Prepeliczay István (EKgP)
PREPELICZAY ISTVÁN (FKgP): Tisztelt Elnök Úr! Miniszterelnök Úr! Külügyminiszter Úr! Képviselőtársaim! Nehéz felszólalni egy olyan profi, évtizedes múltú külpolitikus után, mint Tabajdi Csaba. A szakmai észrevételeket, amiket én amatőr politikusként észrevettem, ő tulajdonképpen el is mondta. Abban is igaza van, hogy a felszólalók bizonyos csoportérdeket képviselnek. Csak ott téveszt, hogy ez a csoport a magyarság csoportja. Ha ő ebben nem érzi benne magát, akkor ez nagyon szomorú. (Zaj. - Egy hang: Más karámba menj!) A szerződéssel kapcsolatban. Az ukrán nagykövet úr csalódottságának adott hangot, hogy a Parlamentben ez a vita kialakult. Ezt a csalódottságot én tökéletesen megértem. Én is csalódott vagyok. Csalódott vagyok, mert ezt a szerződést 1991. december 6-án aláírták. Erről a szerződésről nem tudott a Parlament, nem tudott a Parlament külügyi bizottsága, erről a szerződésről nem tudtak a koalíciós partnerek. Ezt a szerződést az ukrán parlament ratifikálta +92 nyarán. Erről a ratifikálásról nem tudott a Parlament, nem tudott a külügyi bizottság, nem tudtak a koalíciós partnerek. Elénk ez a szerződés most mint a bűvészcilinderből a nyúl került ide, és most tudtunk megdöbbenni a szerződésen. Mi az alapvető baj evvel? Én pillanatnyilag a legnagyobb bajnak a következőt tartom: miután múlt héten bebizonyosodott, hogy ezzel a szerződéssel kapcsolatban magán a kormánykoalíción belül súlyos kifogások vannak, a legnagyobb baj, hogy ez ezen a héten megint napirendre került. Én ugyan nem vagyok történész, mint Kormányunk nem egy tagja, de hiányos történelmi ismereteim arra utalnak, hogy valamikor utoljára összeütközésünk az utolsó Árpád-házi király idején volt a Kijevi Fejedelemséggel; azóta nekünk Ukrajnával bajunk nem volt, reméljük a jövőben sem lesz. Az a kapcsolat, ami az ukrán kormány és a mi Kormányunk között fennáll, feljogosította volna a Kormányt arra, hogy ezt a viharokat kiváltó szerződést vegyék le a napirendről. Próbáljanak ukrán barátainkkal beszélni. Hisz nagyon jól tudjuk, hogy a környékünkben kisebbségben élő magyarságok közül, talán a szlovéneket leszámítva, az ukrán magyarságnak a legjobb a helyzete. Az ukrán kormánnyal nagyon jó kapcsolatunk van. Ukrán barátainknak nyilván meg lehetett volna magyarázni, hogy miért érint magyar sérelmeket ez a szerződési pont, és nyilvánvaló, ukrán barátaink belementek volna, hogy ezt a pontot olybá módosítsuk például, hogy a két kormány kötelezi magát, hogy erőszakkal nem lép fel a határok megváltoztatásáért, ami végeredményben a helsinki alapokmánynak a követése. De egyébként Katona Tamás képviselőtársam - sajnálatosan nincs itt - érvrendszerét érzem itt nagyon veszélyesnek és nagyon hibásnak, amikor azt mondja, hogy erre azért volt szükség, mert Ukrajna akkor még nem önálló állam lévén nem írta alá a helsinki alapokmányt. Nem tudom, nem vagyok külpolitikus, de azt hiszem, az utódállamok bizonyos kötelezettséget kell hogy vállaljanak. De ha nem, mi akadályozza meg Ukrajnát abban, hogy pótlólag csatlakozzon a helsinki alapokmányhoz. Miért kell ezt egy külön szerződésben nekünk rögzíteni? Ami külön szerződésben rögzítésnek a következő borzalmas nagy veszélye van: hát aláírta Szlovákia a helsinki alapokmányt? Aláírta Szlovénia a helsinki alapokmányt? Aláírta Horvátország a helsinki alapokmányt? (Jeszenszky Géza: Valamennyien aláírták már!) Lehet, hogy ők már alá. De mi történik? Románia is aláírta. Igaz, nagyon későn annak idején, erre mind emlékszünk, hogy nagyon sokáig húzódott a román aláírás. De a következő támadás onnan jön, hogy ők is követelni fogják, hogy ilyen kizárólagos külön szerződést kössünk, mert immár bebizonyosodott a magyar külpolitika területrabló politikája, mert velük külön nem vagyunk hajlandók ilyet aláírni. Ez egy továbbgondolandó ebben az egészben. Én nem hiszem, hogy a hozzánk nagyon barátságos ukrán kormány ne menne bele ennek a 2. pontnak egy ilyen értelmű módosításába, ami kimondottan az erőszakos határincidensek irányába tevődik. Így ezt a szerződést, azt hiszem - Balogh képviselőtársam ugyan ez ellen tiltakozott - de azt kell mondjam, és most nem a Torgyán úr pártja képviseletében szólalok fel, hanem az 1930-as kisgazdaprogram nyilatkozatával, aminek első mondata pontosan úgy hangzik, amelyik minket arra determinál, hogy a valódi Kisgazdapárthoz ragaszkodó képviselők ezt a szerződést ilyen formájában elfogadni nem tudjuk; és nagyon kérem külügyminiszter urat, vizsgálja felül azt a lehetőséget, hogy netán az ukrán kormánnyal egy ilyen, a 2. pontra vonatkozó apróbb módosítást kíséreljen meg elfogadtatni, és akkor semmi akadálya nem lesz, hogy ez a Parlament elfogadja, mert hisz Ukrajnának és Magyarországnak közös érdeke, hogy az elmúlt évtizedek rettenete után kilábaljon abból a helyzetből, amibe került, hogy egy nyugati normális világhoz csatlakozva próbáljuk Európát együttesen felhozni a megfelelő szintre. (18.10) Azt hiszem, együttműködésünk egy ilyen apróságon nem szabad, hogy megbotoljon. Ebben a formájában azt hiszem, a képviselőcsoportunk többsége - van kisebbség, aki igen, de többsége - nem tudja támogatni, pontosan az 1930- as pártprogram alapján ezt a szerződést. (Taps.)