Kiss Péter (MSZP)
KISS PÉTER (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A munkaügyi tárca felelőse egy évvel ezelőtt a munkanélküliségről szólva úgy fogalmazott: az nem valamiféle pestisjárvány, nem csapás, hanem a Kormány által tudatosan vállalt melléktermék. Nos, önkéntelenül is fölmerül: ha a munkanélküliség a melléktermék, akkor a termék maga a helyzet, a negatív spirálban lévő gazdaság, vagy mindaz, amit éppen most, a pótköltségvetés kapcsán látunk. Ami pedig a miniszter úrnak melléktermék, az sok százezer családnak napi gond - ezért nem lehet a foglalkoztatáspolitika gazdaságpolitikán kívüli rész a Kormány számára. Az idézet által tükrözött szemlélettel szemben az a véleményem, hogy bármely gazdaságpolitika sikerének lényegi szempontja: mihez kezd a munkavállalóval, és különösen: azt tudja-e biztosítani, hogy a fiatalok, a pályakezdők döntő többsége belépjen a munkaerőpiacra. Tisztelt Ház! A fiatal korosztály Magyarországon is számarányánál jóval nagyobb mértékben veszélyeztetett, s van jelen a munkanélküliek között. Éveken át megfigyelhető volt, hogy a 35 év alatti korosztály 55-60% körüli arányt képviselt a munkanélküliek között, vagy hogy a pályakezdő munkanélküliek 9-10%-át tették ki az érintett körnek. A Gazdaságkutató Rt. 1993. májusi prognózisa alapján feltehető a kérdés, hogy mi várható a továbbiakban. A munkaerőpiac egyensúlyi helyzete tovább romlik, mert a munkára jelentkezők száma - demográfiai okokból - több tízezer fővel nő, ugyanakkor a munkahelyek száma tovább csökken. Az várható tehát, hogy az ifjúság, és ezen belül a pályakezdők között nő a munkanélküliség: ők jelentik a munkanélküliség bővülésének elsődleges forrását. Látszólagos pozitív eredmény produkálására viszont kiválóan alkalmasak a munkanélküli-ellátásra vonatkozó szabályok, mert a rendszer ez évtől kezdve automatikusan lecsökkenti a benne előfordulók számát, anélkül, hogy a munkanélküliség problémáját érdemben megoldanák. Folyamatosan nyílik tehát az olló a regisztrált munkanélküliek és a ténylegesen állás nélkül lévők száma között. Azért lényeges az első munkahely megszerzése, mert nemzetközi tendenciák is arra figyelmeztetnek, hogy azok, akik nem vagy kevésbé szokták meg a reguláris foglalkoztatást, a későbbiek folyamán nehezen beilleszkedők, deviáns magatartást tanúsító, problémás emberek lesznek; kimaradnak a társadalom kulturális és szabadidős tevékenységéből, marginalizálódnak, és egyfajta, sokszor a társadalom számára nemkívánatos szubkultúra részévé válhatnak. Egy nemrégiben megjelent tanulmányból szeretnék röviden idézni. Eszerint a fiatal, családos munkanélküliek között 50%-nál magasabb azon családok aránya, ahol az egy főre jutó kereset nem éri el az 5000 forintot. Az ezekben a családokban felnövő gyermekek jószerivel születésük pillanatában hasonló sorsra ítéltettek, mint szüleik, mert az ebből való kitörés fedezete önerőből eleve reménytelen, az itt kialakuló mentális veszélyről nem is beszélve. Dicséretes és mindenképpen megvalósításra kell, hogy kerüljenek a 9501-es számú beszámolóban a pályakezdők és fiatalok munkába állításáról leírtak. Azonban meg kell állapítani, hogy az itt leírt programcsomag nem ismeretlen. Ismerős, mégpedig 1991-ből, hiszen a Kormány hároméves ifjúságpolitikai feladattervében kilenc pont is foglalkozik az ifjúsággal, a munkahelyteremtéssel. Annak a programnak már túl vagyunk a határidőin, ez pedig már határidőket sem ígér. Tisztelt Ház! Való igaz, hogy az igazi alapmegoldásokat mindezen kérdésekben a gazdaság fellendülése hozhatja. Addig is a foglalkoztatáspolitika eszközrendszerével kétirányú intézkedéssorozatot kell megvalósítani. Egyfelől állapotmegtartó intézkedéseket kell hozni, hogy a jelenlegi viszonyok ne romoljanak tovább. Másfelől egy leendő fellendülést megalapozó intézkedéssort kell bevezetni. Végül is arra szeretnék kitérni, hogy mindez megköveteli a foglalkoztatáspolitikának, valamint eszköz- és intézményrendszerének nyilvánosságát: nyilvánosságát egyrészt állami ellenőrző szervezeteken keresztül - de nyilvánosság kell a szociális parnerek, a sajtó, a települési önkormányzatok felé is. Meg kell, hogy állapítsam tehát, hogy a Kormány által beterjesztett beszámoló is híven tükrözi: az elmúlt három évben a gazdaságban tudatos foglalkoztatáspolitikai koncepció nem érvényesült; a munkanélküli- prognosztizációk rendszeresen alulértékeltek voltak, és ezáltal nem megfelelő intézkedéseket indikáltak - valamint a mai napig is, valószínűleg rosszul felfogott politikai érdekből a probléma nagyságának elfedése, így elbagatellizálása folyik, ami nehezíti a kezelést is. Legfőképpen itt, a végén kell megemlítsem: ahogy a miniszter úr fogalmazott, a melléktermék számára - akik a potenciális munkanélküliek, vagy akik sohasem voltak még a munkaerőpiacon -, a pályakezdő fiatalok számára joggal vetődik fel az a kérdés: ha ilyen, ha ők a melléktermék, nincs itt az ideje változtatni a termék előállítóin? Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)