilátásainkat számba vesszük, akkor azonban már nem lehetünk ennyire optimisták. Egyrészt az eddigi tárgyalások eredményeként is látni kell azt, hogy a szlovákok minden eddigi tárgyalása pusztán az időhúzást szolgálta, és azt a vélekedést erősítette a nemzetközi közvéleményben, hogy lám, itt kulturáltan és civilizáltan óhajtanak elrendezni valamit, időközben azonban haladtak szilárdan és eltökélten a kitűzött céljuk felé, és megvalósították a C-variánst. (Dr. Iván Géza: Szégyen!) Én a magam részéről nem vagyok túl optimista azt illetően, hogy ez a vita hamarosan vagy akár belátható időn belül valamilyen eredményhez vezet. Egyrészt azért, mert igen hosszú határidőket jelöl meg ez a külön megállapodás a szlovák és a magyar fél között, akár az indítvány előterjesztésére is, vagy vita esetén valamifajta külön megállapodás, további megállapodás előkészítéséhez, amire igen jó esély van, mert a vízmegosztásban eddig nagyon sok előrelépésről nem lehet beszámolni. Én úgy látom a helyzetet, és ezt már itt elmondtam a Parlamentben, hogy ebben a kérdésben nem elég csupán - Magyarországnak - a Hágai Nemzetközi Bírósághoz folyamodni, hiszen itt egy jogi procedúráról van szó, és a jog, amint tudjuk, úgy is csűrhető, meg úgy is csavarható, és ennek az eredménye számunkra legalábbis kétséges. A másik ok, amiért pesszimista vagyok, az, hogy a boszniai eseményeket is figyelembe véve, sajnos, egyre gyakoribbak a világban az olyan jelenségek, amikor a világot kész tények elé állítják, és aztán a világ nem tud mit kezdeni ezekkel a tényekkel. A helyzet furcsasága, hogy ilyenkor aki tiltakozik vagy próbál a helyzetén, a saját, az őt ért agresszión változtatni és a saját helyzetén könnyíteni, és azt a világ elé tárni, akkor megvádolják azzal, hogy barátságtalan gesztusokat tesz a szomszédai felé, összeférhetetlen, és nem képes civilizált módon együttélni a szomszédaival. Nos, Magyarországot ez a vád nem érheti, hisz Magyarország rendkívül elnéző és toleráns volt, és rendkívül türelmesen szenvedte végig azt, ami a Szél Péter által felvázolt helyzetben zajlott le, tulajdonképpen egy olyan jogi helyzetben, amikor nem lehetett eldönteni, hogy ki is a hunyó, ki az, aki Magyarország partnere lehet, hiszen a csehek a szlovákokra, a szlovákok pedig a csehszlovákokra mutogattak, és azt mondták - mindegyik -, hogy ők éppen nem illetékesek ebben az ügyben. Így aztán tényleg nehéz volt tárgyaló partnert is találni, és közben szépen megvalósulhatott a C-variáns. (16.00) Még azt sem lehet mondani, hogy Magyarország megzavarta volna Szlovákia történelmi pillanatait, ami a nemzetté válást jelenti, és Szlovákia önállósulását eredményezte, hiszen ez a két dolog nagyjából egy időben zajlott le, viszonylag kis eltéréssel. Mégis úgy gondolom, hogy egy országnak - a jószomszédság igényét is figyelembe véve - elsőrendű érdeke, hogy megvédje saját érdekeit és azzal foglalkozzon. Én már egyszer azt javasoltam, hogy Magyarország forduljon az ENSZ Biztonsági Tanácsához. (Dr. Iván Géza: Máshoz is!) Tudom, hogy a Biztonsági Tanácshoz katonai agresszió esetén szoktak fordulni. Jelen esetben azonban egy olyan különleges esetről van szó, amikor nem katonai agresszió eredményeképpen, de mégiscsak agresszió történt Magyarország ellen, ami egyrészt területi integritásunkat, másrészt területi erőforrásainkat is érintette. Hiszen úgy gondolom, hogy egy nemzetközi vízi út mindenképpen természeti erőforrásnak tekintendő, és mint ilyen érték, és mint ilyen védendő. Éppen ezért egy módosító indítványt nyújtottam be, amelyben azt javasolom, hogy Magyarország, tekintettel a párizsi békeszerződésben lefektetett határok megsértésére, tekintettel Magyarország természeti erőforrásai elleni agresszióra, forduljon az Egyesült Nemzetek Szervezetéhez. Azért fogalmaztam ilyen tágan, hogy ebbe bele lehessen érteni a Biztonsági Tanácsot is, de akár más ENSZ-fórumokat is. Az indokolásban azt is leírtam, hogy mit várhatunk vagy mit kellene nekünk elérni az Egyesült Nemzetek Szervezeténél, figyelembe véve azt a szlovák taktikát, hogy aki birtokon belül van, az nyugodtan tárgyalhat, hiszen a tárgyalás őt nem zavarja abban, hogy elérje és megvalósítsa a céljait. Már említettem egy másik európai példát, jelenleg is folynak ilyen akciók Európa déli részén; kérem, aki a birtokon belül van, az úr, és azzal nehéz mit kezdeni. Én ezért azt javasoltam, hogy Magyarország kérje, hogy a szlovák szakaszon a Duna jobb oldalát helyezzék ENSZ-felügyelet alá. Milyen ENSZ-felügyeletre gondolok? Természetesen nem katonaira, még csak nem is közigazgatásira, hanem a munkálatokra kiterjedő ENSZ-felügyeletre gondolok. Ezzel szeretném, ha el tudnánk érni, hogy Szlovákia ne érezhesse magát birtokon belül, hiszen azáltal, hogy ezen a szakaszon a Duna jobb partja is szlovák területre esik, így tudták ezt az eredményt megvalósítani. Tekintettel arra, amire már több bizottsági előadó is utalt, hogy a vízmegosztással kapcsolatban bizony nem igazán pontos ez az alávetési nyilatkozat, és magához az alávetési nyilatkozathoz nem tudunk már módosítást hozzáfűzni, hiszen ezt aláírták, annál is inkább indokolt, hogy egy olyan fórumhoz is forduljunk, amelyik szükség esetén az ott folyó munkálatokra nézve intézkedéseket is tud hozni, hiszen Magyarország ezzel az alávetési nyilatkozattal lemondott arról is, hogy ideiglenes intézkedést kérjen a Hágai Nemzetközi Bíróságtól. Ez a lépés korábban szerepelt az alávetésinyilatkozat- tervezetben vagy legalábbis az elképzelésekben, amikor az alávetési nyilatkozatról beszéltünk, hiszen ez tette volna lehetővé, hogy amennyiben a megvalósítás előtt sikerül egy alávetési nyilatkozatot közösen benyújtani, egy ideiglenes intézkedéssel akár a C-variáns megvalósítását is megakadályozza a Hágai Nemzetközi Bíróság. Tekintettel arra, hogy ez a terület szlovák felségterület, és semmi rálátásunk nincs az ott történtekre, ezért lenne szükséges, hogy valamilyen semleges nemzetközi szervezet közbenjárásával esetleg szükség esetén azt kérjük, hogy az ott folyó munkálatokra lehessen valamilyen befolyást gyakorolni. Az alávetési nyilatkozat szövegét én csak mindezek együttes elfogadásával tudom elfogadni, és így javaslom az Országgyűlésnek. Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Szórványos taps.)