Torgyán József (független)
DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKgP): Köszönöm szépen. Ön valóban kiváló ismerője a Házszabálynak és bölcs a döntése. (Derültség.) Nem úgy mint Dornbach Alajos képviselő úré, aki sajnálatos módon a szólásszabadság ellen olyan durva módon vétett, ami még a kommunista parlament szégyene is lett volna. (Felzúdulás a bal oldalon. Közbekiáltások: Pfuj!) Ha tetszik, ha nem tetszik, kénytelen vagyok megjegyezni, mert ez az igazság. Igen tisztelt Elnök Úr! Igen tisztelt Ház! Úgy gondolom, hogy az ukrán- magyar alapszerződést abból a szemszögből kell megvizsgálni, hogy vajon a mindenáron való szerződéskötés érdekében áll-e az országnak, és ebben az alapszerződésben - ami a Parlament előtt áll - minden rendelkezés megfelel-e a magyar nép érdekeinek? Nem vitatjuk, ismét megerősítjük, hogy az ukránok nemcsak barátaink, hanem testvéreink, tehát szeretnénk velük mindenképpen minél bölcsebben rendezni közös dolgainkat. De amikor a szerződés 2. cikkelyének (2) bekezdéséről szót ejtünk, tehát a szerződésbe vett azon kitételről szólunk, mely szerint Magyarországnak nincs és a jövőben sem lesz területi követelése, akkor felmerül az a kérdés, hogy vajon ez egy olyan kitétel-e, amely a magyar nép, a magyar haza érdekében áll-e. Ahhoz, hogy ezt a kérdést eldönthessük, szeretném felhívni a tisztelt Ház figyelmét arra a nem vitás tényre, hogy 1991. december 1-jén népszavazás volt Ukrajnában, és ott az autonómia mellett foglalt állást a nép. Ehhez viszonyítva - ezt senki el nem vitathatja - az ukrán-magyar alapszerződés egy óriási visszalépést jelent, mert öt nappal később egy olyan szerződést kötöttünk, amiben már csak a kulturális autonómiára van hivatkozás. A kulturális autonómia nagyságrendekkel kisebb és rosszabb autonómia, mint a területi autonómia, tehát a népszavazás eredményéhez képest a magyar miniszterelnök egy megdöbbentő engedményt tett. Nyilvánvaló tehát, hogy meg kell vizsgálni, hogy ez a megdöbbentő engedmény - amit joglemondásként kell értékelni - milyen körülmények között jött létre. A Kereszténydemokrata Néppárt részéről Rott Nándor teljesen jogosan vetette fel a kérdést, hogy magyarázatot vár arra, miért történt ez a joglemondás. Nyilvánvaló, hogy ezt nekünk is vizsgálnunk kell, annál is inkább, mivel nemcsak a magyarok autonómiakérdésében történt döntés akkor Ukrajnában, hanem a kijevi autonómia vonatkozásában is. Nézzük meg, hogy hogy alakult a kettő! A magyar autonómia vonatkozásában akkor Kravcsuk elnök úrtól kezdve, aki az elnökségért még csak harcba indult, mindenki pozitívan nyilatkozott. Fodó Sándorra hivatkoznék, mert hiszen a külügyminiszter úr rá hivatkozott, hogy mit mondott +92. március 27-én, amikor a budapesti első ukrán nagykövetet, Dmitrij Tkacs urat+ elnézést, hogy ilyen nehezen ejtem ki, de nem én módosítottam ezt a nevet Tkacsra+ (19.50) Tehát beiktatása alkalmával a következőket nyilatkozta a magyar sajtónak: "Szorgalmazzuk Kárpátalja önálló egységgé nyilvánítását. Autonómiára törekszünk, hogy mindenütt beleszólhassunk ügyeink intézésébe. Ez egy Beregszász központú magyar autonóm körzet volna. Kravcsuk elnök úr ígéretet tett arra, hogy elfogadása érdekében befolyását is latba veti." Ez az ukrán elnök +92-es választási kampánya idején történt. Legyen szabad arra hivatkoznom, hogy nem sokkal a népszavazást követően azonban az ukrán politikusok részéről és sajnos, az ukrán kormány részéről is, de a Ruch részéről is - talán hallották igen tisztelt képviselőtársaim ennek a szervezetnek a nevét - durva támadások indultak a magyar autonóm törekvések ellen, és azt mondották, hogy ez egy veszélyes következmény lenne a kijevi autonóm törekvéseket illetően. Ugye, itt elvitatják önök azt, hogy ez a szerződés más magyar szerződésre veszélyes következmény lehetne, akkor ne feledkezzék el senki arról, hogy az ukránok maguk úgy ítélték meg az önmaguk helyzetét, hogy ők is veszélyesnek, illetőleg az oroszok veszélyesnek tekintették ezt a kijevi autonómiai törekvésekre tekintettel. Most csak zárójelben jegyzem meg, hogy azóta a kijevi autonómiai törekvések rég megvalósultak. Nézzük meg, mi van a magyar autonómiai törekvésekkel. A külügyminiszter úr Fodó Sándorra hivatkozott mint az egyedül illetékesre. Hát nézzük meg akkor, hogy ez az egyedül illetékes magyar érdekeket képvisel-e. Nem tudom, igen tisztelt külügyminiszter úr, hogy önnek tudomása van-e arról, hogy Fodó Sándor úr mint a kétszázezres magyarság képviselője, amikor országgyűlési képviselőt lehetett jelölni, akkor ő nem talált a 200000 magyar között egyetlenegy országgyűlési képviselőnek alkalmas személyt sem, ellenben Vaszil Sepát találta - a nevéből is kitűnik, hogy milyen ősi magyar család sarjáról van szó (Derültség, zaj.) - megfelelő képviselőnek, aki vállalta azt, hogy majd a magyar érdekeket képviselni fogja. Nézzük meg, hogy hogy vállalta a magyar érdekek képviseletét. Amint megválasztották országgyűlési képviselőnek, akkor a választások után kijelentette, hogy Kárpátalján az autonómia nem lenne szerencsés, mert ezáltal a magyarság olyan rezervátumba kerülne, mint az amerikai indiánok. Na most, mielőtt bárkinek eszébe jutna Torgyán Józsefet szidni, hogy miket mond ez a Torgyán József, hadd utaljak arra, hogy a Magyar Nemzet 1992. szeptember 9-i számában mindez olvasható. Tehát egyértelmű, hogy a magyarok megszavazták az autonómiát, és ezt követően a hivatalos ukrán szervek kezdtek vissza-vissza- visszavenni mindabból, ami a magyar autonómiatörekvéseket jelentette. És most ott tartunk, hogy ezek az autonómia törekvések távolabb kerültek sokkal a valóságtól, mint amikor azt megszavazták, mert a megszavazásnak egyetlenegy következménye lehetett volna, hogy a területi autonómiát hatályba kellett volna léptetni. Na most számomra az a megdöbbentő, hogy most a magyar Kormány képviseletében hivatkozás történik Dubka György úrra, Tóth Mihály úrra, A hét műsorában szerepeltetik őket, ugye az egyik ungvári személyiség, a másik beregszászi, azt az egyetlen apróságot felejtik el megemlíteni, hogy ők a régi párt-nómenklatúra képviseletében szólhatnak csak, mert ők a pártnómenklatúrának a tagjai voltak abban a körzetben, de az ukrán nép valóságos akaratát kifejező tényezők közül (Az elnök csenget.) senki ilyen kijelentést nem tett. Elég, ha arra utalok, hogy a kárpátaljai+