Mádl Ferenc
DR. MÁDL FERENC művelődési és közoktatási miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A magyar felsőoktatás sok nehézsége, az átélt történeti csapások ellenére - mindenekelőtt a tanárok és a hallgatók kiválósága és áldozatkészsége folytán - mindig nemzetközi hírnévnek örvendett. A régi századokban is. A párizsi, a bolognai és más nyugat-európai egyetemeknek nemcsak sok magyar hallgatója volt, de sok magyar professzora is. A bolognai egyetemnek - Európa első, és ezzel bizonnyal a világ első egyetemének - az 1300-as évek elején egy magyar rektora is volt, a veszprémi studium generale professzora, Dörögdi Miklós személyében. (15.50) A magyar felsőoktatás már akkor annyira európai színvonalú volt, hogy IV. László királyunk 1276. november 18-án kelt oklevelében így ír róla, konkrétan a veszprémi főiskoláról: "Tudja meg mindenki, hogy Veszprém városában a szabad művészetek, miként Párizsban, a professzorok tudományának kiválósága és a tanulók tömeges látogatása folytán egyre növekvő hírnévvel fénylettek, és az ország jogainak megőrzését szolgáló jogtudomány művelése ugyanott első rangra emelkedett." A hazai tudományosság és annak európaisága, az európaiságunk védelme az idegen támadó erőkkel szemben volt tudatos célja Pázmány Péter és Lippai György egyetemalapítóknak, amikor arról írtak a nagyszombati, jelenleg Eötvös Loránd Tudományegyetem alapító levelében, hogy a tanulókat a magyar és az európai ismeretek gyarapításával készítsék fel a társadalom, az egyház és az állam, a respublica - ahogy fogalmaztak - korszerű szolgálatára. A minőség mércéje mindig magas volt. Hírességek, Nobel-díjasok sora kapta indítását egyetemeinken. A közelmúlt nehéz évtizedeiben is a tudomány sok-sok művelője vitte sikeresen tovább a tudományos noblesse oblige felelősségét, bár a leszegényedett infrastruktúra, az alacsony életszínvonal és az önkényuralom nyomasztó terhei bénították. Békés forradalmunk szabadságot hozott diáknak, tanárnak egyaránt. Szabadságot kutatásban, tanításban, utazásban, tanulásban, az egyetemi autonómiában, általában a felsőoktatás minden területén. Ehhez a Kormány az infrastruktúra, az anyagi feltételek és a kutatási lehetőségek jelentős fejlesztését tervezi. A felsőoktatást a Kormány stratégiai ágazatnak tekinti. Milliárdok vannak evégből a felzárkózás az európai felsőoktatási alapban, az országos tudományos, kutatási alapban, ez évben a felsőoktatás a bázisellátáson túl sok milliárd forint kiegészítő költségvetési támogatásban részesül, egyebek között a hallgatói létszám emeléséhez, ennek költségeihez, és jelentős oktatói béremelésre is sor fog kerülni. A cél valóban, ahogy az egyik említett alap neve is mondja: felzárkózás az európai felsőoktatáshoz. Ehhez azonban hozzátartozik a magyar felsőoktatás jogi, szerkezeti, tartalmi megújulása és ennek korszerű követelményrendszere a törvényi rendezésben, és itt egy pillanatra megint vissza kell mennem Bolognához. 1988 szeptemberében az európai egyetemek rektorai ezen legősibb európai egyetem alapítása 9. centenáriumának méltó megünnepléseképpen Bolognában nyilatkozatot fogadtak el. E nagy jelentőségű okmányban, az európai egyetemek magna chartájában fogalmazták meg azokat a célkitűzéseket, alapelveket és ezek megvalósulásához szükséges feltételeket és eszközöket, amelyek a XXI. század európai felsőoktatását kell, hogy jellemezzék. A humanizmus jegyében fogant dokumentum alapgondolatai szinte teljesen egybeesnek a magyar felsőoktatás jelen célkitűzéseivel. Csak egy néhány mondat ebből a magna chartából: "Ennek az évezrednek a végén az emberiség jövője nagymértékben függ a kulturális, tudományos és műszaki fejlődéstől, ez a fejlődés a kultúra, a tudás és a kutatás központjaiban kovácsolódik, amelyekké az igazi egyetemek váltak. Az ismeretek fiatalok közötti terjesztésén keresztül az egyetemeknek ma már a társadalom egészét kell szolgálniuk. Az egyetemeknek a jövő nemzedékeit és rajtuk keresztül másokat a természeti környezet és az élet harmóniájának tiszteletben tartására kell tanítani" és így tovább. E chartában megfogalmazottak is példaértékkel jelzik számunkra, hogy mily fontos kérdés egy átalakuló társadalom, újjászerveződő ország életében a kultúra, az oktatás és ezen belül a felsőfokú oktatás, a tudományművelés és a kutatás intézményrendszerének átalakulása, az átalakulás irányához igazodó fejlesztés. Ennek az átalakítási folyamatnak egyik igen fontos állomása és mérföldköve a felsőoktatás jogi környezetének és szabályrendszerének újjáalakítása. A magyar felsőoktatás önálló szabályozására, bár a XIX. és XX. században történtek erre kísérletek - gondoljunk csak Eötvös József, Trefort Ágoston és Klebelsberg Kunó törekvéseire -, ilyen önálló szabályozásra mégis mind ez ideig nem került sor. A felsőoktatást vagy egyedi alapító oklevelek, egyedi törvények, vagy mint az utóbbi időkben történt, átfogó oktatási törvények részeként határozták meg. A legutóbbi, 1985-ös oktatási törvényt nemcsak túlontúl átfogó jellege miatt kell meghaladni, hanem azért is, mert az azóta bekövetkezett változások következtében olyan új igények és törekvések jelentek meg, amelyek a régi törvény alapján egyáltalán nem vagy csak nehezen kezelhetők. Úgy véljük, hogy a felsőoktatás társadalmi súlya és belső differenciáltsága immár csak a felsőoktatásra vonatkozó önálló törvény keretei között szolgálható kellőképpen. Az első kérdés, amelyről szólnom kell a törvény kapcsán, az, hogy mik e törvényjavaslat a felsőoktatás-politika által megfogalmazott legfontosabb céljai. Mindenekelőtt az, hogy szolgálják a felsőoktatás, a tudomány, ezen keresztül országunk társadalmi, gazdasági fejlődését, kultúránk felvirágzását, az élet minőségének javulását. A felsőoktatásban részt vevő oktatók és kutatók, illetve a felsőoktatás egyéb hazai és külföldi szakértői szerint is, ezzel a törvénnyel szembeni egyik legfontosabb követelmény, hogy tartsa tiszteletben a már idézett bolognai chartában is első helyen deklarált felsőoktatási önállóságot, a felsőoktatás autonómiáját, biztosítsa az ember tudományos, alkotó szabadságát. Az autonómia lényegéből következik, hogy a törvény kerettörvény legyen. Ez azt jelenti, hogy csak azok a legfontosabb szabályok és intézmények fogalmazódhatnak meg benne, amelyek az egyetemek, főiskolák alapításához és működéséhez általánosságban és garanciális szempontból szükségesek. A konkrét és a felsőoktatásban folyó szakmai tevékenységgel, az oktatással, a kutatással és a tanulással kapcsolatos további szakmai szabályok az egyetemek és főiskolák szintjén kerülhetnek kialakításra, ezeket ott kell szabályozni. Az állam csak az intézményrendszer működésének állami felelősségével, valamint az oklevelek állami elismerésével összefüggésben kap korlátozott és garanciális okoknál fogva törvényben rögzített, korlátozott beavatkozási lehetőséget. A felsőfokú képzés szakmai, illetve tartalmi jellegű befolyásolása, hogy az e kérdésekben való döntési jogosultság az intézmények, illetve a felsőoktatási tudományos szféra autonóm intézményeinek, szervezeteinek feladata. Az egyetemi autonómia államilag ellenőrzött, de önálló gazdálkodást is kíván. Ebben tervezhetők az állami szerepvállalás, az állami támogatás mértéke és feltételei, amelyben tisztázottak az intézményi forrásbővítés és vállalkozás lehetőségei is. További lényeges célkitűzésként fogalmazható meg az egyetemek, főiskolák szervezeti és felügyeleti széttagoltságának megszüntetése, valamint az oktatás és tudományos kutatás integrálása. Sajnos, a magyar felsőoktatást jellemezve elmondható, hogy a sok kis intézményből álló széttagolt hálózat következtében a hazai egyetemek és főiskolák harmad-, negyedakkora hallgatói létszámmal és torzabb, beszűkítettebb szakválasztékkal, szakiránnyal működnek, mint a nyugat-európai partnerintézmények. Úgy tűnik, a szükségesnél, illetőleg az egészségesnél nagyobb arányban alakultak ki egy vagy két területre specializálódott szakegyetemek. Az intézmények közel felének nappali tagozatos hallgatói létszáma kevesebb az ötszáz főnél, és elenyésző az ötezer fő hallgatót befogadni képes egyetemeink száma. A tudomány és a felsőoktatás fórumai, valamint a kormányzat is úgy gondolja, hogy a tudományágak és képviselőik hatékonyabb együttműködése, az anyagi erők gazdaságosabb hasznosítása, valamint az európai felsőoktatási hálózathoz való+(A hangosítás megszűnik. - Zaj. - Közbeszólások: Elment a hang!) + Elment a hang! Megvan! (A hangosítás ismét működik.) (16.00)