Fodor András Attila (MDF)

1993. május 9.

DR. FODOR ANDRÁS ATTILA (MDF): Tisztelt Országgyűlés! Nem viccnek szántam, de az adott szó kötelez, és szeretnék megnyugtatni mindenkit: semmiféle disszonanciára ne számítsanak a felszólalásomban - konszolidált ellenvéleményt fogok kifejteni. Nem akarom megismételni az eddig elhangzott érveket, hiszen pró és kontra elhangzottak a szerződés vitatott pontjával kapcsolatban különböző érvek. Azt szeretném csupán megállapítani, hogy a szerződés vitatott pontjának eltérő értelmezése folyik itt, a Parlamentben, nevezetesen az, hogy a vitatott pont túlmegy-e a Helsinki Záróokmány szövegén, ellentétben áll-e azzal, vagy pedig annak egy más megfogalmazása - mint ahogy ezt a Kormány állítja. Szerintem - és még számos képviselőtársam szerint - igen, túlmegy, a Kormány szerint nem. És a közvélemény is, úgy látom, különbözőképpen megosztott ebben a kérdésben, hiszen naponta olvashatunk a sajtóban különböző nyilatkozatokat, egyrészt Magyarországról, másrészt a határon túli magyarok köréből. Én úgy látom, hogy itt bizonyos fokú tájékozatlanság is van ebben a kérdésben, a képviselők részéről is - másrészt a közvélemény részéről is. Nem pusztán a kérdés meglehetős bonyolultsága miatt, hanem azért is, mert félrevezető információk hangzottak el a kérdésben, jelentek meg nyomtatásban, hangzottak el itt, a Házban, másrészt pedig elhallgattak bizonyos információkat. Én például ma hallottam először ebben a vitában Szűrös Mátyás alelnök úr részéről azt, amiről sem a külügyi bizottság előadója, sem pedig a külügyi bizottság azon négy tagja, akik felszólaltak itt, ebben a vitában, nem ejtettek szót, nevezetesen azt, hogy a külügyi bizottság 1992. június 3-án egyhangúlag visszaadta a Kormánynak ezt a szerződési javaslatot. Itt van a kezemben + (Fölmutatja.) + a külügyi bizottság ülésének a jegyzőkönyve, az 1992. június 3-ai ülés jegyzőkönyve. Az elnöklő Horn Gyula a következőt mondja a szerződéssel kapcsolatban, miután megkérdezte, hogy van-e észrevétel, és senki részéről nem hangzott el észrevétel - tehát ha úgy vesszük, már átment a bizottságon (Olvassa.): "Tudniillik, csak föl szeretném hívni a figyelmet, hogy erre majd hivatkozhat a román fél" - utalva az inkriminált mondatra. "Nem lett volna jobb úgy, hogy »a felek a Helsinki Záróokmánynak megfelelően járnak el«? Nem? (Közbeszólások: De igen, támogatjuk.)" Így folytatja az elnök úr: "Én azt szeretném javasolni, hogy kezdeményezzük a Külügyminisztérium felé ennek oly módon történő megváltoztatását - tehát pontosan úgy hangzana, hogy »a felek a Helsinki Záróokmányban foglaltaknak megfelelően járnak el minden területi kérdéssel kapcsolatban«. Vagy meg lehet ezt pontosan szövegezni." Majd később, mint határozati javaslatot, az elnök úr úgy fogalmazta meg: "Egyetért a tisztelt bizottság azzal a megfogalmazással, hogy »vizsgálja meg a Külügyminisztérium a 2. cikkely ezen kitételét« - lehet, hogy szükséges kezdeményezni tárgyalást is. Addig nem ajánljuk, hogy a Ház elé kerüljön. Így el tudja fogadni a tisztelt bizottság? (Helyeslés.) Ki van ellene? (Senki.) Tartózkodott? (Senki.)" A jegyzőkönyv szerint tehát a külügyi bizottság úgy határozott, hogy visszaadja a Külügyminisztérium elé ezt a szerződést, hogy vizsgálja meg a 2. cikkely ezen kitételét: "+s addig nem ajánljuk, hogy a Ház elé kerüljön." (19.00) Szeretném megkérdezni most a külügyminiszter urat, hogy mi történt ebben a kérdésben, ugyanis a külügyi bizottság határozata kötelező a Kormányra nézve. Én mint a külügyi bizottság tagja, nem tudok arról, hogy ez ügyben bármi történt volna. (Dr. Torgyán József: Jogállamban kötelező csak!) Ez a mai vita nem arról folyik, hogy Ukrajna fontos partnere-e Magyarországnak vagy nem, ebben valamennyi felszólaló egyetértett, aki erről szót ejtett. Ukrajna Magyarországnak valóban nagyon fontos partnere, és én is örülök annak, hogy Ukrajnának hívják a mi északkeleti szomszédunkat és nem Szovjetuniónak. (Moraj a bal oldalon.) A mai vita nem erről folyt, ebben egyetértés van, és abban is egyetértés van, hogy egy jó szerződésünk legyen valamennyi partnerünkkel, így Ukrajnával is. A vita nem is arról folyik, kedves Király Zoltán képviselő úr, mint ahogy ön azt állította - sajnos, nincs itt, ezért kénytelen vagyok a távollétében elmondani -, hogy van-e területi igénye Magyarországnak Ukrajnával szemben vagy nincs. Nem erről folyik, hanem arról, hogy célszerű-e ezt szerződésbe foglalni vagy nem. Amint arról Király Zoltán ugyancsak említést tett, Magyarország jelenlegi határait a párizsi békeszerződés foglalja magában és garantálja, és ez akkor lépett életbe, amikor ezt a párizsi békeszerződést garantáló három nagyhatalom: az Amerikai Egyesült Államok, Anglia és a Szovjetunió ratifikálta, és a ratifikációs okmányokat a Szovjetuniónál letétbe helyezte. Tehát a magyar akaratnyilvánítástól függetlenül éppen ezért nem azt a következtetést vonom le, amit ebből Király Zoltán és mások levontak, hogy nem haszontalan, ha ezt mi nyilatkozatba és szerződésbe foglaljuk, hanem éppen azért, mivel ez a magyar akaratnyilvánítástól független tény, Magyarországnak ebben a kérdésben nem szükséges megnyilatkozni, és felesleges, mint ahogy ezt Méray Tibor is megerősítette a magyar sajtóban is megjelent egyik interjújában. Egyetértés van a képviselők között abban is, hogy Magyarországnak éppen olyan érdeke, mint Ukrajnának - hangsúlyozom: éppen olyan érdeke, mint Ukrajnának - egy kölcsönösen előnyös és egyenrangú félként megkötött szerződés, a vita nem erről folyik. A vita tehát értelmezési kérdésekben folyik, a szerződés egyetlen pontjáról, a többiben egyetértés van, sőt támogatás azok részéről, akik ebben a kérdésben megnyilatkoztak. Tekintettel arra, hogy egyetlenegy pontról folyik a vita, a vitát nem úgy kellene feloldani, hogy igen vagy nem, ugyanis ebben a formájában nagyon sokan nem fogjuk tudni támogatni a szerződést. (Tirts Tamás: Ez a demokrácia!) A vita feloldható ennek az értelmezési kérdésnek az egyértelművé tételével. Itt én szeretnék az államférfiúi bölcsességre apellálni és hivatkozni. (Közbeszólás a bal oldalon: Melyikre?) Remélem, hogy Tkacs nagykövet úr is itt van és hallja, amit mondok és kérem az ő befolyását is, hogy járjon közben Kravcsuk elnöknél, és most szeretném őt is és Antall miniszterelnök urat is megkérni a következőkre: Az ukrán-magyar szerződés 21. cikkelye kimondja, hogy a szerződő felek a jelen szerződés értelmezésével - tehát értelmezésével! - vagy alkalmazásával kapcsolatban közöttük felmerülő vitákat mindenekelőtt konzultációk, közvetlen tárgyalások, tényfeltáró, egyeztető és békéltető eljárás útján rendezik. Miután itt kimondottan értelmezési kérdés van, egy levélváltás a Magyar Köztársaság miniszterelnöke és az Ukrán Köztársaság elnöke között ezt az értelmezési kérdést feloldhatná, mégpedig olyan formában, hogy a szerződő felek egyetértenek abban, hogy a szerződés aláírása nem jelenti a felek részéről a nemzetközi szerződésekben, többek közt a Helsinki Záróokmányban biztosított jogról való lemondást. Egy ilyen egyetértő nyilatkozat a két fél részéről - egy levélváltás formájában - szerves részét képezhetné ennek a szerződésnek, mint ahogy például a Magyar Köztársaság és Oroszország közötti alapszerződésnek is van egy ilyen levélváltás-melléklete, ami 1956-ra vonatkozik. Tehát ez sem szokatlan a nemzetközi gyakorlatban. Éppen ezért azt javasolom, hogy az Országgyűlés kérje fel Antall miniszterelnök urat, hogy+ (Közbeszólás a bal oldalról:+mondjon le!)+ tegyen ilyen irányú kezdeményezést az ukrán fél felé. Tudom, hogy ez a javaslat, amit most elmondok, nem kezelhető az Országgyűlés részéről, de nem is olyan régen keserű tapasztalatom van a tekintetben, hogy nemzetközi szerződéshez beadott módosító indítványt alkalmasint hogy tud az Országgyűlés kezelni, ügyrendi bizottsági határozattal nemlétezőnek minősítették a módosító indítványomat. Tehát ezért nem adtam be módosító indítványt, szóban mondom el a módosító indítványomat, és megkérem a miniszterelnök urat és Kravcsuk elnök urat, hogy értsenek egyet és levélváltásban erősítsék meg az előbb általam elmondottakat. Amennyiben ez megtörténik, azt gondolom, hogy megér egy néhány nap vagy néhány hét halasztást, a vitának a levélváltás idejére történő felfüggesztését, nem pedig elvetését, és akkor egy egyetértő támogatással tudja az Országgyűlés ezt a szerződést ratifikálni, azt hiszem, hogy mindkét ország javára és egyetértésével. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak! (Taps a jobb oldalon.)