Török Ferenc (SZDSZ)
DR. TÖRÖK FERENC (SZDSZ): Köszönöm, Elnök Úr, a szót, és tényleg röviden szeretnék szólni. Az időlegesen állami tulajdonban lévő vagyon értékesítéséről, hasznosításáról és védelméről szóló 1992. évi LIV. törvénynek azt a rendelkezését szeretném módosítani önálló képviselői indítványommal, amely a nyilvános pályázatokkal kapcsolatos közzétételi határidőt 15 napról 30 napra emelné fel. A jelenleg kialakult banki ügyintézés ugyanis nem teszi lehetővé, hogy egy alacsonyabb saját tőkével rendelkező vállalkozó is 15 nap alatt tudjon intézkedni a pályázat elnyeréséhez szükséges hitelforrásról. Ennek következtében a kisvállalkozók kirekesztődnek a pályázati lehetőségből. Köztudott, hogy sok esetben még a 30 nap sem elegendő a banki ügyintézéshez, de az esélyegyenlőséget növeli a pályázat benyújtására nyitva álló határidő felemelése. Nemrég fogadta el az Országgyűlés a hitelgarancia alapról szóló törvényt, megalakult a Hitelgarancia Rt., ennek a létrehozása csak még hosszabbítja az ügyintézést, és nem segíti a vállalkozóknak hitelhez való jutását. Több választópolgár fordult hozzám ebben a kérdésben, erre és még egy másik jelenségre is felhívta a figyelmemet. Ez utóbbival kapcsolatban én is elkezdtem figyelni ezeket a pályázati felhívásokat, s a következőt tapasztaltam. Ha kettébontom a meghirdetett pályázatokat, voltak olyan pályázatok, amelyek 5-6 héttel előbb is megjelentek a napilapokban, és voltak olyan pályázatok, amelyek nagyon szorosan tartották be a törvény által előírt határidőket. Voltak olyan pályázatok, amelyek nagyon eldugva jelentek meg ezekben az újságokban. A helyi vállalkozók sokszor nem is tudtak vagy csak nagyon késve értesültek a környezetükben lévő vagyon értékesítéséről. Az is érdekes volt, hogy általában - és azt nem állítom, hogy minden esetben így történt, de nagyon sok esetben úgy történt - azok a vagyontárgyak, amelyeknél nagyon szűkre szabott volt a határidő, nagyon olcsón cseréltek gazdát, olyan vállalkozók tudták ezeket csak megvásárolni, akik előre tudtak ennek a vagyonnak az értékesítéséről, hiszen a többi kisvállalkozónak nem volt módja arra, hogy a megfelelő hitelforrást, a megvásárláshoz szükséges pénzeszközöket előteremtse. Azokban az esetekben, ahol hosszú volt a határidő, azok általában értéktelenebb vagyontárgyak voltak, sokszor nem is cseréltek gazdát a pályázat ellenére. Én úgy gondolom, hogy nemcsak a határidő rövidsége, hanem a határidő meghosszabbításából a korrupció egyik melegágya válhat ilyen értelemben a közzétételi rendszer részévé, ha nem történik meg ez a változás. Én nem hiszem, hogy nekünk, jogalkotóknak a szándékunk annak idején arra irányult volna, hogy ez megtörténjen. Én kérem, hogy az önálló képviselői indítványomat ezzel kapcsolatban támogassa a Ház. (Taps.) (10.50)