Kuncze Gábor (SZDSZ)
KUNCZE GÁBOR (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Figyelmesen hallgattam a pénzügyminiszter úr beszámolóját, bár eleinte zavarban voltam, hogy útibeszámolóhoz van szerencsénk vagy egy kormányprogramhoz, de végül is a Nemzetközi Valutaalappal folytatott tárgyalásokról, illetve azok eredményeként az Országgyűlésre háruló feladatokról, valamint a +94-es gazdasági programról hallottunk részleteket. (15.50) Ezt a beszámolót köszönjük természetesen, és egyúttal megjegyezzük, hogy majd egy szándéknyilatkozatban kell a kötelezettségeket vállalnunk a Nemzetközi Valutaalap felé. Szeretnénk, ha ez a szándéknyilatkozat nyilvánosságra kerülne, egyrészt hogy megismerhessük, tételesen milyen kötelezettségeket vállalunk, másrészt pedig, hogy megtudhassuk, milyen gazdasági feltételrendszerben helyezi el a Pénzügyminisztérium vagy a Kormány ezt a vállalását. Ami azt illeti, volt a Nemzetközi Valutaalappal egy hároméves megállapodásunk, és erre a megállapodásra most azért volt szükség, mert az az előző hároméves megállapodás nem teljesült. Természetesen, képviselőtársaim, nem kell arra gondolni, hogy a Nemzetközi Valutaalap tönkrement és ezért nem tudja vállalni a kötelezettségeit, már ami hazánk finanszírozását illeti - itt másról van szó. Nevezetesen arról van szó, hogy a Kormány nem tudta teljesíteni abban a korábbi megállapodásban vállalt kötelezettségeit, nem tudta tartani azokat az ígéreteket, amelyeket a korábban megkötött megállapodásban magára vállalt. És nemcsak a Nemzetközi Valutaalap felé nem tudta természetesen vállalni ezeket a kötelezettségeket, mert bár ez is baj, de a kisebb baj ahhoz képest, hogy a társadalom felé tett ígéreteit sem volt képes teljesíteni. Nem állította meg 1991-ben a hanyatlást, nem volt 1992 a fordulat éve, és nem következik be 1993-ban a gazdasági növekedés. Ezek voltak röviden azok az ígéretek, amelyekről korábban rendszeresen hallhattunk, és amelyekről mindig meg kellett állapítanunk, hogy mindig a következő időszakra, a következő évre ígérték a felemelkedést. Melyek azok az okok, amelyek miatt nem volt képes a kormányzat teljesíteni ezeket az ígéreteit? Meggyőződésem - és ennek korábban többször hangot adtunk már -, hogy ennek az volt az oka, hogy a Kormány soha nem rendelkezett olyan egységes, átfogó koncepcióval, amely koncepció alátámasztotta volna az ígéreteket, a vállalt kötelezettségeket. A másik oldalról pedig - és ez következik abból, hogy nem volt egységes koncepció - politikai okokból, a koalíciós megállapodások hibáiból adódóan, valamint a koncepcióhiányból adódóan sorozatosan olyan törvényeket sikerült a Parlamenttel, a koalíciós többséggel, önökkel elfogadtatnia, amelyek a költségvetésnek egyébként sem rózsás, mindenki által ismert nehéz helyzetét folyamatosan rontották. Elég, ha itt utalok a kárpótlási törvényre, annak következményeire, a mezőgazdaságban ennek következményeire, a szövetkezeti átalakulási törvénynek a mezőgazdaságra gyakorolt következményeire; gondolok itt a világkiállítással kapcsolatos döntésre, amelynek finanszírozása még mindig megoldatlan, és még mindig nem tiszta előttünk; gondolok itt a privatizációs törvénykezés sorozatos hibáira, azokra a hibákra, amelyek az elfogadhatatlan előprivatizációs törvényben jelentek meg; azokra a törvénykezésekre, amelyek teljesen átláthatatlanná és ellenőrizhetetlenné tették a vagyonügynökség tevékenységét; arra a törvényre, amelyik létrehozta az Állami Vagyonkezelő Részvénytársaságot, jelentősen lassítva ezzel a privatizáció folyamatát, ugyanakkor egy hatalmas holdingot létrehozva, amelyik ugyanolyan újraelosztási funkciót tölt be ebben az állami vállalati körben, mint amilyen újraelosztási funkcióhoz és tevékenységhez korábban már volt szerencsénk. Hosszan sorolhatnám ezeket az intézkedéseket, és hivatkozhatnék arra, hogy minden egyes költségvetési vita kapcsán elmondtuk a fenntartásainkat, minden egyes költségvetési vita kapcsán jeleztük előre a várható problémákat, minden egyes költségvetési vita kapcsán megtettük javaslatainkat a költségvetés átcsoportosítására annak érdekében, hogy elkerülhetőek legyenek az előre látható veszélyek - soha, egyik költségvetési vita kapcsán sem osztották véleményünket, soha nem mutatott a Kormány az ellenzékkel megfelelő együttműködési szándékot. Ezzel szemben viszont elmaradtak bizonyos intézkedések; az előbb említett intézkedések rontották a helyzetet, az elmaradt intézkedések ugyancsak rontották a helyzetet+ Mire gondolok? A központi államapparátus költségeinek csökkentése nem történt meg, több alkalommal forszíroztuk+ Miniszter úr csóválja a fejét, akkor hadd utaljak arra, hogy például az 1992. november-decemberi költségvetési vitában kifogásoltuk a Hadiipari Hivatal létjogosultságát, és javaslatot tettünk annak megszüntetésére. A bizottsági vitában ezt a javaslatunkat elutasították, sokat és hosszan hallhattunk a Hadiipari Hivatal fontosságáról. Most, amikor bizonyos személyi ellentétek miatt kínossá vált a Hadiipari Hivatal vezetője, akkor rögtön megtalálták a módját az eltávolításának - én is tudom egyébként az összeg nagyságát, csak jelzem, milyen akarat motíválja időnként ezeket a döntéseket+ A honvédelem megváltozott funkciójának megfelelően nem történt meg a honvédelem átalakítása, a haderőreform végrehajtása; ennek következtében nem alakulhatott ki egy olcsóbb, de hatékonyabb hadsereg. Nem történt meg a bankrendszer privatizációja. Nem csökkentek a magánvállalkozások bürokratikus terhei; nem egyszerűsödött az adórendszer és nem vált áttekinthetővé. Későn kerültek benyújtásra a kisvállalkozások hitelfelvételeivel kapcsolatos bankgaranciával foglalkozó törvények. Sorozatosan elmaradt azon törvények meghozatala, amelyek a miniszter úr által is szorgalmazott infrastruktúra beruházásokat felgyorsították volna. Hadd emlékeztessem önöket arra, hogy a távközlési törvény és egyáltalán a teljes távközlési piac újraszabályozása nem történt meg. Immáron három éve nem képes bejönni az országba az a jelentős számú működő tőke, amely képes lenne arra egyrészt, hogy ezt a távközlési piacot egy európai szintre felhozza, lehetőséget biztosítva ezzel további vállalkozások számára tőkebefektetésre Magyarországon; másrészt pedig a több száz milliárd forintos befektetéssel rövid idő alatt munkahelyet teremtve. Hadd utaljak arra, hogy most már másfél éve fogadtuk el a koncesszióról szóló törvényt - a mai napig csak a Győr-Hegyeshalom autópálya-szakaszon sikerült szerződést kötni, a többi területen még meg sem történt a koncessziós pályázatok kiírása. Mindezek következtében arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy az az intézkedéscsomag, amely nagyon kemény, és amelyet a miniszter úr természetesen igyekezett ostyába becsomagolva beadagolni számunkra, teljesen egyértelműen a Kormány által teremtett helyzet felszámolására irányuló intézkedési terv, a Kormány által teremtett feltételek megelőzésére, illetve kezelésére szolgálnak ezek az intézkedések. A miniszter úr beszélt arról, hogy kellenek ezek az intézkedések. Én azt szeretném elmondani, hogy szerintünk miért kellenek intézkedések egyáltalán - ugyanis a helyzet az, hogy amit itt hallottunk, abból az egyik oldalon egy szigorú intézkedéscsomag, a másik oldalon pedig egy nem konkretizált, formába nem öntött ígérethalmaz kerekedett ki. Abban az esetben, ha ezek az intézkedések a jelenleginél hatékonyabb foglalkoztatást hoznak, abban az esetben, ha a likviditási gondokkal küzdő, de egyébként életképes vállalatok helyzetének a javítását eredményezik, abban az esetben, ha a vállalkozások, kisvállalkozások számára megfelelő teret biztosítanak, abban az esetben, ha ösztönzik a befektetéseket, abban az esetben, ha valóban elősegítik az infrastrukturális beruházásokat - ebben az esetben van értelme ilyen intézkedéseket hozni. Akkor, ha látjuk ezeknek az intézkedéseknek a biztosítékát - és ehhez valóban arra a törvénycsomagra van szükség, amiről a miniszter úr beszélt -, megfelelő tárgyalási alapnak tekinthetjük ezeket. Jelenleg azonban úgy látjuk a kérdést, hogy a Kormány most szándékozik benyújtani a társadalomnak az elmaradt intézkedéseiből, illetve az ezek feldolgozása miatt szükségessé vált számlát, és erre a számlára kéri az Országgyűlés aláírását. Ezt azonban csak úgy, a konkrét javaslatok ismerete nélkül természetesen nem fogjuk felajánlani önnek. (16.00) Végül, tisztelt miniszter úr, hadd hivatkozzam önre. Az imént azt mondta, hogy "betölteni jöttem a törvényt". Ezt a Megváltó mondta, talán tudják képviselőtársaim, és a miniszter úr nyilván nem a Megváltóhoz akarta magát hasonlítani, hanem csak a keresztre feszítésre akart utalni. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Derültség és taps a bal oldalon.)