Jeszenszky Géza

1993. május 3.

DR. JESZENSZKY GÉZA külügyminiszter: Tisztelt Ház! Nem hiszem, hogy ez az a pillanat, amikor választ kellene adni az elhangzottakra. Azonban úgy érzem, hogy Torgyán képviselő úr néhány szava mindenképpen reflexiót igényel. Egyrészt szeretném tisztelt képviselő úr figyelmét felhívni, hogy mielőtt idéz bizonyos dokumentumokat vagy hivatkozik reájuk: mint akár a trianoni szerződés, akár a helsinki egyezmény vagy az általa említett egyéb dokumentumok, amelyekben, ő úgy véli, hogy a területi autonómia vagy akár a kulturális autonómia kitétel szerepel, akkor jogászhoz méltó alapossággal olvassa el ezeket a dokumentumokat, mert nagyon sajnálatos módon ezek a nagyon fontos kategóriák nem szerepelnek az említett dokumentumokban. (Taps a jobb oldalon.) A másik, amire úgy gondolom, hogy muszáj válaszolnunk, még mielőtt ezt a vitát elnapoljuk: Torgyán képviselő úr fogadatlan prókátorként beszél a kárpátaljai magyarság nevében vagy akár a határon túli magyarság nevében. Én arra szeretném felhívni a tisztelt képviselő úr figyelmét, hogy van ennek a Háznak, úgy gondolom, hogy a Ház parlamenti pártjainak egy nagyon fontos tétele - legalábbis én még nem hallottam, hogy ezt bárki kétségbe vonta volna -, nevezetesen az, hogy mi a határon túli magyar kisebbségek érdekében valóban politizálni kívánunk, de nem kívánunk helyettük politizálni, ahogy nem kívánunk a fejük felett politizálni, és nem fogunk találkozókat tartani vagy bármilyen más alkut kötni, amellyel ők nem értenek egyet. Éppen ezért vontuk be a tárgyalásokba - vagy igényeljük, hogy, mondjuk, a román-magyar tárgyalásokba is vonják be az RMDSZ képviselőit. Bizonyos eredmények születtek is ebben a vonatkozásban. De van egy alaptétel, amelyet szeretnék világosan látni, hogy képviselő úr vallja-e vagy nem vallja: tehát az a tételünk, hogy mi nem fogunk a kisebbségek nevében nyilatkozni, mert ők hivatottak arra. A diktatúrában valóban külföldön kell szót emelni az elnyomottak érdekében, és adott esetben esetleg az anyaországban vagy az emigrációban. De a diktatúra elmúltával hál+ istennek a magyar kisebbségeknek van szólásszabadságuk, van parlamenti képviseletük, a legtöbb országban vannak legitim szervezeteik, és nincsen jogunk helyettük beszélni. És ha a kárpátaljai magyarság esetében Torgyán képviselő úr akar helyettük beszélni, akkor ezt nem csupán a kárpátaljai magyarság nevében kell visszautasítanom, hanem vissza kell utasítanom Ukrajna kormánya nevében is, ugyanis Ukrajna kormánya biztosítja azokat az alapvető politikai jogokat, amelyeknek a megléte teszi lehetővé azt, hogy ők beszéljenek. Végül pedig, miután a képviselő úr összefüggésbe hozott nem csupán engem, hanem kimondatlanul más személyeket is azzal, hogy bölcsesség-e egy olyan kitételt egy szerződésbe foglalni, amely azt tartalmazza, hogy egy országnak nincs területi követelése egy szomszédjával szemben, és nem is lesz, ezzel kapcsolatban engem nem zavar az, hogy ő ilyen megjegyzéseket tett. Azonban az Országgyűlés előtt a magyar nemzet nevében kell akkor Torgyán képviselő úr helyett bocsánatot kérnem azoktól az államférfiaktól, akiket ez a kitétele vagy kitételei megsértettek. (18.50) Nevezetesen Kohl szövetségi kancellártól, Genscher volt külügyminisztertől, Walesa lengyel elnöktől, akik mind hasonló kitételeket tartalmazó szerződéseket kötöttek, aláírtak, és tulajdonképpen azok a parlamentek, amelyek ezeket a szerződéseket jóváhagyták, egyetértettek ezekkel a szerződésekkel. Én tehát jelenleg, ebben a pillanatban szeretném az említett államférfiakat és az említett országok parlamentjeit megkövetni, mert Torgyán képviselő úr megsértette őket. (Taps.)