Zétényi Zsolt (MDF)
DR. ZÉTÉNYI ZSOLT (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A magyar-ukrán alapszerződés tető alá hozása sok tekintetben történelmi jelentőségű eseménye annak a régiónak, amelyben élünk és annak a két országnak, amelyek között ez a szerződéstervezet létrejött. Nagy és egészében dicséretes munka eredménye van előttünk. Azok közé tartozom, akik eléggé el nem ítélhető módon fukarkodnak a dicsérettel, és könnyen észreveszik a nekik nem tetszőt, a hibásat. Ebben a szerződésben igen kevés a hiba, a 2. cikk (2) bekezdését mégis itt kell említenünk. A határok kérdése szimbolikus erejű, végzetes és félelmetes csengést kapott abban a magyar közvéleményben, amelynek el kellett szenvednie két békeszerződés igazságtalanságait, az ország kétharmadának, a lakosság több mint felének elvesztését. Ez az ország mindig realista volt. Akkor is, amikor aláírta a trianoni békediktátumot, akkor is, amikor aláírta a párizsi békediktátumot, és akkor is, amikor sok más nemzetközi szerződés mellett aláírta az agresszió tilalmát rögzítő ENSZ-alapokmányt és a határok erőszakos megváltoztatását tiltó helsinki záródokumentumot. Ilyen körülmények között mégis felvetődik a kérdés, hogy van-e külön felelőssége a szerződést kötő végrehajtó hatalomnak és a szerződést megerősítő törvényhozó hatalomnak. A válasz nem kétséges: a törvényhozó hatalom döntése nélkül a szerződés nem emelkedik törvényerőre, a törvényhozó nem hivatkozhat semmiféle kényszerre, akaratát bénító hatásra, egyedül saját lelkiismeretére és annak korlátaira. Biztos vagyok abban, hogy nem arról van szó, hogy létrejönne egy nagy ívű, példaértékű, a kisebbségi jogokat bőkezűen megígérő, jóllehet az ideális állapotot szükségképpen kifejezni nem tudó szerződés legnagyobb szomszédunkkal, hanem számunkra arról van szó, nem követünk-e el jóvátehetetlen vagy alig jóvátehető hibát. E szöveg változatlanul hagyásával való megerősítésével attól tartok, hogy elkövetünk ilyen hibát. Alkalmas-e ez a szerződés, ennek a szerződésnek az a kikötése, amely arról beszél, hogy a feleknek nincs egymással szemben területi követelése, és nem is lesz, nos, alkalmas-e ez a magyar nemzet érdekeinek határon belüli és kívül rekedt részét egyaránt figyelembe véve a közép-európai stabilitásnak és jó kapcsolatok, jó irányú fejlődésének előmozdítására? Amikor az 1975. augusztus 1-jén elfogadott helsinki záróokmányt Magyarország aláírta, azt vette tudmásul, hogy - idézet kezdete -: "A nemzetközi jog keretein belül valamennyi résztvevő államnak egyenlő jogai és kötelességei vannak, tiszteletben tartják egymás azon jogát, hogy kapcsolataikat más államokkal a nemzetközi joggal összhangban és e nyilatkozat szellemében belátásuk szerint határozzák és valósítsák meg. Úgy vélik, hogy határaik, a nemzetközi joggal összhangban, békés eszközökkel és megegyezéssel megváltoztathatók" - idézet vége. Magyarország ezzel elfogadta az erőszakkal való fenyegetéstől vagy az erőszak alkalmazásától való tartózkodás elvét és a határok sérthetetlenségének elvét. Szükségtelen és felesleges az említett szövegrész azért, mert egy, a világ országainak túlnyomó többségét jelentő államcsoport sem köt ilyen szerződéseket. Természetesnek tartja, hogy nem vetemedik nemzetközi jog által elítélt magatartási módokhoz. Ezen az sem változtat, hogy a békeszerződést nem kötő Németország kötött ilyen szerződést Lengyelországgal és Csehszlovákiával, valamint hogy a Szovjetunió kötött ilyen szerződést Lengyelországgal, e két nagyhatalom között őrlődő szerencsétlen országgal, amely német békeszerződés hiányában joggal igényelt biztosítékokat. Azért is szükségtelen és felesleges ez a kikötés, mert Magyarország határait legutóbb a párizsi békeszerződés egyértelműen rendezte, ennek az 1947-es békeszerződésnek aláírója volt az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság is. Azért is szükségtelen és felesleges ilyen szerződés megkötése, mert Magyarországgal szemben békés úton ésszerűen nem vethetők fel területi követelések; nem vethetők fel Magyarországgal szemben területi követelések sem történelmi, sem gazdasági, sem néprajzi alapon. Ez tehát Magyarországgal szemben egyoldalú kikötés. Egyoldalú kikötés egy olyan országgal szemben, amely területi követelést nem vetett fel szomszédai iránt, inkább számos jelét adta békés együttműködési szándékainak. Szükségtelen és felesleges ez a szövegrész azért is, mert nem jutottunk el a regionális rendezés lehetőségéhez. Hol vagyunk attól, tisztelt Országgyűlés, hogy ilyen szerződéseket kössön egymással például Románia és Ukrajna, vagy Oroszország és Ukrajna, vagy Románia és Jugoszlávia. Amennyiben pedig nem regionális elveken alapszik a rendezés, akkor csak a precedensértéke marad meg, az is csak abban az irányban, hogy Magyarországot emlékeztetik - nem alaptalanul - olyan garanciavállalásra, amelyet esetleg más országoktól kénytelen lesz megtagadni. A népek egyenjogúságának és önrendelkezésének elve tiltja, értelemszerűen ellentmond minden olyan megállapodásnak, amely az egyik népet előnyben részesíti a másik néppel szemben akár oly módon, hogy egy szerződésen belül nem egyforma a két szerződő fél helyzete, akár oly módon, hogy más szerződésekben nem szerepel ez a klauzula. Nem szabad ilyen különbséget tenni az államközi és államközi kapcsolatok közé, mert ennek csak Magyarország és különösen a határon túli magyar kisebbségek isszák meg a levét, hiszen a közép-európai nyugalom és egyensúly feltétele a kisebbségek jogainak nemzetközileg garantált széles körű biztosítása, nemzetközi bíráskodással és végrehajtható határozatokkal, nemzetközi ellenőrzés mellett. Kérdezem én, hogy létezik-e ez a nemzetközi kisebbségvédelmi rendszer. Ez a nemzetközi kisebbségvédelmi rendszer és az általa védendő jogok nem léteznek abban a mélységben és terjedelemben, ahogy létezniük kellene. (16.50) Elég, ha déli szomszédainkra, a délszláv régióban zajló tragikus folyamatokra utalunk. Egy dolog az, hogy a magyarországi hivatalos külpolitika számos alkalommal kinyilvánította, hogy nem kezdeményez határmódosítást, és más dolog az, hogy ez a kijelentés elvi szinten egyoldalú kötelezettségvállalásként szerepeljen biztonságpolitikai dokumentumokban. Mit jelent egy ilyen kikötés jelenleg régiónkban, a Kárpát-medencében? Jelenti elsősorban a szomszédos országok nacionalista erőinek felbátorodását arra, hogy megerősítsék a magyar kisebbségek nehéz sorsának további megszorítását, jogaik további megnyírbálását. Jelenti ez a kikötés azt is, hogy a határon kívül élő nemzetrészek lemondásgesztusaként értelmezik, úgy gondolják, hogy a szerződéskötő magyar állam lemondott a határon túli magyarok hatásos támogatásáról. Jelenti tehát egy ilyen kikötés a határon túli magyarok sorsának további elnehezülését és a regionális kapcsolatokban lévő feszültségek erősödését. Végső soron egy ilyen klauzula igenis magában rejti a megingás veszélyét, emlékezzünk csupán arra, hogy milyen folyamatok indultak meg az 50-es évek második felében akkor, amikor az önkényuralmi magyar vezetés expressis verbis közömbösségét juttatta kifejezésre, például az erdélyi kérdésben. A veszély tehát nem az, hogy Magyarország békés határváltoztatásra törekszik, amelynek semmiféle jele nincs és nem is volt. A veszély az, hogy a határon túli magyar nemzetrészek elveszítik a reményt sorsuk jobbrafordulásában, meggyorsulnak az asszimilációs folyamatok, és meggyorsul a Magyarországra való áttelepedés. Mint mondottam, nem bizonyos, hogy a kisebbségi kérdést össze kell kötni a határok garantálásának kérdésével, de az bizonyos, hogy a határok garantálása a túlbiztosítás eszközeinek igénybevételével semmiképpen nem mozdítja elő a kisebbségi kérdés megoldását. Tekintettel arra, hogy a határon túli magyar kisebbségek sorsa aggasztó, tekintettel arra is, hogy a kárpátaljai magyar kisebbség sem közigazgatási, sem kulturális autonómiát nem élvez, tekintettel továbbá arra, hogy Magyarország határait békeszerződések garantálják, szükségtelennek és károsnak, ebből eredőleg lehetetlennek tartom a szerződés e kikötésének életbeléptetését. A helyes magyar formula az, hogy: "Magyarország kijelentve, hogy békére törekszik, tartózkodik minden erőszakos lépéstől, tekintettel a határon túli magyar kisebbségek érdekeire, megtartva az általa aláírt nemzetközi szerződéseket, mint amilyen az ENSZ alapokmánya és a helsinki záródokumentum, és mindezek alapján határokra vonatkozó kikötéseket abban az esetben fogad el és lát jónak, hogyha ezek a kikötések a határok számára kedvező irányú megváltozását tartalmazzák." Tisztelt Országgyűlés! A fentiek miatt, mivel meggyőződésem szerint ez a szerződéses kikötés viszszafordíthatatlan folyamatokat és feszültségeket kelthet életre vagy erősíthet meg, anélkül, hogy bárkit meggyőződésében befolyásolni akarnék, a megerősítő határozatot nem szavazom meg. Dixi et salvavi animam meam! Köszönöm a figyelmet! (Taps.)