Király B. Izabella (MDF)

1993. május 9.

KIRÁLY B. IZABELLA (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A magyar-ukrán alapszerződés múlt heti vitájában többen említettek gyakorlati példaként különböző kétoldalú alapszerződéseket. Nem hivatkozott azonban senki sem a Kuril-szigeteket hoszszú évtizedek óta türelmesen és békésen, de rendkívüli következetességgel visszakövetelő Japánra, vagy a zsidó nemzet büszkeségére, a 2000 év után a semmiből újra létrehozott Izraelre. Ugyancsak nem szólt senki a két világháború közötti magyar külpolitika aktivitásáról és világos stratégiájáról, melynek segítségével a világ tudomására szándékozták hozni a magyar nemzetet és Magyarországot ért sérelmeket és minden lehetőt megtettek ezen sérelmek orvoslásáért. A mostani passzív, sőt defetikus külpolitika a magyarság számára elfogadhatatlan, mert nemzetünk fokozatos felmorzsolódását elősegítő, alapvetően hibás stratégiára épül. A térség 75 éve állandósult problémáit vizsgálva újra és újra felröppen a határrevízió és az irredentizmus vádja, természetesen a területének kétharmadától megfosztott Magyarországgal szemben. Irredentizmus és határrevízió iránti törekvések csakugyan voltak már a XIX. században, de nem Magyarország, hanem elsősorban az 1859-ben létrejött Románia részéről. Az irredentizmust és területi revízió iránti igényt emlegetni Magyarország részéről merő képtelenség, mert a közép-európai területrendezés világpolitikai léptékű kérdés, hatásaiban a térségen messze túlmutató fontossága szükségszerűség. Közép-Európa elmúlt 73 évét tehát világpolitikai szempontok alapján kell megvizsgálni. A Kárpát-medence egy országnak született. Olyan országnak, melynek önellátásra képes gazdasága, egységes, szerves társadalma, színes, életerős kultúrája volt, demokráciája és toleranciája példamutató. Feldarabolása és életképtelen államalakulatok létrehozása csak feloldhatatlan feszültségeket teremtett, amiket a kommunizmus még tovább tetézett. Mára széthullottak a trianoni döntéssel létrehozott mesterséges államalakulatok, mint Jugoszlávia és Csehszlovákia. De Románia mai Erdély-politikája, erőszakossága is szomorú bizonyítékai a példátlanul magyarellenes és végzetesen hibás területi döntéseknek. A világnak azonban az az érdeke, hogy megszűnjenek a feszültséggócok. Erre Közép- Európában csak egy lehetőség van: a Kárpát-medence békés újraegyesítése etnikai összetételre való tekintet nélkül, hiszen valóban demokratikus országokban ez nem gond, tehát visszaállítani ezer évig fennállt formájában, hogy a térség visszanyerje területi, gazdasági, társadalmi és érzelmi egységét, és ezáltal ismét a térség nyugalmának, békéjének, gazdasági jólétének biztosítéka legyen. Ezt kell megértenie a nagyhatalmaknak, s ennek a megértését kell zászlajára tűznie egy nemzetérdekű, a térség nyugalmáért, békéjéért egyaránt felelősséget érző magyar külpolitikának. Azt javaslom tehát, hogy amennyiben nem marad ki a 2. cikk (2) bekezdése a magyar-ukrán alapszerződésből, akkor az Országgyűlés ne ratifikálja azt. Köszönöm a figyelmet! (Szórványos taps.)