Horváth László (EKgP)
HORVÁTH LÁSZLÓ (FKgP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy napirend előtti rövid felszólalásomban ráirányítsam figyelmüket egy olyan, az államigazgatás sokat bírált, ugyanakkor egyik legfontosabb intézményrendszerére, a 4500 főt számláló földhivatali hálózatra, mely napjainkra részben a költségvetés hiánya, részben munkájának megnövekedése miatt működőképességének határára ért. (15.20) Jelenleg 19 megyei és fővárosi földhivatal irányításával 112 körzeti földhivatal látja el a földügyi szakigazgatás jogszabályokban meghatározott feladatait, mint a földmérés, a földhasználat, a földvédelem és a földértékelés, valamint a szintén jogszabályban meghatározott időszakos, az állami költségvetésből finanszírozott feladatokat, például kárpótlás, részaránytulajdon nevesítése. Közismert, hogy a gazdasági élet, a közigazgatás és az állampolgárok számára milyen fontos az ingatlan-nyilvántartás, a földmérési térképészeti alapnyilvántartás, a változások vezetése és a közhiteles adatszolgáltatás. A földhivatali szervezet kialakítása és létszámának meghatározása a korábbi, főleg állami és szocialista típusú nagyüzemi tulajdoni viszonyoknak megfelelően történt. A privatizációs folyamat megindulásával és felgyorsulásával az ingatlanok és ezzel párhuzamosan a változások száma ugrásszerűen megnövekedett. Ezt tetézte még az OTP-tartozások kampányszerű visszafizetésével összefüggésben a jelzálogjogok törlése. Az 1989-es szinthez képest 50%-kal nőtt az ügyiratok száma, és 24%-kal emelkedett a tulajdoni lapok iránti igény. Az évenként kiadásra kerülő érdemi határozatok száma megközelíti a 2 milliót. Figyelembe véve, hogy folytatódik az önkormányzati lakások elidegenítése, az egyházi ingatlanok rendezése, a gazdálkodószervek átalakulása, a szövetkezeti földek nevesítése, az árverésen megszerzett földek kimérése, a növekvő tendencia állandósulni látszik. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján előre látható, hogy a jelenlegi 6,5 millió ingatlannal szemben hamarosan 10 millióval kell számolnunk. A magántulajdon megerősödése máris tömeges jelzálogbejegyzést eredményez, nőni fog az ingatlanforgalom, ami nemcsak számszerű feladatnövekedést eredményez, hanem nagyobb pontossági követelményeket is támaszt. Köztudott, hogy az 1991. évi XXV. kárpótlási törvény végrehajtása a kárpótlási hivatalok és a földhivatalok feladata, melynek költségeit az állam magára vállalta. Az már kevésbé közismert, hogy e munkák milyen jelentős hányadát az egy negyedszázada fennálló, és minden bizonnyal az államigazgatásnak a jövőben is részét képező földhivataloknak kell elvégezniök. A teljesség igénye nélkül a munka nagyságrendjét érzékeltetendő, engedjék meg néhány számadat felsorolását. Az adatszolgáltatás időszakában a földhivatalok kétmillió tulajdont igazoló okiratot adtak ki. Ez év május 31-ig földmérési és mezőgazdász szempontból előkészítettek 765000 hektárt, s az árverések után kitűztek 103000 hektárt. Meg kell jegyeznem, hogy ez megfeszített munkatempót és a kapacitás teljes kihasználását kívánta a földhivataloktól, ám még ez sem bizonyult elegendőnek. Ezért a földhivatalok megrendelésére vállalatok és vállalkozók további 133000 hektár előkészítését és 48000 hektár kitűzését végezték el ugyanezen időpontig. Az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal az árveréseket 1993. december 31-ig be akarja fejezni. Ezért a jelenlegi árverési ütemet a többszörösére kívánja felgyorsítani, amely a földhivataloktól az előkészítői munka többszörösét igényli. Ezek után engedjék meg, hogy tájékoztassam önöket a földhivatalok 1992-es, 1993-as költségvetési keretének alakulásáról. Az 1992. évi engedélyezett kiadás a kárpótlási célkerettel együtt 3 milliárd 170 millió forint volt, míg ugyanaz a költségvetési keret az 1993. évre mindöszsze 2 milliárd 680 millió forinttal került jóváhagyásra. Ez az összeg csak részben nyújt fedezetet a megnövekedett hatósági, kárpótlási és részarány-nevesítési feladatokra, bérfejlesztést pedig nem tartalmaz. A dologi kiadásokra fordítható keret tehát az 1992. évhez képest közel 50%-kal csökkent, akkor, amikor a feladatok ugyanilyen arányban nőttek. Meg kell említenem továbbá, hogy felelősségteljes munkájukat a középfokú végzettségű földhivatali köztisztviselők átlag bruttó 17000 forintért, a felsőfokú végzettségűek átlag bruttó 23000 forintért végzik. Ilyen pénzügyi lehetőségek mellett felmerül a kérdés: hogyan tudja a Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal teljesíteni a többszörösére emelt árverési ütemet, ha az előkészítő és a befejező munkafázisokra fordítható keretek csökkennek? Ezzel kapcsolatosan idézem a számvevőszék vizsgálatának eredményét. "Számítani kell azonban arra, hogy a földhivatalok leterheltsége a jövőben növekedni fog, az elintézendő ügyek száma a korábbinak többszöröse lesz, ami mind a technikai fejlesztésüket, mind pedig a személyi állományuk megerősítését elengedhetetlenné teszi." Az FM az elvégzendő feladatok függvényében alapos elemzést készített, és összeállította a jogszabályokban a földhivatalokra háruló szükséges pótigényt, ami szűken számítva is 1,4 milliárd forint. Ehhez képest a Kormány 1993-as pótköltségvetési terve csak 800 millió forintot tartalmaz, s ez más, a kárpótlási feladatokon túli egyéb célokat is szolgálná. Tisztelt képviselőtársaim! Az eddig elmondottak senkiben sem hagyhatnak kétséget afelől, hogy a Kormány által is támogatott földprivatizációs elképzelések és célok kerülnek veszélybe, ha nem tudjuk biztosítani a végrehajtáshoz szükséges anyagi feltételeket. Ezért kérem, hogy a pótköltségvetés tárgyalásakor képviselőtársaim kiemelt fontossággal kezeljék e mezőgazdaságunk jövőjét megalapozó, igen fontos kérdést. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a jobb oldalon és középen.)