Torgyán József (független)
DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKgP): Tessék belémszereltetni, elnök úr, egy csengőt, és akkor nyilvánvaló, hogy két percnél abbahagyom. (Derültség.) Máshogy elnézést kérek, de úgy gondolom, miután meg tetszett adni az engedélyt, természetesen élek vele. A kétperces reagálás keretében rá kívánok mutatni arra, hogy 1991. december 1-jén népszavazást tartottak Ukrajnában, ahol a magyar kisebbség örömmámorban úszva borult egymás nyakába, mert az autonómiát népszavazás útján megszavazták Beregszász központtal. Ezt követően Antall miniszterelnök úr öt nappal később megjelent Ukrajnában. Örömmámorban, eufóriában fogadták, és a miniszterelnök úr érthetetlenül ezt a kivívott jogot sárba tiporta, félrelökte, mert a jövőt illetően is lemondott a területi igényekről, holott az autonómia kivívása már egy többletjogot jelentett volna az ott élő magyarságnak. Szerettem volna feltenni a kérdést, hogy vajon az ukránok az oroszokkal kötöttek-e olyan szerződést, amelyben ilyen kölcsönös lemondás szerepelt? Szerettem volna megkérdezni, hogy vajon az ukránok kötöttek-e ilyen szerződést a románokkal vagy kötöttek-e a Moldáviai Köztársasággal? De elnök úr, ha itt előfordulhat, hogy a mai Népszabadságban buta irredentának nevezik a parlamenti képviselők közül azt, aki a magyarság mellett kiáll, ha ez a liberálkommunista irányzat ma Magyarországon ilyen módon eluralkodhat - ebben az esetben nyilvánvaló, hogy Torgyán József nem fejtheti ki az álláspontját+