Vass István (SZDSZ)
VASS ISTVÁN (SZDSZ): Köszönöm a megszólalás lehetőségét. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Parlament! Sok kritika érte ezt a törvényjavaslatot - én most továbbiakat szeretnék mondani, olyanokat, amelyeket a leginkább érintettektől hallottam: maguktól a vasutasoktól. Többek között már a bevezető résszel is bajuk van, a preambulumban nem értik, hogy milyen közlekedéspolitikai koncepcióról tesz említést a törvényalkotó, hiszen ilyeneket nem ismernek - és azt hiszem, hogy nagyon sokan nem ismernek ilyeneket, mert ha vannak is ilyenek a Kormánynak, akkor úgy tűnik, hogy ezt nagyon jól titkolják. Megütközéssel vették kezükbe ezt a törvénytervezetet, látva rövidségét. Nem értik azt, hogy mindazokat a szabályozni valókat, amiket szabályozni kellene, hogyan lehet ilyen tömören, ilyen röviden elintézni, hiszen a vasút jelenére, jövőjére, az állami és önkormányzati feladatokra, a vasút szolgáltatásaira és a vasúti munkavállalókra vonatkozó teljes szabályozásról lenne szó - de hát erről, azt hiszem, így szó sem lehet. Véleményük szerint ez a rövidség, ez a tömörség vezetett el a felületességhez, vezetett el egy olyan keretjelleghez, ami nem alkalmas annak a feladatnak a megoldására, amelyre ez a törvénytervezet hivatott lenne. (17.50) Nagyon sérelmezik, hogy miniszteriális szintre vonnak be olyan szabályozásokat, amiket törvényszintű szabályozás kellene hogy intézzen, az nyújtana biztosítékokat ezeknek a valóban eredményes megvalósulására. Jogos kifogás az, hogy sok esetben nem konkrét a törvény. Így például a 3. �-ban, amely az állam és az önkormányzatok számára előírja a vasút működtetéséhez való hozzájárulást és a fogyasztói árkiegészítést. És hogy ez nem konkrét, az bizony nagy baj, hogy legalább annyira nem konkrét, hogy a vasút nullszaldós működése biztosítva legyen, mert hiszen ez oda vezet, hogy a vasút továbbra is felélheti önmagát, továbbra is a vasút leromlása következhet ebből. Ez magában hordozná még az árak elszabadulásának a veszélyét is, ha a törvényjavaslat nem beszélne több helyen is hatósági árról, amely árakat nem a piac, hanem a kereslet fizetőképességét valamelyest figyelembe véve a tisztelt hatóság diktál. Az árbevételek tehát továbbra sem fedezik a vasút ráfordításait, viszont a pusztán deklaratív módon meghatározott támogatás még a szolgáltatás színvonalának szinten tartására sem nyújt talán majd garanciát. Tovább folytatódhat tehát a vasút önfelélése, a fenntartási költségek és a szociálpolitikára fordítható költségek csökkenése, amely a vasút és a vasutasság teljes lerobbanását eredményezheti. A törvényjavaslat 4. �-ában az állam és az önkormányzat feladatait próbálják meghatározni, felsorolni a törvényalkotók. Mindenekelőtt talán azt kellene meghatározni, hogy bizonyos esetekben ki is az állam képviselője, ki is az állam. Ez így önmagában nagyon homályos. Vannak olyan dolgok, amelyekben a Parlament lenne illetékes mindenféleképpen, más esetekben nyilván a Kormány kompetenciája jöhet számításba, de például a 4. � (1) bekezdése a) pontjának ellátása, méghozzá lehetőleg konszenzusos alapon, a Parlament feladata lenne, hiszen az ország valamennyi polgárát érintő koncepcionális kérdésről van szó. Még a lehetőségét is ki kellene zárni annak, hogy a környezet- és természetvédelmi szempontok alulmaradjanak a pillanatnyi gazdaságossággal vagy egyes csoportok érdekeivel szemben. Állami feladat a koncessziós pályázat kiírása is. A 9. � (1) bekezdése és (2) bekezdésének rendelkezése mintegy Damoklesz kardjaként lebeg a vasút mindenkori vezetésének feje felett. Hiszen a miniszter, vagy az önkormányzati képviselő-testület bármikor indokoltnak tarthatja a személyszállítási vagy árufuvarozási tevékenység fejlesztését, hiszen a mai színvonal mellett ezen igazán nem lehet csodálkozni. És nem kell tekintettel lennie a vasút anyagi helyzetére, amikor felhívja azt a fejlesztésre, és határidőt tűz ki. Ha nincs pénze rá a vasútnak, hát nincs. Legfeljebb kiírnak egy koncessziós pályázatot, amelynek nagy valószínűséggel egy rendkívül tőkeerős külföldi cég lesz a nyertese, amely fejleszti ugyan majd a szolgáltatást, de elsősorban a maga hasznára. Ez egyetlen vállalkozónak sem róható fel. Viszont figyelemreméltó szempont, hogy egy külföldi székhelyű társaság jelentős adókedvezményeket élvez. Ez a költségvetés bevételeit csökkenti, tehát potenciálisan a belföldi adózók terheit növeli. Tehát a törvénytervezetben kissé homályosan látszó titokzatos államnak érdeke, hogy minél kevesebb közpénzt kelljen a vasútra költenie annak állandó fejlődése mellett. Egyben sajnos érdeke az is, hogy a vasúttal kapcsolatos gazdasági pozíciókat a mindenkori uralkodó párt klientúrájának tartsa fenn. A koncessziós pályázat fenyegető jellege, illetve ennek a fenyegető jellegnek az elkerülése viszont arra ösztönözheti a mindenkori vasúti vezetést, hogy a mindenkori kormánypárt kliensévé váljék, konzerválja a saját helyzete mellett a vasúti szolgáltatás rossz és egyre romló színvonalát is. A 10. � (2) bekezdésének b) pontja szerint a veszélyeztetett pálya, illetve pályaszakasz lezárható. Hogy mennyi időre, és milyen feltételek mellett, arról a törvényjavaslat nem szól. Érdekes, és az érintettek számára húsba vágó kérdés például, hogy a 13. � (1) bekezdése szerint közszolgálati funkciónak tekinthető feladatokat a pálya lezárása esetén is fenn kell tartania, és ha igen, milyen feltételekkel. Ezek a szabályozatlanságok, a konkrétságnak ez a hiánya azt hiszem, jó példája a beszédem elején jelzett felületességnek. A törvényjavaslat 15. �-ának (3) és (4) bekezdésében olyan rendelkezések szerepelnek, amelyek a jelenlegi kollektív szerződés kompetenciái, amely a Magyar Államvasutak és a vasútnál működő 13 érdekvédelmi szervezet konszenzusán alapul. S az érintettek konszenzusa egy jogállamban többet ér egy miniszteri rendeletnél. Nem tartjuk, nem tartják a vasutasok elfogadhatónak azt, sőt véleményük szerint kifejezetten káros a fenti kérdések miniszteri hatáskörbe adása. Nem tudják elfogadni az érintettek a 15. � (6) bekezdésének második mondatát, amely így hangzik: A vasutas biztosítottak körét és a jogosultság mértékét a közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter a népjóléti miniszter egyetértésével rendeletben állapítja meg. Azt hiszem, ez valóban elfogadhatatlan. Vasutasok azt mondják, hogy példátlan az, hogy egy biztosítási jogviszony keretén belül ne a díjfizetés ténye, hanem egy miniszteri rendelet határozza meg a biztosítottak körét és a jogosultság mértékét. A vasútegészségügy és a vasutas társadalombiztosítás hatékony, a biztosítottak érdekeit szem előtt tartó működtetése csak saját érdemi döntési kompetenciával rendelkező önkormányzat útján képzelhető el. A törvényben meg kell határozni a vasutaknál működő üzemi tanácsok választásának módját és hatáskörét is. A MÁV-nál 1990 óta a szociális bizottságok kezében van mindaz a jogkör, amellyel majdan megválasztásra kerülő üzemi tanácsok rendelkezni fognak. Ez a rendszer a Magyar Államvasutaknál jól bevált. Az üzemi tanácsi, illetve üzemi megbízotti rendszer kezelhetetlen helyzetet teremthetne, hiszen rengeteg munkahely, rengeteg üzem van, nagyon sok üzemi tanácsot kellene választani, és fejük fölött ott lenne a központi üzemi tanács, amely mindent eldöntene, az egész rendszernek a működése csak egy formális dolog lenne, és egy szűk réteg kezébe kerülhetne minden döntési lehetőség. Sokáig lehetne sorolni a törvénynek e hibáit, és amennyiben ezeket sorolom, ezek csak annyira az én véleményem, ezek csak annyira jelentik az én véleményemet, amennyiben megismertem a vasutasok véleményét, és azt én magam is elfogadom, teljes mértékben a magamévá teszem. (18.00) Mindemellett szeretném még jelezni, hogy ennek a szakértői anyagnak, ennek a véleménycsokornak az írásos változata a holnapi nap folyamán kint lesz majd itt, a Parlament folyosójának asztalán, minden érdeklődő képviselőtársamnak a rendelkezésére áll, meg lehet vele ismerkedni, és a Kormány tisztelt, illetékes képviselője is, hogyha most itt nem hallgatja ezt végig, ott felvehet majd egy példányt és elolvashatja, hogyha érdekli. Ezt a törvénytervezetet, mint ahogy itt is sokan, maguk a vasutasok is elutasítják, rossznak tartják, tehát indokolt lenne az, amit már előttem is elmondtak, hogy átdolgozásra vonja vissza a Kormány úgy, ahogy van. Köszönöm a szót. (Taps a bal oldalon.)