Ilkei Csaba (független)
DR. ILKEI CSABA (független): Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! A turizmus köztudottan a gazdasági fejlődést gyorsító nagy iparág lehetne, alkalmas a válságkezelésre is, mert munkahelyteremtő, vállalkozásélénkítő, infrastruktúra-fejlesztő még az elmaradott területeken is. Ennek az iparágnak az átmenetele állami kézből a magánszektorba olyan érdekkonfliktusokkal, tempóhibákkal jár, melynek egy része kellő előrelátással elkerülhető lenne. A jelek arra mutatnak, az állam kellő fejlesztési források és ösztönzők híján, a piacgazdaság intézményrendszerének kiépülése nélkül nem vonulhat ki úgy az idegenforgalomból egyik napról a másikra, hogy eljelentékteleníti a költségvetési támogatást, és az idegenforgalmi alapot a frissen alakuló magáncégek indokolatlan mértékű kötelező befizetéseiből kívánja föltölteni. A túlóráztatás aztán helyi szinten is folytatódik, mindez együtt a túlburjánzó utazási irodák némelyike csődjének is az oka, nemcsak a szakmai felkészületlenség és a konjunkturális lelkiismeretlenség, amely viszont a gyors szabadrablás miatt a vendégeket távolítja el, átmeneti bizalomvesztést okozva. A turizmust sújtó intézkedésekkel párhuzamosan érezteti hatását egyebek között a kiterjedt feketepiac, a korábbi árelőny csökkenése, az alacsony színvonalú szolgáltatási kultúra, a belföldi fizetőképesség megcsappanása, a közbiztonság romlása és így tovább. A visszaélés momentumai figyelmeztetnek: a verseny nem megy magától, a piac kialakítását, a tőkebefektetést először ösztönözni, támogatni kell, és csak a folyamat végén lehet lefölözni a kívánatos hasznot. Tavaly a turistaforgalom - tehát az egy napnál több időt nálunk töltők száma - 8%-kal esett vissza, az utasforgalom több mint egyharmadát egynapos látogatók, átutazók adják. Az elmaradt külföldi vendégeket tekintve különösen érzékenyen érintett minket az, hogy hagyományos partnereink soraiból 27%-kal csökkent az osztrák és 18%-kal a német kereslet. A kereskedelmi szálláshelyek külföldi vendégforgalma 10%-kal esett vissza, tényleges kudarcélményt okozva például a balatoni vendéglátásnak, szállodaiparnak és kiskereskedelemnek. A szabadidős turizmus tömegei számára megfizethetetlenekké váltak az árviszonyok, kizárólag az üzletemberek utazásai élénkültek, a 3-5 csillagos szállodák rentabilitását növelve. Tisztelt államtitkár úr! Egy szakma, a turisztikai iparág úgy akar piaccá válni, hogy ne kelljen rövid távú túlélési gyakorlatokat végeznie a korlátozással és az elvonással szemben a vendégek és az ország kárára, hanem kellő állami ösztönzéssel, hosszú távú gondolkodással építkezni, beruházni is tudjon, valódi piacot és versenyhelyzetet teremtve. Mi biztatót mondhat, államtitkár úr, az idegenforgalmi szezon kezdetén azoknak, akik nem abbahagyni akarják a turisztikai vállalkozásokat, hanem fejleszteni és a tisztességes haszonnal beérni, ha lehet? Milyen fejlesztési forrásokat, adó- és kamatkedvezményeket kínál azoknak, akik változatlanul úgy gondolják, tényleg jelentős iparág lehet a turizmus, a gazdasági élénkülés gyorsítója? Várom államtitkár úr szíves válaszát. Köszönöm szépen. (Taps.)