Gál Zoltán (MSZP)

1993. május 16.

DR. GÁL ZOLTÁN, az MSZP frakciójának vezetője: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Én nem Szabó Iván miniszter úr nagy ívű tájékoztatása miatt kértem napirend előtt szót, de ha már így alakult a dolog, akkor egy-két mondatot szabad legyen megjegyeznem. Az egyik: mi úgy tartjuk, hogy ehhez a nagyon átfogó és sok mindent magába foglaló tájékoztatóhoz itt most véleményt mondani talán felesleges lenne, hiszen a Parlament találkozni fog azokkal a konkrét törvényjavaslatokkal, amelyeket ez a tájékoztató itt előzetesen jelez, s frakciónk akkor el fogja mondani a véleményét. Szabó Iván nagyon érdekes tájékoztatást adott külföldi útjairól, sok szubjektív elemmel, s emiatt érzem én úgy, hogy talán két vagy három megjegyzést mégis kell tenni a tájékoztatójához. Az egyik megjegyzés: ő arról beszélt, hogy külföldi útjain jó volt magyarnak lenni, és ezeken a tárgyalásokon a külföldi partnerek, a nemzetközi pénzügyi szervek elismerték Magyarország teljesítményét. A másik megjegyzés pedig az, hogy hangoztatta, hogy a nemzetközi pénzügyi szervek által javasolt intézkedések nem egy kívülről erőltetett valamik, ezek megegyeznek a Kormány szándékaival is. Ez az a két pont, tisztelt Országgyűlés, melyek miatt a megjegyzésemet teszem, pontosan az, hogy ezek a mondatok kísértetiesen elhangzottak ebben a Házban 1978 óta. Nevezetesen az, hogy dicsérték a mindenkori magyar Kormányt a nemzetközi pénzügyi szervek, és a mindenkori magyar Kormány hangoztatta, hogy egyetért a pénzügyi szervek igényeivel. Én őszintén bízom abban, hogy az Antall-kormány talán több sikerrel teljesíti majd ezeket a szándékaival is egyező elképzeléseket. Mindenesetre még egy megjegyzést, és ezzel Szabó Iván tájékoztatóját be is fejezem; úgy tűnik számunkra, hogy az elkövetkezendő években nagyon sok magyarnak talán még hangosabban kell majd énekelni azt, hogy hozz reánk víg esztendőt. Tisztelt Országgyűlés! Ami miatt én szót kértem, az talán rövid, de nem jelentéktelen ügy, és ez a társadalombiztosítási önkormányzati választások. Arról van ugyanis szó, hogy a közelmúltig úgy tűnt, hogy az önkormányzati választásokra egyforma felelősséggel mozgósítanak a különböző politikai erők, még azok is, amelyeknek szakmai álláspontja egyébként eltért egymástól és eltért sokszor az önkormányzati választás tényétől is. Ennek az egyetértésnek, úgy vélem, nagyon nagy jelentősége van a választás szempontjából, hiszen minden párt megtapasztalhatta, hogy az egymást lejárató vitáktól az állampolgár megcsömörlik, és a hangos kampányokra egy módon válaszol, nevezetesen: nem megy el szavazni. Azért kértem szót, hogy kifejezzük reményünket a tekintetben, hogy ez az egyetértés, ami a legjelentősebb magyar politikai erők részéről megnyilvánult az elmúlt időszakban, nevezetesen arra nézve, hogy ezek az önkormányzati választások, önkormányzati társadalombiztosítási választások eredményesek legyenek, ez fennmarad még a hátralévő néhány napban is, és mindenki valóban azon lesz, hogy május 21-én, azaz pénteken eredményes önkormányzati választások legyenek. Mégis ennek a ténynek a megemlítésén kívül azért kellett ezt az egész ügyet szóba hoznunk, mert az utóbbi napokban disszonáns hangok is vegyültek ebbe a témába, felvetődtek olyan vélemények politikusoktól, másoktól, amelyek ezt az egészet egy szakszervezeti ügynek tekintik, a társadalombiztosítási választásokat összekeverik a szakszervezetivagyon-vitával, és a szakszervezetek közötti ügynek kezelik ezt az egész témát. És tulajdonképpen ezekben a véleményekben benne van az is, hogy talán nem is kellene a választóknak elmenniük szavazni. Én nagyon kérek itt a Parlament színteréről is minden józan politikai erőt, hogy a távlatokban gondolkozó politikusokra, az egyházak véleményére és minden társadalmi szervezet véleményére hallgassanak és ezeket támogassák, melyeknek az a célja, hogy eredményes önkormányzati választások legyenek, és amelynek következtében a legérintettebbeknek, a biztosítottaknak lesz lehetőségük és joguk arra, hogy beleszóljanak a társadalombiztosítás vagyonának gazdálkodásába, mértékébe, s befolyást gyakoroljanak az egészségügyi ellátásra. Tisztelettel kérek mindenkit, hogy a hátralévő napokban ennek jegyében politizáljon, és ennek jegyében biztassák, ösztönözzék az állampolgárokat, hogy menjenek el szavazni, hogy eredményes választások legyenek. Azt hiszem, hogy ez mindnyájunk közös ügye, és talán azt sem túlzás mondani, hogy nemzeti ügyről van szó. Köszönöm szépen. (Taps.)