Kósáné Dr. Kovács Magda (MSZP)
KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA (MSZP): Köszönöm a szót, Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Ha a döntésünk nem lenne szándékkal félremagyarázható, a szocialista frakció szívesen helyezkedett volna arra az álláspontra, hogy ebben a mai vitában nem kíván részt venni. Általában ugyanis fenntartásaink vannak a politikai vitanapok műfajával és hatékonyságával kapcsolatban. Különösen erősek a fenntartásaink akkor, hogyha a vita az előterjesztés terjedelméből, súlyából eredően szükségszerűen formális, illetve, ha nem következik belőle semmilyen döntés, számon kérhető állásfoglalás. A szó elrepül, és a társadalmi valóság érintetlenül marad. Miniszter úr az expozéjában elmondott szinte mindent, amit az ellenzéki oldalról el lehetett volna mondani, ugyanakkor eddigi tapasztalataink szerint a Kormány nem tette meg azt, amit csak a Kormány tehetne meg. Miután Kuncze Gábor képviselőtársam szakmai megállapításaival és érveivel egyetértek, ezért hadd tegyek mindaz után, amit ő elmondott, egy ismétlőjelet, és magam hadd szorítkozzam egy sokkal kevésbé rokonszenves megoldásra, három politikai általánosítás levonására. Az első általánosítás az, hogy ez az előterjesztés és ez a vita sem szakmai, sem politikai megoldást nem kínál a foglalkoztatási válság feloldására. Nem kínál szakmai megoldást, mert nem lehet ráépíteni törvényi szintű szabályozást. Nem lehet ráépíteni azért, mert nincsen mögötte kormányzati állásfoglalás és cselekvési szándék. Ez akkor lenne meg, ha a Kormány elénk tárná a foglalkoztatási válság feloldását szolgáló intézményi feltételeket, és megjelölné a szereplőket, ha rögzítené a működési elveket és szabályokat, és ha meghatározná a forrásokat és azok kiaknázásának rendjét. (10.50) Magam érdeklődéssel hallgattam miniszter úr tájékoztatását egy kétezres határozatról, amely a Határozatok Tárában jelent meg, és lelki szememmel látom az érintett szervezetek és állampolgárok hosszú sorát, amint az Országgyűlési Könyvtárból kikérik a Határozatok Tárát, és megismerkednek a kormányzati döntés tartalmával. Miniszter úr! A történelemből ismert még hatásosabb mód egy döntés vagy a döntés eredményének elrejtésére például úgy, ahogy Attila sírját elrejtették, tudniillik lenyilazták azokat, akik a rejtekhelyről tudtak. Másodsorban úgy vélem, hogy ez a mai vita és előterjesztés nem szolgálhat politikai konszenzus alapjául sem, hiszen az elemzés megállapításait, mélységét politikai szándékok korlátozzák. Nagyon érdekesek az elemzésnek azok az adatai, amelyek a munkanélküliség alakulására vonatkoznak. Az adatok sokrétűek, használtuk és használni fogjuk őket. Ugyanakkor meglepő, hogy a miniszter úr erre az adatbázisra alapozva ismételten bejelenti a nyilvánosság előtt, hogy a regisztrált munkanélküliek száma csökken, és ebből azt a következtetést vonja le, hogy a munkanélküliség alakulásának a trendje megfordult. Ebben az időkeretben természetesen dokumentált vitára nincsen lehetőségem, de mégis hadd állapítsam meg, hogy ez az általánosítás statisztikai játék. A regisztrált munkanélküliek száma valóban csökken, anélkül, hogy a munkanélküliek száma csökkenne, hiszen csökken az újonnan regisztráltak száma azért, mert az ismételten elhelyezkedők már nem nyerik el a munkanélküli- ellátásra való jogosultságot. Csökken a regisztráltak száma azért, mert az átképzésben, tanfolyamon vagy közmunkában részt vevők csökkentik ezt a statisztikai adatot. És végül harmadsorban: csökken a regisztráltak száma azért, mert egyre nagyobb létszámban lépnek ki munkanélküliek munkanélküliként a munkanélküli-ellátásból, és ezért láthatatlanná válnak a statisztika számára. Azt gondolom, hogy 200000-nél magasabbra tehető azoknak a munkanélkülieknek a száma, akik teljesen reményvesztett munkanélküliek, és ebben az egy vonatkozásban Kuncze Gábor képviselőtársam megállapítását is túlságosan optimistának tartom, aki két-három éves tartós munkanélküliségről beszélt. Tudomásul kell vennünk, hogy százezres nagyságrendben vannak Magyarországon olyan munkanélküliek, akiknek gyakorlatilag nincs esélyük arra, hogy visszailleszkedjenek a munkaerőpiacra. A második általánosításom: ahhoz, hogy a foglalkoztatási válság feloldására esély legyen, politikai vitanap helyett minimálisan három dolgot kellene csinálni: Az első, hogy el kellene végezni a kormányzati gazdaságpolitika elemzését és kritikáját. El kellene dönteni, hogy van-e szándék és van-e lehetőség a foglalkoztatás érdekében a gazdaságpolitika korrekciójára. Számtalan kínálkozó példa közül magam az agrárpolitika példáját emelem ki. Két és fél évvel ezelőtt, amikor a Kisgazdapárt áterőltette a kormánykoalíción a maga agrárpolitikai programját, itt, a Parlament nyilvánossága előtt deklarációk hangzottak el arról, hogy a jövendő kisgazdaságok százezres nagyságrendben felszívják majd az iparban munka nélkül maradtakat. Ehelyett ma a mezőgazdaság 16000 munkanélkülit adott az ellátó rendszereknek, és 200-300000-re tehető a tönkrement háztáji kisegítő gazdaságokban érintett emberek száma, akik nem munkahelyet, hanem megélhetést veszítettek el. Azt pedig mindannyian tudjuk, hogy a statisztikai adatok, a számszerűsíthető adatok mögött óriási minőségi különbségek húzódnak meg, és ebben a minőségi skálában a legreménytelenebb a falusi munkanélküli helyzete, aki mögött egyszerre omlott, porlott szét a vidéki ipar és a szövetkezeti mezőgazdaság. A falun, a mezőgazdaságból munkanélkülivé váltak között a legtöbb a reményvesztett munkanélküli, akinek nincsen esélye arra, hogy belátható időtávon belül munkához jusson. Ha megtörtént a szembenézés, ha megtörtént az elemzés, akkor lehet és kell összehangolni a gazdaságpolitikai döntéseket az államháztartás, az oktatás, a társadalombiztosítás reformjával, hiszen a foglalkoztatási válság enyhítése csak ezektől az összehangolt lépésektől várható. Természetesen egyetértünk azzal, amit a miniszter úr az expozéjában is elmondott, hogy ezeknek az összehangolt lépéseknek végső soron két célt kell szolgálniuk: az egyik a munkaerő-kereslet növelését célzó intézkedések csoportja, a másik pedig a munkaerő-piaci kínálat csökkentése. Meggyőződésünk azonban, hogy a komplex gondolkodás hiányában a munkaerő-kereslet növelését célzó intézkedések egész sora jámbor óhaj marad. Nagyon érdekes, hogy miniszter úr az infrastruktúra fejlesztését idézte olyan reménytkeltő példának, amelyik nagy számban munkahelyeket teremthet, és erre a koncessziós lehetőségek bővítését és az elkülönített pénzalapokat idézte mint háttérlehetőséget. Bizonyára miniszter úr is tudja, hogy az elkülönített pénzalapok jelentős részében nincsen egy fillér sem. Magam 15-20 telefonnal tudtam csak utánanézni annak, hogy melyik elkülönített pénzalapban van felhasználható pénzösszeg. Jó néhánynál egyáltalában nem tudtam választ kapni. Nem sikerült nekem sem tisztázni, hogy az egyes pénzalapokban hogyan, milyen eszközökkel, milyen lehetőségekkel lehet támogatáshoz jutni, de találtam olyan elkülönített pénzalapot is, ahol a pályázati kiírás egy hónappal később jelent meg abban a szakmai közlönyben, amelyik egy hónappal korábbra datálta a pályázati benyújtás kötelezettségét. Ilyen háttérrel, ilyen gazdasági bázissal a munkaerő-kereslet növelését célzó intézkedések vajmi csekély eredménye várható. Hasonlóképpen nem vagyunk optimisták a munkaerő-piaci kínálat csökkentését célzó lépések eredményességét illetően sem. Ha a Parlament ezt az oktatási törvénycsomagot így fogja elfogadni, ahogy ma a Parlament előtt szerepel, illetve ha sürgősen nem dönt a nők idő előtti nyugdíjba vonulásáról, és nem azt a kényszert fogja teremteni, hogy mi, 50 évesek vegyük el saját gyerekeink elől a munkahelyet. Végül harmadszor: meg kell változatatni a jogi szabályozás logikáját és szemléletét. Szemléletét azért, mert a munkanélkülieket nem szabad deviánsnak tekinteni, akik kiügyeskedték magukat a munkahelyekről, ezzel szemben viszont olyan szabályokat kell alkotni, amelyek mindig legkevésbé választhatóvá a munkanélküli állapotot teszik. Ma a minimális munkanélküli-ellátás magasabb, mint a nettó minimális bér. Végül befejezésképpen: meg kell változtatni a foglalkoztatási joganyag belső szerkezetét. Mi azt javasoltuk tavaly, hogy a Parlament a komplex gazdaságpolitikai lépésekről foglalkoztatási irányelvet fogadjon el, és erre egy tervezetet a Parlament elé be is nyújtottunk. A Parlament napirendre sem tűzte a javaslatunkat. Egy tavalyi irányelvvitával a hátunk mögött ma egészen más konkrétsággal beszélhetnénk a foglalkoztatás kérdéseiről, mint ahogy ezt ma tesszük. A mi meggyőződésünk szerint a törvénynek csak az ellátási rendszert, a forrásokat és a munkanélküliekkel foglalkozó szolgáltató hivatali szervezetet kellene törvényben rögzítenie. Önökön múlik, hogy mindaz, amiről ma szó volt, az marad-e szó, szó, szó, vagy lesz valamilyen hatással a gazdasági valóságra. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)