Szabó Lukács (MDF)
SZABÓ LUKÁCS (MDF): Köszönöm a szót, Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt héten nagy megdöbbenést váltott ki a mezőgazdasági bizottság tagjaiban, és azt hiszem, nem túlzok, ha azt mondom, hogy több százezer érdeklődőben és érdekeltben is, akik meghallották, hogy két miniszter nyilatkozott, miszerint a Kormány már jóval korábban döntött arról, hogy nem támogatja a szövetkezeti törvény módosítását. Úgy gondolom, hogy az említett kormányülésen részt vett a földművelésügyi miniszter, és annak ellenére megdöbbentő ez a határozat. Ha viszont nem vett részt, akkor az az érdekes és az a sajnálatos, hogy ez a döntés megszületett. Ugyanis ott el kellett volna mondania a földművelésügyi miniszter úrnak, hogy a mezőgazdasági bizottság hatpárti egyeztetéssel már február óta munkálkodik a szövetkezeti törvény változtatásán. Az üzletrész-tulajdonosok - legyen az külső vagy belső - problémakörének a rendezése és a törvénymódosítás már a legközelebbi napokban a Ház napirendjére került volna, illetve a Ház elé került volna. (10.30) Én úgy gondolom, hogy nem szabad tovább hagyni, hogy a mezőgazdaság területén ilyen, egyre inkább elmérgesedő sebet hagyjunk tovább. Tehát mindenképpen meg kell oldani, már csak alkotmányossági szempontból is, hogy a tulajdonával mindenki szabadon rendelkezhessen. De ezt a lehetőséget úgy kell megteremteni, hogy közben ne teremtsünk sérelmet a másik oldalon, tehát közben a működő szövetkezetek is működhessenek. Azért is inkább meg kell teremtenünk, és konszenzussal kell megteremtenünk ennek a lehetőségét, mivel, sajnos, vannak olyan területek, amiknek a negatív következményei egyaránt sújtják a szövetkezőket is és az egyéni gazdálkodókat is. Ha csak arra gondolunk, hogy például az agrárolló több mint két- és félszeresére nyílt már ki, miközben a világpiaci áron kénytelen megvenni a paraszt akkor is, ha szövetkezetben van, akkor is, ha azon kívül van, valamennyi, a termeléséhez szükséges anyagot, aközben a világpiaci ár 35-40%- áért kénytelen odaadni az ő termelvényeit. Nincs olyan jól gazdálkodó ember, aki pillanatokon belül tönkre ne menne, függetlenül attól, hogy milyen tulajdonosi formában dolgozik. A második kérdés a hitel kérdése. Két éve hallunk a vidék bankjának a megteremtéséről. De két éve ez nem több, mint üres fecsegés. Miközben a mezőgazdaság nem képes hitelt felvenni, mert 28% nem realizálható a mezőgazdaságon belül. Most már nemcsak a külpiaci korlátozások és nemcsak a nyugati korlátozások érintenek vagy érinthetnek bennünket, hanem ugyanezek a buktatók most már Keletről is jelentkeznek. Ugyanis valószínű, nincs ismeretük még képviselőtársaimnak arról, hogy Oroszországba július 1-jétől csak azon termékek kerülhetnek be, amelyeket vagy az orosz minőség-ellenőrző intézet bevizsgált előzőleg, vagy egy, általuk meghatározott nyugat-európai intézet vizsgált be. Hogy ez mivel jár együtt, arról úgy gondolom, hogy nem kell külön beszélnem. Most volt kint a mezőgazdasági minisztériumból egy érdekegyeztető küldöttség, és bizonyos részeredményeket ért el ennek az enyhítésében. Ugyanígy érint mindenkit a hitelkonszolidációnak a kérdése. mert az nem lehet, hogy a bankoknak a lejárt hiteleit bevihették a hitelkonszolidációs alapba, ugyanakkor pedig a mezőgazdaságot változatlanul terhelik a lejárt hiteleknek a kamatai és a tőkéi. Összefoglalva: nem hagyhatjuk tehát, hogy a szövetkezetekből az üzletrész- tulajdonosok továbbra se juthassanak hozzá a jogos tulajdonukhoz, s olyan megoldást kell találnunk, és én úgy gondolom, hogy a mezőgazdasági bizottság, egyeztetve a tárcával, a Földművelésügyi Minisztériummal, ezt meg is találta. Tehát nem lehet, hogy továbbra is egy egyre inkább elgennyesedő sebet hagyjunk a mezőgazdaság testén, miközben alapvető kérdésekkel nem foglalkoztunk. Köszönöm szépen. (Szórványos taps.)