Kálmán Attila (MDF)
DR. KÁLMÁN ATTILA művelődési és közoktatási minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A szociológusképzés a hatvanas évek végén, a hetvenes évek elején indult újra Magyarországon, a második világháborút követő koalíciós évek tiszavirág életű kezdeményezése után. A szociológia tipikusan polgári tudománynak minősült, ezért a marxista szellemű képzés és kutatás évtizedekig nem is próbálkozott saját képére alakítani ennek a tudománynak az ismeretrendszerét. Igaz, hogy a tantárgy újbóli bevezetésekor a szociológiaoktatás a marxizmus-leninizmus tantárgyak között kapott helyet, ennek ellenére nem vált a politika szolgálóleányává. Bizonyítja ezt a hetvenes években a szociológusok ellen folytatott hadjárat is, melynek folytán többen, így például Kemény István, Szelényi Iván és mások külföldre kényszerültek, többen állásukat vesztették. Az ideológiai diktatúra oldódásával párhuzamosan a marxizmus klasszikusainak társadalomelméleti tézisei mellett a polgári társadalomfilozófia és elmélettörténet más irányzatai is helyet kaptak az oktatásban. A nyolcvanas évek közepére a könyvkiadás is igyekezett hozzáférhetővé tenni a nemzetközi szakirodalomban számon tartott legfontosabb munkákat, tehát a felsőoktatás többé-kevésbé követte a szociológia legújabb eszmeáramlatait. A politikai rendszerváltás előtti években éppen mint a kompromittálódott ideologikus szakokat helyettesítő tudomány vált a szociológia az értelmiségképzés egyik általános ismeretrendszerévé. A váltás során néhány, korábban a marxizmus iránt elkötelezett oktató igyekezett szociológussá válni. Azt szoktam mondani, hogy ezen a területen is néhányan úgy megszaladtak a damaszkuszi úton, hogy túlhaladtak a városon. De ez nem egyenlő a szociológia ideológiai megszállásával, hiszen többnyire a korábban háttérbe szorított szakemberek váltak vezetőkké ebben a szakmában. Természetesen célszerű támogatni az eltérő szakmai irányzatok, műhelyek, iskolák kialakítását, ezek nyomán egészséges szellemi megújulás remélhető. De ezt bízzuk rá az egyetemekre. Az oktatógárda kirostálására adminisztratív eszközöket nem lenne célszerű alkalmazni. Sőt, nem is lehet, mert ez ellenkezik az intézményi függetlenségről vallott elveinkkel. Megoldást a felsőoktatási törvényben körvonalazott szakmai követelmények következetes érvényesítése, a minőségi szelekció jelenthet, amelynek révén fokozatos öntisztulással elérhető a szociológia megfelelő irányultságú és minőségű szellemi alapjának megteremtése. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)