Gerbovits Jenő (EKgP)

1993. május 9.

GERBOVITS JENŐ (FKgP): Köszönöm, Elnök Úr. Tisztelt Ház! Néhány gondolat az előterjesztéshez. Ahogy a parlamenti törvényalkotási munkánk izmosodik, gördülékenyebb lesz, ugyanezt nem mondhatjuk el a másik feladatunkról, a Kormány tevékenysége feletti ellenőrzésről. Ámbár itt is érezhető néminemű erőlködés, legalábbis erre utalnak az utóbbi időkben észlelhető kérdések, interpellációk szívóssága, valamint az elutasított válaszok. Azonban, hogy ez a kezelési mód mennyire nem megnyugtató, a múlt keddi interpellációs vita igazolja. Dragon képviselő úr mintegy éve interpellált a NÖNOV értékesítési ügyében, a választ a tisztelt Ház nem fogadta el. Nos, az ügy a bizottságok útvesztőiből most ért vissza a Ház elé. Nem tudom, kit nyugtatott meg a dolgok ilyetén történő elintézése. Éppen ezért, illetőleg a hozzá hasonló semmittevés helyett a valós, hites munkával kell ellenőriznünk a Kormánynak a tevékenységét, hiszen rajtunk a választóink szeme, figyelik minden lépésünket, s nekik felelősséggel tartozunk. Nézzük az előterjesztéseket sorjában. Soós Károly Attila képviselő úr interpellált az Ybl Bank ügyben. Felelőtlenséggel, hanyagsággal, betéti szabálytalanságokkal, összeférhetetlenséggel, a felügyelet, illetőleg a kormányfelügyelet elmulasztásával, a Kormányt mintegy két és fél milliárd forint végleges veszteséggel vádolva. Dr. Mádl miniszter úr kapta meg a megtisztelő válaszadó feladatot. A válasz elfogadhatatlan, szegényes volt. A Ház elutasította. Szerintem nem is a miniszter úr válasza volt ez, nem az ő stílusa. Hitem szerint ő maga sem fogadta volna el. Nos hát, hiszi azt valaki, hogy az állampolgár, a kisnyugdíjas, aki nem tudja kiváltani a gyógyszerét, a fiatal pályakezdő, aki nem kap munkahelyet, ezzel a válasszal meg van-e nyugodva? S én ezt a kérdést még egy másik oldalról is kénytelen vagyok megközelíteni. A sajtó nap nap után tele van különböző banki problémákkal, gazdasági gondokkal. Ha itt nem történik valami komoly fellépés, megítélésem szerint bizonytalanság kaphat szárnyra, s ez beláthatatlan következményekkel járhat. Bizottság kell, tényfeltárás kell, és a felelősség megállapítása. Dr. Kóródi Mária képviselőnő a munkaügyi tárcánál észlelt hiányosságok, törvénysértések, mérlegvalódiságok megsértése, szabálytalan pénzkezelések tárgyában interpellált, több százmillió forint értékű nagyságrendben. A képviselőnő keményen fogalmazott, mintegy két évig terjedő szabadságvesztés megemlítésével. Ők a jogászok, ők tudják. Mivel azonban az előterjesztés egészségi oknál fogva többszöri átütemezést igényelt, a témát más bizottságok már erősen kicsontozták, így nem látom értelmét az üggyel foglalkozni. De kérem a tisztelt Házat a bizottság felállítására. Dr. Balás István képviselő úr dr. Szabó Tamás miniszter úrhoz a Miskolci Vendéglátóipari Vállalat értékesítése tárgyában interpellált. A Ház a választ nem fogadta el. Balás képviselő úr mint gyakorló jogász szintén keményen fogalmazott, több százmilliós károkozásról beszélt, bűncselekménynek nevezte az esetet. Dr. Szabó miniszter úrtól már megszoktuk az érveket: nem adtak többet a vevők. Magam nem kívánok a részletekbe menni, ez nem is fontos. A lényeg: dr. Szabó Tamás miniszter urat hétszer szavazta le a Parlament, ez tény. Megítélésem szerint hétszer szavazta le a Kormányt, ez is tény. Az illetékesek, a miniszterelnök úr még nem vonta le a következtetést. Tisztelt Ház! A mi dolgunk az, hogy ebben a témakörben nagyon gyorsan és nagyon határozottan lépjünk. A parlamenti bizottság felállítása elkerülhetetlen, amely feltárja a tényeket, megállapítja a felelősséget, egészen az esetleges miniszterelnökségi felelősségig. Amennyiben ezt a folyamatot nem vagyunk képesek kezelésbe venni, ellenőrzés alá vonni, hamarosan kiírhatjuk a határállomásokon, hogy ez az ország elkelt. Tisztelt Ház! A bizottság felállítása és a tényfeltárás egy fonalat adhat a kezeinkbe, melynek felgombolyításával eljuthatunk a vonalon egészen a növényolajig. Kérem és javaslom a bizottság felállítását. (15.40) A Kaposvári Húskombinát lehet sokak számára megunt falat, lehet politikai önmutogatás, esetleg Kormány elleni berzenkedés, azonban a vonzáskörébe tartozó termelőknek pontosan fizető partnere, vevőinek korrekt szállítója, a dolgozóknak pedig kenyéradó gazdája volt. Ennyit tudunk róla, magam is, mint partnere magántermelőként, illetve gazdasági vezetőként; hogy ez az üzem megfontolatlan beruházásról, mint ahogy ezt dr. Szabó János földművelésügyi miniszter úr mondta - szerintem ez nem az ő véleménye, nem is lehet, hanem a súgóié, szóval ezt ki kell vizsgálni. Ki kell vizsgálni: igaz-e, hogy az üzem három nemzetközi vizsgán megfelelt? Igaz-e, hogy vevői voltak az USA-ból, a NATO-ból, az arab világból? Ha ez a beruházás netán megalapozatlan volt vagy akkor sem volt rá szükség, amikor létrehozták, még nem ok arra, hogy erre a sorsra juttassák. Ez az üzem termelt - legalábbis kintről nézve. Minden bizonnyal voltak beruházási, pénzügyi gondjai, csakhogy ez nem a partnerek, hanem a felügyelet dolga lett volna. Mi is történt tulajdonképpen? Dr. Raskó államtitkár úr bevezetett egy új alkalmassági vizsgát a mezőgazdasági és élelmiszer-ipari vállalatok vezetői körében. Ezen a vizsgán a Kaposvári Húskombinát igazgatója nem felelt meg a követelményeknek. Idáig rendben is van, mindennapi dolog. De az a tény, hogy az alkalmatlan vezető még hónapokig a vállalat élén állt, ez már megdöbbentő. Hogy lehet úgy dolgozni vagy dolgoztatni, ha a vezető alkalmatlan? (Közbeszólások: Idő!) A megbuktatott vezető most már ütemesebben dolgozik, természetesen magának. Szervezi a kft.-ket. A vállalatnál belső mozgolódás, interpellációk tömege, elutasító válaszok következnek. A hozzám eljuttatott belső ellenőrzési rendészeti jelentésköteget személyesen adtam át a belügyminiszter úrnak - pontosan egy éve. Eredmény: semmi. Ha csak az nem, hogy az üzem teljesen szétesett, a termelők és a dolgozók pedig kétségbeesetten figyelik az eseményeket. (Dr. Horváth Balázs: Idő!)