Pintér István (EKgP)
PINTÉR ISTVÁN, a FKgP vezérszónoka: Köszönöm, Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A pótköltségvetéssel gyakorlatilag egyidejűleg benyújtott, az általános forgalmi adóról szóló törvénymódosítás tárgyalásakor két körülményt kell megvizsgálnunk. Az egyik az, hogy a két jelentős nagyságrendű körben, azaz a gyógyszerek és háztartási villamosenergia területén a nullkulcsos megszüntetés, illetve egyéb területen a 6%-os kulcs 10%-osra emelése milyen mértékben növeli a lakosság terheit. Ugyanis ne felejtsük el, hogy nem lehet könnyedén olyan döntést hozni, ami a fogyasztó, a lakosság mint végső felhasználó és egyben adófizető széles rétegeit érzékenyen érinti. Tehát ésszerű, logikus, reális alapokon nyugvó és főképpen elfogadható magyarázatot kell adnunk a forgalmi adókulcsok emeléséről. A másik tényező, amit figyelembe kell vennünk az, az, hogy az állami költségvetés helyzetének megszilárdítása valóban megköveteli-e a javaslatban megfogalmazott módosításokat, vagy kínálkozik-e esetleg más járható út is. Könnyedén lehetne azt válaszolni, hogy természetesen van. Csökkentse a költségvetés a kiadási oldalt, és máris eléri azt, hogy nem kell megemelni az áfa-kulcsokat. Meglátásunk szerint mindkét megközelítés tartalmaz igazságokat, azonban vannak gyenge pontjai is. Nézzük először a költségvetést. Az általános forgalmi adó az az adónem, amelynek működése, behajtási, visszaigénylési mechanizmusa az egyik legkiforrottabb, ellenőrzése megoldott és az adóhatóság is felkészült a feladatokra. Így tehát természetes, hogy a törvényalkotói szándék mögött meghúzódik az a reménység is, hogy ez a bevétel legalább biztos. Biztos, hogy befolyik az államkasszába. Nem úgy, mint a rosszul becsült privatizációs bevételek, a pénzintézetek osztaléka, vagy az állami vagyon utáni részesedés. Ez utóbbiak kapcsán felmerül a kérdés: a monetáris politika lazulása, a privatizációs mechanizmusok lazulása, a rosszul meghozott döntések vagy a rossz költségvetés következtében a lakosság képes-e a kívánt többletterhek viselésére? Ugyanakkor meggyőződésünk, hogy a Kormány által javasolt módosítás nem csupán 1,8 százalékponttal emelné a vásárolt áruk fogyasztási adószintjét, hanem ezt meghaladó mértékben. A fogyasztói árszint emelkedése maga után vonja az infláció emelkedését is, ami kihat a kamatok szintjének alakulására. Nem lehet arra számítani, hogy a fogyasztás legalább a mai szinten marad, sőt nem tartjuk kizártnak azt sem, hogy relatíve csökkenő lesz. Ha pedig a lakosság a tartalékaihoz nyúl, akkor a belső államadósság finanszírozhatóságának a kérdése válik bizonytalanná. A már amúgy is összeomlott betéti kamatok piacán nem várható növekedés, ezzel összefüggésben a bankok lesznek ismét azok, amelyek a költségvetési hiány növekményének finanszírozására kibocsátott államkötvények vásárlói lesznek. Tekintve, hogy ezzel irreálisan alacsony kamatot tudnak realizálni, magasan tartják ugyanakkor az üzleti szektor felé közvetített hitelek kamatlábait. Ez azt jelenti, hogy mind a beruházások, mind a fejlesztések volumene csökken. Az induló vállalkozások megtorpannak, vállalatok, vállalkozók csődbe juthatnak, a mezőgazdasági induló vállalkozókat és azok különböző társulásait pedig már az indulásnál kilátástalan helyzetbe hozza. A mezőgazdasági termékek körét érintő általános forgalmi adókulcsokról néhány gondolatot. Azzal, hogy növekszik az említett termékkör fogyasztói ára az áfa emelése miatt, értelemszerűen csökken az iránta megnyilvánuló kereslet, vagyis az ágazat kevesebb reáljövedelmet tud realizálni. Becslésünk szerint a kompenzációból másfél milliárd forintot tud juttatni az élelmiszerekre. Ezzel szemben 3,5-4 milliárd forintot jelent az árakban az általános forgalmi adó növelés. Így csak két dolgot lehet tovább mélyíteni: a válságot és a társadalmi feszültséget. Az általános forgalmi adókulcsok emelése nem keresetbővítő hatású, hanem éppen az ellenkezője. Tehát a vélelmezett 12 milliárd forint költségvetési többletbevétel az általános forgalmi adóból és fogyasztási adóból adódik, enyhén szólva optimistának tűnik. Tegyük hozzá azt is, hogy a 3 milliárd forintra beállított kompenzáció ellenére az amúgy is nehéz helyzetben lévőket még jobban elszegényítenék a tervezett emeléssel. Természetesen tudjuk, hogy az állam működéséhez elengedhetetlenül szükséges és fontos, hogy mind a személyi, mind a tárgyi feltételek rendelkezésre álljanak. Tehát versenyképes jövedelmet kell biztosítani az államigazgatás dolgozóinak, gondoskodni kell a megfelelő munkakörülményekről, eszközökről, hiányok pótlásáról. Ez igaz, el is ismerjük. Ám tudomásul kell venni, hogy ebben az átmeneti időszakban a szocialista gazdálkodásból a piacgazdaságba történő átmenet idején a tulajdonszerzés és formaváltás közepette az egész világot sújtó recesszió alatt mindenkinek áldozatot kell hoznia. (17.00) Ez alól az állami költségvetés sem lehet kivétel. Nem feltétlenül szükséges, hogy az elnöki rezidenciák pont ebben az évben készüljenek el; hogy a televíziók megmagyarázhatatlan és egyben horribilis nagyságrendű pótlólagos forrásokat kapjanak - és még sorolhatnám tovább. Ahelyett, hogy élénkítenénk a gazdaságot, tovább mélyítjük a válságot, konzerváljuk a pangást, és rontjuk a társadalmi közhangulatot. Nem találunk ésszerű magyarázatokat arra - leszámítva a már említett kontrollált adóbehajthatóságot -, hogy miért ismét a lakosság terheit növeljük, például a háztartási villamosenergia és a gyógyszerek fogyasztói árának növelésével. Az emeléssel szembeállított kompenzáció pedig egész egyszerűen kevés. Akármelyik variációt nézzük is meg, a négy lehetséges alternatíva közül mindegyiknek van rendkívül gyenge része. Hadd mondjak egy példát. A C-variáns szerint egy négygyermekes család egyszeri 1500 forintos támogatást kapna. Tekintve, hogy a törvény október 1-jével lép életbe, tehát három hónapra járna 1500 forint, azaz személyenként egy hónapra, írd és mondd, 83 forint. Ez nem számítható segítségnek. Mivel a tervezett kompenzáció mértékét nem tudjuk elfogadni, így tehát a felsorolt négy alternatíva közül egyiket sem. Komoly fenntartásaink vannak az általános forgalmi adóról szóló törvény ilyen formában történő módosítását illetően. Vagy a kompenzáció mértékét kell emelni, vagy pedig rendületlenül meg kell tartani a 0%-os kulcs alá tartozó termékek bizonyos körét, illetve át kell struktúrálni a 10%-os és a 25%-os termékek, szolgáltatások körét. Hangsúlyozom tehát: az áfa-törvény módosítását alapvetően nem ellenezzük, de a beterjesztett javaslat változtatások, módosítások nélküli - méghozzá lényegi módosítások nélküli - elfogadását nem tudjuk támogatni. Javaslatainkat, illetve az általunk kidolgozott alternatívákat módosító indítványainkban fogjuk előterjeszteni. Köszönöm a figyelmüket, köszönöm a szót. (Taps.)