Kulin Sándor (MDF)
DR. KULIN SÁNDOR (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! A szociális és egészségügyi miniszter 1988. évi 10. számú rendeletében rendelkezett magyar állampolgárok külföldi gyógykezelésével kapcsolatos kérdésekről. E rendelet szabályozza többek között, hogy mikor indokolt a biztosított magyar állampolgár külföldi gyógykezelése, illetve, hogy milyen orvosi javaslat kell a külföldi gyógykezelés elindításához. E rendelet szerint a társadalombiztosítás költségvetésében e feladatokra célelőirányzat szerepel. Ezzel kapcsolatban kérdéseim: Az elmúlt évek tapasztalatai szerint a költségvetési célelőirányzat az igények kielégítésére elégséges volt-e? Kellett-e jogos igényt költségfedezet- hiány miatt elutasítani? A támogatás mértékéről jelenleg és a jövőben ki vagy milyen szerv dönt? A nyilvánosság előtt ugyanis gyakran szerepelnek megrázó felhívások külföldön történő életmentő jellegű gyógykezelésre irányuló adakozásra. Kérdéseim: Ezekben az esetekben az orvosi szakvélemény nem támasztja alá a külföldi gyógykezelést, tehát szakmailag nem indokolható igényről van-e szó vagy költségfedezet-hiányról? A fentieken túlmenően megkérdezem, hogy ideiglenes vagy tartós jelleggel külföldön tartózkodó magyar állampolgárok akutan indokolttá való egészségügyi ellátása finanszírozásának mi a törvényes rendje? Kérem miniszter úr válaszát. (Taps.)