Büky Dorottya (SZDSZ)
BÜKY DOROTTYA (SZDSZ): Tisztelt Országgyűlés! Tisztában vagyok azzal, hogy az előttünk fekvő törvény egy kerettörvény, és mint ilyen, rengeteg, több száz rendelettel és jogszabállyal egészül ki majd az idők folyamán. Azonban ebből a kerettörvényből mégis hiányzik valami, és erről muszáj az általános vitában néhány szót szólni. Nincsen szó a kerettörvényben, ebben a törvénytervezetben egyetlen szó sem esik arról a speciális védelmet igénylő munkavállalói rétegről, amelynek mások az adottságai, fizikai és lelki adottságai - nincsen szó a törvénytervezetben a nőkről. Igen, képviselőtársaim, jól sejtették, hogy ezt fogom mondani+ De nincsen szó egyébként a fiatalkorúakról sem, és nincs szó a terhesekről sem, holott azt hiszem, valamennyien egyetértünk abban, hogy más munkavédelmi előírások kell, hogy vonatkozzanak rájuk, mert mások az adottságaik, más veszélyek leselkednek rájuk, mint a férfi munkavállalókra. Ma a fizikai foglalkoztatású nők 46%-át éri valamilyen ártalom a munkahelyén; súlyos idegi, szellemi és fizikai megterhelésnek kitett munkahelyen dolgozik 12%-uk. A fizikai foglalkozású nők helyzetét rontja a műszakbeosztás, például a férfiaknál nagyobb arányban dolgoznak váltott műszakban; főleg azokra a szakmákra jellemző két- vagy háromműszakos foglalkoztatás, ahol a nők vannak többségben, ilyen például a textilipar. A vállalatok maguk döntik el, hogy melyik munkakört minősítik veszélyesnek és veszélytelennek, így egyes, túlnyomóan csak nőket foglalkoztató munkaköröket nem sorolnak a kedvezőtlen munkakörülményű munkakörök közé. Pedig az iparban dolgozó nők jelentős része - így még egyszer mondom, a textilipari dolgozók - monoton, nagy kézügyességet igénylő munkát végez szalag vagy gép mellett, ahol nagy zajártalomnak, idegi és fizikai megterhelésnek van kitéve. A munkahelyeken különleges védelmet kellene biztosítani a nőknek a terhességük ideje alatt az egészségüket veszélyeztető körülményekkel szemben. A valóság elég rémisztő, képviselőtársaim: az első gyermeküket váró terhes nők 41%-a a terhesség második felében is egészségére ártalmas munkakörülmények között dolgozik! A törvénytervezet nem hatálytalanítja az 1982/6. egészségügyi minisztériumi rendeletet, amely a nők, a terhesek és a fiatalkorúak egészségének és testi épségének védelméről szól. Ez a rendelet a következőképpen fogalmaz: "A nő és a fiatalkorú nem foglalkoztatható olyan egészségre ártalmas munkakörben, illetőleg munkakörülmények között, amelyben a munkavégzés az egészségét, a testi épségét, illetőleg a fiatalkorú egészséges fejlődését károsan befolyásolja vagy az utódokra fokozott veszélyt jelent; illetőleg amelyben mások egészségét vagy testi épségét fokozottan veszélyezteti." Ezeket a munkaköröket, illetőleg munkakörülményeket a nők, a terhesek és a fiatalkorúak vonatkozásában elkülönítve a rendelet melléklete határozza meg. Ez a melléklet több tucat olyan munkakört sorol fel, amelyben nők nem alkalmazhatók. Az 1982-es rendelettel rendkívül sok probléma van, ma már korszerűtlen, idejétmúlt több okból is. Mindenekelőtt azért, mert 1982 óta nagyon sokat fejlődött a technika, nagyon sokat változott az ipar, nagyon sokat változott a mezőgazdaság; egészen új, a korábbinál sokszor súlyosabb veszélyforrások vannak, tehát mindenféleképpen időszerű korszerűsíteni ezt a rendeletet. (12.40) De probléma volt és van a mai napig is a rendelet betarthatóságával. Hatálybalépését követően végzett speciális célvizsgálatok igazolták, hogy a munkáltatók közel 40%-a nem vagy hiányosan, kifogásolhatóan alkalmazta ezt a rendeletet. Az azóta bekövetkezett változások tapasztalataink szerint a helyzetet tovább súlyosbították. A harmadik fő probléma ezzel a rendelettel és az egész kérdésnek a megközelítésével - s ez egy nagyon súlyos dilemmám, ami nemcsak Magyarországon, hanem az egész világon jelentkezik - pedig az, hogy hogyan, milyen módon lehet megóvni a nők egészségét a munkahelyeken. Milyen megoldás az, hogy eltiltjuk a nőket bizonyos munkaköröktől, és ezzel gyakorlatilag a mai megváltozott helyzetben munkanélküliségre kell, hogy kényszerítsük őket, mert adott helyen esetleg nincsen másféle munkakör, amit betölthetnének. Tehát ez a kiszolgáltatottság különösen veszélyes, és problematikussá teszi ezt a rendeletet, és ezért nagyon jó lenne, ha a Kormány átgondolná, hogy ezzel a problémával mit tud kezdeni, hogyan lehetne előrelépni ebben a kérdésben, hogy ne váljanak a nők, a női munkavállalók a munkavédelem következtében esetleg még kiszolgáltatottabbá, mint eddig voltak. Komoly problémának látom, és itt meg kell jegyezni azt, hogy teljesen hiányoznak ma Magyarországon azok a gazdaságossági számítások, amelyekből a munkáltató megtudhatná, hogy mennyit is ér neki egy dolgozója élete, egészsége, jó közérzete. A huszadik század végén könnyen belátható az, ha a dolgozók egészséges, jó körülmények között dolgoznak, ez a munka hatékonyságát javítja, és azt hiszem, ez teljesen független attól, hogy a dolgozó férfi vagy nő. Nagyon jó lenne, ha nem kellene végigjárnunk itt Magyarországon a szabadversenyes kapitalizmus valamennyi stációját, és ott kezdhetnénk a munkakörülmények átalakítását, ahol most ma Nyugat-Európában vagy Amerikában tartanak, és innen előre tudnánk lépni, és nem kellene azon gondolkoznunk, hogy hogyan próbáljuk meg túlélni azokat a helyzeteket, amelyeket mások esetleg már több száz éve meghaladtak. Tehát pontosan mire van szükség? Mindenképpen szükség van a nők, fiatalkorúak és terhesek munkavállalásával, munkavédelmével kapcsolatos törvényi garanciákra, ezért szükségesnek látom, hogy a törvény általános rendelkezései között külön bekezdésként említés történjen az általános követelményeken túl a speciális védelmet igénylő munkavállalókkal szembeni kötelezettségekről. Szükség van a rendeletek - különösen ennek a 6/1982-es rendeletnek a - megváltoztatására, korszerűsítésére, szükség van arra, hogy valamiféle garanciáink legyenek a rendelet betarthatóságát illetően, és nagyon fontos, hogy a Kormánynak koncepciója legyen arra, hogy hogyan tudja az ilyen és ehhez hasonló rendeletekkel kapcsolatos visszaéléseket megelőzni. Én azt remélem, hogy ebben valamennyien itt a Parlamentben egyetértünk. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)