Jánosi György (MSZP)
DR. JÁNOSI GYÖRGY (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A debreceni tanítóképző főiskolához tartozó ingatlanok átadásának tulajdonjogi és oktatáspolitikai problémái ötödik alkalommal kerülnek a Parlament elé. A 10162-es számon beadott indítványom azonban nem azzal a céllal született, hogy ismét kiélezett, indulatos viták tárgyává tegye az ingatlanok sorsának és az állami tanítóképzés megőrzésének kérdését. Épp ellenkezőleg. A javasolt állami számvevőszéki vizsgálat anélkül, hogy a Parlament munkáját terhelné, pontot tehet a vitatott tulajdonjogi kérdésekre, s megelőzhet minden további felesleges vitát. A tények ma már közismertek. A Kormány és a református egyház között ez év január 5-én kötött szerződés alapján a művelődési tárca az állami vagyonból három ingatlant átadott a tiszántúli református egyházkerület számára. Az egyik a volt református főgimnázium épülete, amelyben eddig az állami tanítóképzés folyt, és amit az egyházi ingatlanok rekonstrukciójára átutalt 40 millió forint támogatás fejében az egyház 1974-ben átadott az akkori kormánynak. A másik ingatlan a Blaháné utcai kollégium és könyvtár volt, amelyért cserébe az egyházkerület lemondott a Benczúr utcai volt ingatlanának visszaigényléséről. Végül a harmadik ingatlan a Hunyadi utcai gyakorlóiskola épülete volt, amit sohasem birtokolt az egyház. A három ingatlan összforgalmi értéke - nem számítva az ingóságokat - meghaladja az egymilliárd forintot, amelyért cserébe a Kormány mindössze 20 millió forint később meghatározandó módon és feltételek szerinti visszatérítést kért. A szerződés szövegéből azonban kiderült, hogy ezt a 20 millió forintot az egykor átutalt, ma körülbelül 180 milliót érő 40 millió forint részbeni visszatérítéseként kérte a Kormány. Így a művelődési tárca - nem tisztázva a visszafizetés feltételeit - nem mérve fel a csereingatlanok közötti forgalmi érték különbözetét, lényegét tekintve ingyen adta át az ingatlanokat vagy azok egy jól meghatározható részét az egyháznak. Ezzel kapcsolatban szükségszerűen merültek fel jogi problémák. Az államháztartási törvény 108. �-a ugyanis kimondja: az államháztartás alrendszereihez kapcsolódó vagyont ingyenesen átruházni csak törvényben meghatározott módon és esetekben lehet. Ez a törvényi felhatalmazás azonban, amelynek kereteit az ez évi vagyonpolitikai irányelvek adhatták volna meg, mindmáig hiányzik, ami önmagában is indokolttá teszi a célszerűség és hasznosság szempontjait magában foglaló állami számvevőszéki vizsgálatot. Szeretném hangsúlyozni, hogy az ügyben a problémát nem az egyház magatartása jelentette. Az egyház szándékait, törekvéseit és jóhiszeműségét se okom, se jogom nincs megkérdőjelezni. Nincs okom, mert az egyház vezetői a tárgyalások folyamán sokáig támogatták azt az álláspontot, hogy az ingatlan tulajdonjogi helyzetétől függetlenül, akár közös épületben is, megmaradjon az állami tanítóképzés. A problémát a Kormány magatartása okozta, mely azoknak az állampolgároknak a közös vagyonáról is köteles állami vagyonőrként godoskodni, akik más egyházakhoz tartoznak, vagy minden felekezeten kívül állnak. Indokolt tehát az állami számvevőszéki vizsgálat már csak azért is, mert annak eredménye precedens értékű lehet. Köztudott, hogy a művelődési tárca az állami tanító- és óvóképző főiskolák közel 30%-át egyházi tulajdonba, egyházi tanítóképzés céljára kívánja átadni. (15.20) Az esztergomi vagy a zsámbéki főiskola ingatlanjainak átadása során a helyi társadalomban és országos szinten is fellángolhatnak a debrecenihez hasonló viták, melyekben perdöntő lehet az Állami Számvevőszék állásfoglalása. Végül szeretném ismét hangsúlyozni, hogy olyan vizsgálatról van szó, mely nem terheli a Parlament munkáját, és pontot tehetne az ügy végére. Én magam és a szocialista frakció is feltétel nélkül el fogja fogadni az Állami Számvevőszék állásfoglalását. Erre hivatkozva is kérem azokat a képviselőtársaimat, akik fontosnak tartják a vita végső és korrekt lezárását, hogy támogassák indítványom napirendre tűzését. Köszönöm a figyelmet. (Taps a bal oldalon.)