G. Nagyné Dr. Maczó Ágnes (független)

1993. május 3.

G. NAGYNÉ DR. MACZÓ ÁGNES (független): Arról beszéltem, hogy aki ezt a szerződést véleményem szerint jóváhagyja, az a népet, a hazát árulja. (Zaj.) Nem becsmérlő kifejezéseket akartam használni, hanem tényként kívántam leszögezni, hogy erre a szerződésre semmi szükség nincsen! Politikai dilettantizmus egy kormány részéről, amikor olyan dolgot ír alá, amire politikailag semmi szükség. Mert ha nemzetközi diktátumnak tesz eleget, akkor elmondhatja, hogy kényszerhelyzetben vagyunk. De önként, dalolva lemondani gyermekeinkről, akiket elraboltak tőlünk... (Moraj.)..., csak azért, mert tévesen vagy bárhogyan megkötötte a szerződést - mert a körülmények sem tisztázottak -, nem lehet! (17.10) Javaslom, gondolkodjanak el azon is, hogy vajon megtenné-e az izraeli miniszterelnök, hogy lemondana akár egyetlen zsidó ember méltóságáról; vagy a lengyel köztársasági elnök megalázná-e anynyira a határon kívül élő lengyelt, mint ahogy e dokumentáció ratifikálásával ezt a magyar Parlament meg fogja tenni. Gondolkodjanak el, és a következtetések levonását a szavazatukban tegyék meg. És ne felejtsék el, hogy ez nem kétoldalú szerződés, hanem egy diktátum legitimizálása. A magyarság ugyanis megőrizte, ébren tartotta a sérelmeit. Ezt a tudatot senki nem merte idáig történelmünkben elárulni, és most ezt az ezeréves reményt akarják kitörölni véglegesen a lelkünkből. Ez a demokrácia, miniszterelnök úr? Kérdezze meg saját párttagjait, mit szólnak ehhez! Ne a parlamenti képviselőket; saját pártjában nézzen szét, vidéken, miniszterelnök úr. Számomra elkeserítő, hogy ennyire megalapozatlanul, ennyire előkészítetlenül nemzetközi szerződést elő lehet terjeszteni. Annál inkább elgondolkodtató, mert a határok átjárhatóságáról volt szó eddig. És vajon miért vált olyan fontossá ebben a szerződésben ez a határra vonatkozó pont? A magyarság a történelem folyamán öt krisztusi sebet kapott: Muhi, Mohács, Kismajtény, Világos és Trianon. Ez az öt seb nem a kiválasztottság isteni szimbóluma volt, hanem valóságos öt halálos szúrás. Mindenkinek elég arra, hogy egy nép elvérezzen bele, hacsak az életereje nem olyan roppant szívós, hogy kiheverje. Krisztus életét azonban a hatodik oltotta ki: a lándzsaszúrás a bordák közt a szívbe. Vigyázzon a magyarság, hogy ezt a hatodik szúrást meg ne érje. Ezek Móricz Zsigmond figyelmeztető szavai voltak. Kérem önöket, ha komolyan veszik, hogy ilyen dilettáns, fölösleges és - újra elismétlem, vállalva az újra való megszólíttatást - hazaáruló döntéshez ne adják a szavazatukat. Köszönöm. (Szórványos taps.)