Jeszenszky Géza

1993. május 3.

DR. JESZENSZKY GÉZA külügyminiszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A Kormány nevében megerősítésre ajánlom az 1991. december 6-án Magyarország és Ukrajna között a jószomszédságról és az együttműködés alapjairól aláírt szerződést. A magyar külpolitika arra törekszik, hogy európai társainkkal, ahol erre igény, illetve készség mutatkozik, szerződésekben is rögzítsük kölcsönös érdekeltségeinket. Ennek szellemében került aláírásra már számos szerződés. Engedjék meg, hogy röviden összefoglaljam az önök elé terjesztett ukrán- magyar megállapodás főbb jellegzetességeit és céljait. 1991. december elején újjászületett az a szomszédunk, amellyel már az Árpád-házi királyok alatt intenzív kapcsolataink alakultak ki, de történelme a miénknél is mostohábban alakult. A függetlenségét sok évszázados idegen uralom után visszanyerő Ukrajnát Magyarország nemcsak a legelsők között ismerte el, és elsőként nyitotta meg nagykövetségét Kijevben, de 1991. december 6-án szerződést is kötött vele. A magyar-ukrán szerződés alapgondolata az, hogy Magyarország és Ukrajna nemzeti érdekeikkel összhangban, az európai értékekre alapozva, az európai béke- és biztonsági folyamat dokumentumainak megfelelően fejlesztik és erősítik baráti kapcsolataikat, a jószomszédságot és a kölcsönösen előnyös együttműködést a politikai, gazdasági, tudományos-technikai, ökológiai, humanitárius, kulturális és egyéb területeken. Magyarország és Ukrajna felismeri annak szükségességét, hogy együttműködésünk addigi tapasztalatai alapján új minőséget adjanak kétoldalú kapcsolataiknak, s hogy a kölcsönös előnyök alapján megszilárdítsák együttműködésük szerződéses alapját. Tisztelt Ház! A szerződés fontos biztonsági garanciákat is tartalmaz mindkét fél számára. A magyar Kormány e szerződésnél - 2. cikk (2) bekezdés - tekintetbe vette, hogy Ukrajna most vált függetlenné, hogy vele Magyarországnak nem voltak, nem lehettek kétoldalú szerződései, hogy Ukrajna határairól az 1920-as, illetve az 1947-es békeszerződések sem rendelkezhettek. Ezért tudtuk elfogadni a területi igényektől való tartózkodás ukrán javaslatát a szerződésbe foglalt formában, úgy, ahogy az egymással a második világháború után békeszerződést nem kötött államok, így Németország, Lengyelország, Csehszlovákia, Oroszország és Ukrajna egymással kötött szerződéseikben megfogalmazták. Az ukrán-magyar szerződésben figyelembe vettük azt is, hogy az ukrán politika a nemzeti kisebbségi kérdést, csakúgy, mint mi, a kétoldalú szerződések szerves részének tekinti. Tehát törvényes, szerződéses alapon jelentjük ki kölcsönösen, hogy felelősséggel tartozunk a határainkon túl élő nemzetiségeink sorsáért, és támogatjuk jogos törekvéseiket. Jószomszédi kapcsolatainknak tehát kezdettől fogva volt egy különleges eleme: egyetértés és együttműködés a nemzeti kisebbségek jogainak biztosítása terén. Ennek elvi kereteit és gyakorlati megvalósításának útját fogalmazta meg az 1991. május 31-én a két külügyminiszter által aláírt nyilatkozat, amihez később több ország is csatlakozott. Ez a nyilatkozat térségünkben egyedülálló módon rögzíti a kisebbségek egyéni és közösségi jogait, s lényegében véve a kulturális és közigazgatási önkormányzat elvét fogalmazza meg. E nyilatkozatok szövegét a Külügyminisztérium több nyelven is kiadta. Tartalmukról a magyar sajtó részletesen beszámolt. Az önök előtt lévő szerződés 17. cikke az említett nyilatkozatot beépíti az egyezménybe. Ezzel kapcsolatban jegyezném meg, hogy sajnálatos módon ennek a nyilatkozatnak a szövegét, tartalmát - úgy tűnik, hogy - igen sokan nem ismerték vagy nem vették figyelembe, és csak most, miután a figyelmet erre fölhívtam, veszik észre, hogy ez a nyilatkozat milyen rendkívül fontos precedenseket tartalmaz. Ukrajna a későbbiekben megkezdte a fenti elvek érvényre juttatását saját törvényeiben és készülő alkotmányában. A kijevi parlament elfogadta és 1992. június 25-én hatályba léptette A nemzeti kisebbségekről című törvényt, Kárpátalja terület elnöki megbízottja pedig 1992. december 17-én rendeletben rögzítette ennek területi érvényesítését. (16.30) Ez többek között előírja, hogy "Ahol a lakosság többsége meghatározott nemzeti kisebbséget alkot, az állami, társadalmi szervek, intézmények és szervezetek hivatalos személyei kötelesek beszélni az állami nyelvet és a nemzeti kisebbség nyelvét olyan szinten, amely hivatali teendőikhez szükséges". Szeretném megkérdezni a tisztelt Házat, hogy ismernek-e olyan országot itt, Közép- és Kelet-Európában, ahol ilyen törvény, ilyen rendelet érvényben van - minket kivéve. Mindez a gyakorlatban is egyre jobban érvényesül, s a most lezajlott felső szintű találkozón elfogadott közös közlemény a kisebbségi önkormányzat széles körű megvalósulásának további elemeire is utal. Ezen a felső szintű találkozón Ukrajna elnöke megerősítette személyes elkötelezettségét mind a nemzetiségi jogok és a kulturális autonómia teljes körű biztosítását, mind Kárpátalja különleges gazdasági státusát, mind a helyi önkormányzatok kiteljesítését illetően. Szeretném megkérdezni, hogy ismernek-e olyan államfőt, aki hasonló kijelentést tett olyan országban, ahol magyar kisebbségek nagy számban élnek. Megállapítható, hogy az ukrán-magyar szerződés és az aláírását követően kialakult ukrán gyakorlat a Kárpátalján élő magyar kisebbség érdekeit messzemenően szolgálta és szolgálja. Ezért is támogatja ezt maradéktalanul az érintett magyar lakosság és annak legitim képviselője, a Kárpátaljai Magyarok Kulturális Szövetsége. Ezt személyesen is tapasztaltam: a legutóbbi napokban is, személyes beszélgetésekben erősítették meg - nem egyedül Fodó Sándor, hanem e szervezet több neves vezetője. Ukrajna ma is igen fontos partnerünk. Jelentősége a jövőben csak fokozódni fog. Politikai és stratégiai jelentősége mellett gazdasági szempontból is különleges figyelmet kell fordítanunk északkeleti szomszédunkra: Ukrajna a volt Szovjetunióval folytatott külkereskedelmünkben az Orosz Föderáció után a második helyet foglalta el. Stratégiai fontosságú szempont az a körülmény, hogy keleti irányban Ukrajna területén halad át valamennyi, hazánk számára rendkívül fontos vasúti, légi és energiaszállítási útvonal. A jó, példamutató magyar-ukrán kapcsolatok megőrzése azért is indokolt, mert Magyarország a nyugati országok számára kaput jelenthet a hatalmas ukrán, orosz és a többi keleti piac felé. A maga részéről Ukrajna felismerte Magyarország jelenlegi és potenciális jelentőségét. Fokozottan érdeklődik a piacgazdaság kiépítése terén szerzett magyar tapasztalatok iránt, közeledési szándékát fejezte ki többek között a Közép-európai Kezdeményezés irányában is. Távlati célként tűzi ki az Európai Közösséghez történő csatlakozást. Tisztelt Ház! Amikor önöknek e szerződést megerősítésre ajánlom, tudatában vagyok annak, hogy ebben a döntésben a lelkiismereti, érzelmi tényezőknek is nagyon komoly szerepe lesz. Önöket, a Kormányt és személy szerint engem az a tiszta szándék vezérel, hogy amikor valamennyi szomszéd állammal a lehető legjobb viszonyra törekszünk, ezzel egyben az ott élő magyar és más nemzeti kisebbségek, népcsoportok helyzetét javítsuk, erősítsük. Amikor ebben a szerződésben megerősítjük, hogy Ukrajnával szemben sincs területi követelésünk, ezzel nem csupán a demokratikus jogállamok normarendszerével és a helsinki záróokmánnyal összhangban járunk el, hanem az ukrán-magyar viszony különleges vonatkozásait is figyelembe vesszük - történeti, gazdasági vonatkozásokat. A területi követelés elvetése az erőszak alkalmazásával való fenyegetés - egy nemzetközi jogilag tiltott lépés - elutasításának egy konkrét formában történő megerősítése. Következésképpen nem értelmezhető a nemzetközi jog által megengedett bármilyen jogszerű cselekményről való lemondásként. E pontos jogértelmezésen túlmenően azonban az adott szerződés politikai mozgásterünket nem szűkíti, hanem ellenkezőleg: bővíti. A velünk szemben, önhibánkon kívül oly gyakran felhozott vádak ellenében bizonyítja: minden olyan szomszédunkkal tartalmas szerződést tudunk kötni, akik készek a területükön élő kisebbségek jogait és a szülőföldjükön történő megmaradást, kultúrájuk megőrzését előmozdító intézkedéseket garantálni - összhangban az érdekelt kisebbség legitim formában kifejezésre jutó igényeivel. Ezek alapján nyugodt lelkiismerettel állíthatom, hogy e szerződés nem csupán összhangban áll a Kárpátalján élő magyar lakosság érdekeivel, és vezetőin keresztül kifejezésre juttatott akaratával, hanem erősíti azoknak a máshol élő magyar kisebbségeknek a tárgyalási pozícióit, akiknek a helyzete - jogaik és törekvéseik tekintetében - ma még nem eléggé megnyugtató. Az ukrán parlament 1992. július 1-jén az önök előtt fekvő szerződést ratifikálta. Az aláírás óta eltelt közel másfél év azt bizonyítja, hogy Ukrajna a szerződésben foglalt kötelezettségeinek messzemenően eleget kíván tenni. Ezt igazolta az 1993. április 30-ai ungvári találkozó hangulata, és az ott elfogadott közös nyilatkozat. Mindezek alapján kérem a tisztelt Házat a magyar-ukrán szerződés megerősítésére. Köszönöm. (Taps.)