Pesti Ferenc (MDF)
PESTI FERENC (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az emberi élet és egészség értékét pénzben szinte nem is lehet kifejezni, de vannak ügyek, amelyek pénzbeli értékét megközelítően meg lehet határozni: ilyen a munkavédelem ügye. Megszereztem néhány adatot a társadalombiztosítástól, hogy az elmúlt esztendőben üzemi baleseti kártalanításokra és táppénzre milyen összegeket fizettek ki. A baleseti kártalanításokra kifizetett 2,9 milliárd forint, plusz a baleseti táppénzre kifizetett 1,6 milliárd forint 1992-ben összesen 4,5 milliárd forint volt - ami a szűkös társadalombiztosítási költségvetést figyelembe véve óriási összeg. A társadalombiztosítást ért káron - tehát mindannyiunk kárán - kívül lehetne beszélni az egyént, a vállalkozást, a vállalatot, a családot ért tovább gyűrűző károkról, amelyek összege éves szinten becslésem szerint megközelítheti az 50 milliárd forintot is. Ezért fontos, hogy a Parlament egy praktikus és a jövőbe is mutató, a munkavállalók és a munkáltatók, a társadalombiztosítás számára is jól használható törvényt alkosson. A jelenlegi jogszabály, a munkavédelemről szóló 47/79-es minisztertanácsi rendelet, össze sem hasonlítható a most tárgyalt, a munkavédelemről szóló törvényjavaslattal. A régi rendelet igen jelentősen korszerűsített változata az új törvénytervezet. Korszerű, mert beépíti a nemzetközi elveket és gyakorlatokat, korszerű, mert áttekinthető rendszerbe foglalja azokat a kötelezettségeket, amelyeket kioszt a nemzetgazdaság új szereplőire: az államon kívül a munkáltatókra, a munkavállalókra, az érdek-képviseleti szervezetekre. A törvényjavaslat fontosságáról és erényeiről ennyit kívántam elmondani. Most engedjék meg, hogy általánosságokban és nem részletezve néhány hiányosságra is felhívjam tisztelt képviselőtársaim figyelmét: 1. A törvényjavaslat előírásainak megsértőivel szemben szankcionális szabályok nem szerepelnek az előterjesztésben. 2. A törvényjavaslat érdemi részét nem érinti, de alapállását és további fejlődési irányát jobban szemléltetné, ha a címét megváltoztatnánk - erről a részletes vitában beadott módosítás alapján majd szólok. 3. A törvénytervezet az alapvető politikai program kialakítását mint állami feladatot megjelöli, de ennek felelősét nem nevesíti. Kitől kérheti majd számon a Parlament az egységes munkavédelmi politika hiányát? 4. A munkavédelmi információs rendszer kialakítása és működtetése ugyancsak állami feladat, de az egységes és szemléletében összerendezett információszolgáltatás esetleges hiányosságai kitől kérhetők számon? Az egységes állami feladatok felsorolásánál közvetlenül kellene nevesíteni a végrehajtás felelőseit. 5. Hiányzik az állami feladatok végrehajtásáért felelős szervek sorából a társadalombiztosítás, pedig ez az intézmény viseli a munkavédelmi helyzet alakulásának minden pénzügyi kockázatát. Ez a tény mindaddig nem lesz kimutatható, amíg a társadalombiztosítás balesetbiztosítási ágazata - mint harmadik biztosítási ág - el nem különül. 6. Hiányzik a felsorolásból az Orvosszakértői Intézet is, ahol minden baleseti és foglalkozási eredetű kárigénylő vizsgálatra kerül. 7. A munkahelyi egészségkárosodások gyógyításának, kártalanításának költségeit ki kell mutatni. Ezt törvényi rendelkezéssel kell biztosítani, mert az önkormányzati igazgatású társadalombiztosítás sem szakhatósági utasításnak, sem miniszteri rendeletnek nincs alávetve. A társadalombiztosítás baleseti ellátásai az 1975. évi II. törvény megszületése óta lényegében változatlanok. Jelenleg is a régi alapelvek szerint történik minden. Akkor még az állam volt a munkáltató és a tulajdonos egy személyben, és a társadalombiztosítás jelentős költségvetési támogatást kapott. Ezért, akár biztosítási jogviszonyra épülő ellátásnak, akár szociális segélyezési ellátásnak értelmeztük, formálisan mindenki a saját szerepkörében volt. A helyzet alapjaiban változott: az állam már nem az egyedüli munkáltató, már nem tartozik helytállni a más munkáltatónál elszenvedett baleseti kárért, és erre a költségvetéstől elkülönített, önkormányzati igazgatás alatt álló társadalombiztosítási alapokat sem kötelezheti. Ha a kormányzat úgy tekinti, hogy a baleseti ellátások a szociális gondoskodás körébe tartoznak, akkor ennek pénzügyi fedezetét a költségvetés keretei között kell megteremteni. Ha viszont a baleseti ellátásokat biztosítási jogviszonyra kívánja alapozni, akkor erről törvényben kell rendelkezni. Az itt fölvetett problémakör szervesen kapcsolódik a munkavédelem érdemi aktusaihoz. A társadalombiztosítás baleset-biztosítási ágazatának érdeke és kötelessége lesz, hogy a munkahelyi körülményeket a balesetbiztosítási kockázat szempontjából minősítse, és ennek alapján törvényi szabályozásban megszabott keretek között, a kötelező baleset-biztosítás járulékait az egyes munkáltatókra kivesse. A járulékosztályok kialakításával és az osztálybasorolás feltételeivel pénzügyi kényszert alkalmazhatunk a munkavédelem tökéletesítésére. Ennek érdekében mind a munkabalesetek és foglalkozási megbetegedések kivizsgálásában - 64. � (4) bekezdés -, mind a munkavédelem hatósági felügyeletében - 81. � (1) bekezdés - a balesetbiztosítás képviselőinek is fontos szerepük lesz. Ezt a szerepkört ennek a törvénynek is tartalmaznia kell. (12.20) A munkavédelem hatósági rendszere az egyetlen járható út a piacgazdaság független szereplőinek kormányzati befolyásolására. Ezért a munkavédelmi és környezetvédelmi jogszabályok a legtöbb országban a hatósági jogosítványokat maximálisan igyekeznek kiterjeszteni. Más kérdés, hogy ezeket a tételes szabályokat milyen szigorral alkalmazzák. Elég a nyugat-európai országok húsembargójára gondolni, úgy tudom a kéthetes karanténmegfigyelés az állat- egészségügyi előírások között eddig is szerepelt, csak nem érvényesítették. A megfelelő kormányzati pozíció kialakítása mellett gondolni kell a mindennapi élet követelményeinek megfelelő egészségvédelmi rendszabályok kikényszerítésére. Ezt pénzbírságokkal nehéz lesz elérni. A baleset-biztosítási járulékkulcsok rendszere sokkal biztosabb és aktuálisan adaptálhatóbb pénzügyi kényszert jelenthet. Külön megfontolás tárgyát képezi, hogy a járulékalap a bérkifizetéseken kívül más szempontokra is épülhet: vállalati vagyon, termelésintenzitás és így tovább. Ez a törvény adhat csak védelmet a nyugati államokból kitiltott technológiák importja ellen, gondoljunk itt a xilamon-, xiladekorgyártásra. Várható, hogy a vállalkozói érdekszféra minél puhább, minél enyhébb törvényt akar elérni. A nyugati harácstőke is ebben érdekelt. Ugyanakkor a komoly külföldi befektetőknek és a komoly belföldi vállalkozóknak egy erős törvény biztonságot jelenthet. Tisztelt képviselőtársaim! A rendszerváltás felemás visszhangjai között egyre jobban hangsúlyt kap az a kritikai vélekedés, hogy a munkásság, a dolgozó rétegek, a munkavállalók érdekeit a parlamenti pártok nem képviselik. A jelenleg tárgyalt törvényjavaslat egyértelműen a munkavállalók érdekeit célozza. Azért tartom fontosnak az egészséges és biztonságos munkakörülmények követelményeinek törvényi szabályozásában az általános emberi értékek védelmén túl a nemzetközi egyezmények és ajánlások lehető legszélesebb körű átvételét, mert ezzel biztosíthatjuk, hogy a jelenleg is érvényben lévő 47/1979. számú, a munkavédelemről szóló minisztertanácsi rendelet helyébe a munkavállalók érdekeit jobban szolgáló törvényt hozzunk. Ez minden parlamenti párt érdeke. A fentiek értelmében több törvénymódosító javaslatot nyújtottam be, amelyekről a részletes vitában még szólok. A 9481-es számú törvénytervezet korszerű, áttekinthető törvénytervezet, mely módosításokkal még jobbá tehető. Köszönöm, hogy meghallgattak! (Taps a jobb oldalon.)