Illéssy István (MDF)
ILLÉSSY ISTVÁN, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjának vezérszónoka: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Demokrata Fórum gazdasági programja megfogalmazásakor, majd kormányra kerülésekor három feladatra vállalkozott: az akut, örökölt gazdasági válság és felhalmozott társadalmi hiányok és hátrányok kezelésére, a szociális piacgazdaság intézményrendszerének kiépítésére, a világgazdasági és európai integráció megteremtésére. Az ezt célzó konkrét programok - eladósodáskezelés, tulajdon- és szerkezetváltás, intézményrendszer átalakítása - mellett célunk volt, hogy az átmenet idején a növekedés, az árszínvonal és a foglalkoztatás normális, kezelhető sávban maradjon. A tények birtokában tudjuk, hogy a GDP 20%-kal esett vissza, az infláció a +91-es 35%-ról +92-ben 23%-ra csökkent, a munkanélküliség pedig várhatóan az idén tetőzik 800000 körüli regisztrált munkanélkülivel. Mindez nem vezetett társadalmi robbanáshoz. A világgazdasági hatásoknak kitett, a keleti piacok összeomlásával kísért tőkehiányos, korlátlan erőforrás-éhségű magyar gazdaság termelő vagyonának egyharmadáról kiderült, hogy nem ér semmit, alkalmatlan a jövedelemtermelésre. (10.00) Természetesen ez munkahelyek megszűnéséhez, ezáltal a foglalkoztatás radikális csökkenéséhez vezetett. A Magyar Demokrata Fórum gazdaságpolitikájában fokozatos hangsúlyeltolódás figyelhető meg az elmúlt három évben. Az inflációellenesség és a monetáris egyensúlytartás mellé belépett a munkanélküliség elleni küzdelem, míg ma a növekedés feltételeinek megteremtése is hasonló fontossággal bír. Nem kell nagy jóstehetség hozzá, hogy előrevetítsük: a következő kormányzat legfontosabb problémája is az infláció, a munkanélküliség, a külső és belső egyensúlyok, valamint a növekedés együttes kezelése lesz. A munkanélküliség mint gazdasági és társadalmi probléma fontosságának felismerése jegyében készült a foglalkoztatáspolitikai koncepció. Még kormánybarátnak nem mondható értékelők szerint is nagyon színvonalas anyag, szakmai tartalma nemzetközi mércével is kielégítő. A magyar átmenet társadalmi dilemmája két probléma körül írható le: létrejön-e az erős polgári középosztály; a munkanélküliek jelentős részét alkotó, többszörösen hátrányos helyzetű népességcsoportok, akiknél az alacsony iskolázottság és a szakképzettség hiánya csupán az egyik jelenség, véglegesen leszakadnak-e, továbbörökítve helyzetüket. Ezen rétegek nagyarányú munkanélkülisége tulajdonképpen nem is mérsékelhető szokásos foglalkoztatáspolitikai eszközökkel, hanem sajátos és komplex rétegprogramokkal. Mint ahogy a pályakezdők munkanélkülisége sem egyszálú ügy, hanem komplex társadalmi probléma. Mit jelent ugyanis generáció vagy generációk társadalmi szocializációjában a munkanélküliség? Tisztelt képviselőtársaim! A kormány-előterjesztés néhány megállapítását erősíteni szeretném. Az állam nem mindenható a foglalkoztatás területén, a többi szereplő - munkáltatók, érdekképviseletek, kamarák, önkormányzatok - szerepe és tevékenysége hasonlóan fontos. A mai munkanélküliség globálisnak tekinthető, ám hihetetlen területi különbségekkel van tarkítva: Budapesten 6,5%, a perifériákon 30% fölötti. Az országban ez a modernizációs szint szerinti szabdaltság meddig kezelhető? Alapvető változás az előző évhez képest, amikor nagy volt a bekerülés, de kicsi a kikerülés esélye a munkanélküliségből, ez ma egyensúlyba került - vagyis nagy a bekerülés, de nagy a kikerülés esélye is. Magyarország az egyetlen Kelet-Európában, amelyik anynyi pénzt fordít a munkanélküliségre, mint a fejlett OECD-országok, a közvetett költségekkel együtt több, mint 200 milliárd forintot. Kritikánk, illetve a jövőre vonatkozó legfontosabb teendőink a következőkben jelölhetők meg: Mivel Magyarországon a robbanásszerű munkanélküliség nem strukturális jellegű, ezért némileg elhibázottnak érezzük az átképző központokat létrehozó programot. A munkanélküliség elleni teendők sokkal inkább összkormányzati, a gazdaságpolitikába szervesen beépülő feladat, mint egyetlen tárca reszortja. Ma már nemcsak a válságmenedzselés a feladat, hanem a stratégiai kitörési pontok megtalálása, például az oktatás, különös tekintettel a tudásigényes világra; összehangolt fejlesztési koncepciók szükségesek: területfejlesztési, mezőgazdasági, idegenforgalmi, szolgáltatási szférára vonatkozó, infrastrukturális. A foglalkoztatáspolitikában az összes szereplőt érdekeltté kell tenni a foglalkoztatás növelésében, konkrét és komplex rétegprogramok kidolgozása szükséges. A legfontosabb rétegeket tekintve, a nők gazdasági aktivitása Magyarországon 18 százalékponttal magasabb az európai piacgazdaságok átlagánál. Ugyanakkor az ottani országokban a nőknek körülbelül 40%-a részmunkaidőben dolgozik. Az ifjúság mint legfontosabb réteg tekintetében pedig átadom a szót képviselőtársamnak. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)