Torgyán József (független)

1993. május 3.

DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKgP): Köszönöm szépen. Én ennek ellenére ezt az indítványomat fenntartom, mert nem lehet tudni, hogy azt nem fogják-e visszavonni... (Derültség.)..., tehát ez az indítvány is előterjesztésre került. (18.30) Nos, ami a felszólalásom lényegét illeti, úgy gondolom, hogy ebben a vitában két kérdést kell alapvetően megvizsgálni. Az egyik, hogy szükség van-e magyar-ukrán alapszerződésre, a másik, hogy milyen szerződésre van szükség. Úgy gondolom, azon nem lehet vitatkozni, hogy az ukránok nemcsak szomszédaink, hanem jó barátaink, nyilvánvaló tehát, hogy az ukrán-magyar viszonyt szabályozó szerződésre szükség van. De milyen szerződésre? Egyértelmű, hogy a magyar szempontoknak megfelelő, a magyar igények szerint jónak minősülő szerződésre. Kérdezem igen tisztelt képviselőtársaimat, hogy vajon az a szerződés, amely önök előtt fekszik, és amelyet Antall miniszterelnök úr 1991. december 6-án a politikai közélet részvevőinek tudta és hozzájárulása és megkérdezése nélkül aláírt, megfelel-e ennek az igénynek. Hát én úgy gondolom, minden túlzás nélkül igaz az, ha azt fogom mondani, hogy Jeszenszky külügyminiszter úr nevét ez után a szerződés után nem fogják közvetlenül Talleyrand neve mellé tenni. Egész más helyre fog kerülni Jeszenszky külügyminiszter úr neve, hiszen ebben a körben elég, ha Horn Gyula... (Jeszenszky Géza hangosításon kívül tett megjegyzésére:) Nem tudom sajnos, mit kiabál Jeszenszky külügyminiszter úr; kiabált volna a szerződés megkötésekor, talán jobban járt volna. Én úgy gondolom, hogy önmagában az a reagálás, amelyet Horn Gyula képviselőtársamtól hallottunk, aki szánakozóan jegyezte meg, hogy nem tekinthető diplomáciai remekműnek. Hát enyhén szólva úgy gondolom, hogy ez nagyon is helytálló megállapítás. Úgy gondolom, mindaz, amit a külügyminiszter úr a megkötött szerződése mellett elmondott mint érvet, azok rendkívül szánalmas, rossz érvek, és a nemzetközi közjog fogalmaiból kiindulva nem is igazak. Nem igazak és nem helyesek egyszerűen azért, mert összekeverni az erőszakról való lemondás fogalmát és a megkötött szerződés 2. � (2) bekezdését, hát én úgy gondolom, jogi dilettantizmus. Tudniillik - hadd legyen szabad rögtön felhívnom igen tisztelt külügyminiszter úr figyelmét - hiába hivatkozott az Árpád-házi királyokra. Az Árpád-házi királyokra csak egy vonatkozásban lehet hivatkozni, hogy az Árpád-házi királyoktól a mai napig senki magyar politikusnak eszébe nem jutott ilyen szerződést, ilyen egyoldalú joglemondó nyilatkozatot tenni. Ebben a tekintetben valóban hivatkozhat Árpád-házi királyainktól kezdve a mai gyakorlatig, mert még Kádár János sem jutott el addig, hogy egy ilyen kijelentést tegyen, mert Kádár János is csak azt mondotta, hogy nincs területi követelésünk, de annyi esze volt - elnézést kérek -, hogy nem tette hozzá: a jövőben sem lesz. A külügyminiszter úr hozzátette, a miniszterelnök úr aláírta. Fölmerül a kérdés: miért? És itt arra kell utalnom, hogy Maczó Ágnest hiába nevették ki és hiába utasították el, tökéletesen igaza volt abban a körben, hogy ez a lemondás egy joglemondásnak minősül, amely sokkal több, mint az erőszaktól való tartózkodó nyilatkozat. Tehát ha egyszer egy ilyen súlyos joglemondás van, akkor meg kell nézni, hogy a joglemondást mi indokolta. És valóban, a külügyminiszter úrnak nem sikerült egyetlenegy érvet sem felhoznia, amely ezt a joglemondást indokolttá tette volna. Hadd legyen szabad arra utalnom, hogy már formailag is gondok vannak ezzel a joglemondással, mert a joglemondásra külön felhatalmazás kell. A külön felhatalmazást meg kellett volna kérnie a külügyminiszter úrnak vagy a miniszterelnök úrnak. De nem tehette volna meg önmagától, hogy bárki megkérdezése nélkül... - hisz engedjék meg, hogy utaljak Csépe képviselőtársam felszólalására, aki az önök leghűbb szövetségese. Csépe képviselő úr így tette fel a kérdéseket, hogy mit kell érteni ezen a joglemondáson. Más kérdés az, hogy én elszomorítónak tartom, hogy a Képviselőházban bármely képviselő előtt ne legyen a napnál is világosabb, hogy mit jelent egy joglemondás, amikor azt mondja valaki, hogy nemcsak most nincs semmiféle követelésem, de a jövőben sem lesz. Ezt például hogy lehet összekeverni az erőszakkal való területszerzéssel, és hogy ezzel kapcsolatban a Csapody Miklós képviselő úr miért hivatkozott állandóan arra, hogy értsd, értsd, értsd, hogy kell érteni, holott a nemzetközi jognak egészen mások a fogalmai és mások az elképzelései mindarról, amit ő mondott. De én úgy gondolom, önmagában az a tény, hogy Csépe képviselő úr mint frakcióvezetője a Kereszténydemokrata Néppártnak most tette fel a kérdéseket, hogy nyugtassa meg a külügyminiszter úr őt arról, hogy az 1991. december 6-án kötött szerződés jó szerződés, és az a kárpátaljai magyarokra nézve is csak előnyöket jelent, ez egyértelműen bizonyítja, hogy a Kereszténydemokrata Néppártot éppúgy nem kérdezték meg, mint a Független Kisgazdapártot, és nyilvánvaló, hogy itt a képviselőtársak sem tudhattak erről a szerződésről, mert hiszen nem okozott volna olyan felzúdulást, ha ezt, mondjuk, akár csak a Demokrata Fórumon belül tisztázták volna. Nos, rá kell arra mutatnom, hogy elképesztő fogalmakat hallottam itt a felszólalásokban. Sajnos, azt kell mondjam, Szent-Iványi István képviselő úrtól éppúgy, mint néhány más képviselőtársamtól, akik igyekeztek megmagyarázni a Háznak és az ország közvéleményének azt, hogy ez miért előnyös szerződés a magyar népre nézve. Én abból indulok ki, hogy a miniszterelnök úr eddig azt hirdette, hogy ő 15 millió magyarnak a miniszterelnöke. Ha ez a szerződés helyt fog, ha ezt mi ratifikáljuk, akkor tessék rögtön módosítani, mert ezután már nem 15 millió magyar, hanem csak 14 millió 800 ezer magyar miniszterelnöke lesz. Úgy gondolom, meg kell nézni, hogy egyáltalán erre szükség van-e, egy ilyen joglemondásra, és hogy igaz-e Szent-Iványi István képviselőtársunknak az a nyilatkozata, hogy itt mi túlléptünk a helsinki záróokmányon. Hát kérem, túlléptünk. Azt kell, hogy mondjam, a helsinki záróokmány ilyen joglemondó nyilatkozatot fel sem tételez egyetlenegy népről sem, egyetlenegy külügyminiszterről sem, mert a helsinki ajánlások a lényegüket tekintve három csoportba sorolhatók. Itt végig mint hatalmas vívmányt hallottam a magyar- ukrán alapszerződés 15. �-ára való hivatkozást. Hát kérem, a 15. �-ra való hivatkozás és a járulékos szakaszokra való hivatkozás, ezek mind a kulturális autonómiára hivatkoznak. Hát kérem, a kulturális autonómia a helsinki záróokmányok szerint a leggyengébb jog, ami megillethet egy olyan tömbben élő nemzetiséget, mint a magyarok Kárpátalján, mert lényegében ha egy tíztagú csoport együtt él, ott már minden további nélkül a helsinki záróokmány szerint kérhetik a kulturális autonómiát. De Zacsek képviselőtársunk rendkívül alaposan, sajnos, azt kell, hogy mondjam, a külügyminiszter urat megszégyenítő alapossággal sorolta fel azokat a fontos tényeket, amelyeket a nemzetközi szerződés megkötésénél figyelembe kellett volna venni, és engedje meg nekem, hogy én ezzel kapcsolatban arra utaljak, hogyha már egyszer kulturális autonómiáról szó van, akkor a helsinki záróokmányban, amelyet ugyebár túlléptünk - a külügyminiszter úr szavait idézem, nehogy valami tévedés legyen, felírtam -, ezért tudtuk elfogadni a területi igényektől való ukrán tartózkodást, használta ezt a kifejezést aztán ugyancsak diplomatikusan valóban a külügyminiszter úr ahelyett, hogy mondta volna, hogy teljes joglemondás következett be. (18.40) Nos, én úgy gondolom, hogy az autonómiát tekintve a helsinki ajánlások között ránk sokkal inkább vonatkozna a területi autonómia, annál is inkább, mert azt már egyszer a számunkra oly szörnyű tragédiát jelentő trianoni szerződés is biztosította. Ezen túlmenően, ha az anyaország mellett tömbben él a nemzetiség, akkor még az anyaországhoz való csatlakozás jogát is a helsinki ajánlások tartalmazzák. Hogy miért kellett a külügyminiszter úrnak és a miniszterelnök úrnak nagy sietve 1991 decemberében, még a karácsony megjövetele előtt a számunkra legrosszabbat, legkevésbé előnyöset elfogadni, hát erre vonatkozólag ugyancsak joggal tette fel Maczó Ágnes képviselőnő, hogy vajon milyen kényszerítő körülmény játszott közre, volt-e ilyen kényszerítő körülmény vagy sem. Ezt, én úgy gondolom, a képviselőtársaknak tudniuk kell. Legyen szabad még egy, számomra legalábbis igen jelentős tényre felhívni a figyelmet. Kérem, itt többféle hivatkozás történt a kárpátaljai magyarokra. Én úgy gondolom, a kárpátaljai magyarok nincsenek abban a helyzetben, hogy a saját jogaikért úgy küzdjenek, ahogy nekünk kell küzdenünk az ő érdekükben. (Taps középen. - Dr. Iván Géza: Így van!) Mi vagyunk abban a helyzetben, hogy a kárpátaljai magyarokért és az összes többi magyarokért kiálljunk, és én nagyon-nagyon bíztam abban, hogy a 15 millió, illetőleg most már a 14 millió 800000 magyar miniszterelnöke ezt megteszi. De nem tette meg, hanem a számunkra elképzelhetően legrosszabb szerződést kötötte meg. Ne haragudjon külügyminiszter úr, nekem konkrétan fel kell tennem a kérdést, ha egy írástudatlan kisgazda juhászt elküldünk erre a tárgyalásra, az vajon nem tudott volna ilyen rossz szerződést kötni... (Derültség. - Helyeslés középen.)..., hiszen az is le tudott volna mondani mindenről, ami minket megillet. De akkor hol a diplomácia, hol van a magyarság érdekében kifejtett tevékenységünk? Miért kell nekünk örökké s mindenről lemondani, lemondani, lemondani? Senki nem terjesztett elő... (Zaj.- Élénkség.)... és nem kíván előterjeszteni semmiféle területi követelést. De egyértelmű, hogy elvárjuk a mi Kormányunktól, ne tegyenek felelőtlen lemondó nyilatkozatot. (Dr. Iván Géza, Gerbovits Jenő, dr. Kávássy Sándor: Így van! - Taps középen.) Senki nem jogosította fel a magyar Kormányt ilyen joglemondó nyilatkozatra. A joglemondáshoz külön extra felhatalmazás kell. Önök nem kaptak semhogy extra felhatalmazást, de semmi felhatalmazást nem kaptak ebben a körben. Éppen ezért az információtól is elzárták az egész Házat, ezért én úgy gondolom, nyilvánvalóan a minimum az, hogy a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt egész tagsága nevében kijelentem: a Kisgazdapárt számára, miután a magyarságtudatunkkal összeegyeztethetetlen az ilyen szerződés, mi nemhogy nem vagyunk hajlandók ezt elfogadni, hanem tiltakozunk ez ellen a szerződés ellen, és a miniszterelnök úrnak és a külügyminiszter úrnak a figyelmét felhívjuk arra: miért harcolt akkor Zrínyi Ilona férfiakat megszégyenítő bátorsággal Munkács várának falain... (Derültség a jobb oldalon)..., miért volt II. Rákóczi Ferenc, ha jön Jeszenszky Géza, és eladja mindazt, amiért... (Derültség a jobb és bal oldalon, taps középen)..., amiért Zrínyi Ilona, II. Rákóczi Ferenc és a magyarság küzdött? (Élénkség. - Zaj.) Ezért tehát igen tisztelt miniszter úr - és kérem, hogy szíveskedjék tolmácsolni ezt a miniszterelnök úrnak is - a magyarság ilyen megalkuvó, a magyarságot megszégyenítő szerződést mindig vissza fog utasítani, és én remélem, mindig lesz országgyűlési képviselő, aki feláll és ezt elmondja. Köszönöm a türelmüket. (Taps középen.)